|
23.rész - A barlang
Mire a ház közelébe értünk sikerült lenyugtatnom magam és Tomot is, hogy nem lesz komolyabb bajom, de lehetett volna, na, ezzel a résszel teljesen kikészítettem. Teljesen maga alatt volt szegény, de egy nagy öleléssel és cuppanós puszival mindent elrendeztem.
Mikor a házhoz értünk kiabálásra lettünk figyelmesek és két alakra, ahogy kilépnek a verandára.
- Mi történt? – kérdeztem meg barátnőm.
- Ez a nő elmebeteg – fújta ki a cigaretta füstjét Georg.
- Mit hepciáskodik már megint? – sóhajtott fel fáradtan Tom.
- Ő édes kettesben akart lenni Bill-el, de ő ezt visszautasította.
- Azért hisztizik, mert az öcsém nem dugja meg?
- Konkrétan igen – bólogatott Georg.
- Úristen – reagáltam le.
- Na ugye, és akkor szerinted kedves – vonta fel a szemöldökét Tom.
- Én elmentem – vágtatott el mellettünk Bill egy doboz cigarettával.
- Menj már utána – bökött a siető férfi felé Angi.
- Én? Miért?
- Most komolyan el kell magyaráznom? – vágott egy amolyan, engem ne nézz hülyének csibe, nézéssel.
- Jó – sóhajtottam fel, majd Bill után siettem – hé, várj meg – szóltam utána, de nem igazán akaródzott neki – Bill!
Hátra nézett majd bevárt.
- Bocsi, azt hittem az a liba jön utánam – szívott bele a nikotin rúdba idegesen.
- Ennyire összevesztetek? – finoman.
- Hogy lehet valaki ennyire beteg? – fakadt ki széttárt karokkal – most te elkezdenél hisztizni, ha a barátod, nem akarna veled lefeküdni?
- Nem hiszem – ráztam meg a fejem – volt okod rá?
- Persze, egyszerűen nem kívántam ennyi.
- Oké, azért ez elég szarul tud esni egy nőnek.
- De most mit tegyek? Egyszerűen nem kívánom már. Érted? Nem tudok úgy lefeküdni valakivel, hogy nincs semmi érzelem.
- Szóval te ilyen, romantikus, érzelgős pasi vagy?
- Tom szöges ellentéte – bólintott rá, majd körül nézett és leült a homokba – kérsz? – tartotta felém a dobozt mikor helyet foglaltam.
- Köszi – húztam ki egy szálat és engedtem, hogy udvariasan felém tartva az öngyújtóját meggyújtsa.
- Nem gondoltam volna, hogy dohányzol.
- Csak nagy ritkán – fújtam ki a füstöt.
- Talán Tomnak igaza van.
- Hogy? – néztem rá.
- Mindig az álszent lányokat fogom ki, akikről később kiderül, hogy apuci kedvencei.
- Vagyis beképzelt hisztis tyúkok? – fordítottam.
- Igen – mosolyodott el – Georg nagyon szerencsés, hogy ilyen nőt fogott ki, mint Angela.
- Hát igen, bár Angi-t sem kell félteni – nevettem fel.
- Talpra esett, ha kell ki áll a maga és mások igazáért, és kordában tudja tartani azt az idiótát – nevetett fel.
- Szegény, olyankor úgy sajnálom – nevettem vele együtt – egyszer náluk aludtam, és akkor Anginek nagyon be volt dagadva a lába, úgy ugráltatta Georgot, hogy szegényt alig bírtam követni.
- Hát igen, furcsa egy páros az biztos.
- De tiszta szívből szeretik egymást – piszkáltam a lábam előtt a homokot.
- Ez a legfontosabb. Neked van valakid?
- Most ezt komoly megkérdezed miután tegnap megcsókoltál? – nevettem fel.
- Miért ne? – vigyorgott rám nézve.
- Szerinted engedtem volna, ha lenne valakim?
- Hát, ha nem jobb, mint én, akkor igen.
- Úristen mekkora egoista vagy – nevettem tovább.
Ő csak mosolyogva szívott bele a cigarettájába majd maga mellett a homokban nyomta el.
- Mesélj magadról.
- Hát… esküvő szervező vagyok, de ezt már tudod. Stuttgartban születtem, majd édesapám halála után anyámmal Hamburgba költöztünk. Anyám is esküvőszervező volt, a legjobb, de a betegsége miatt ott kellett hagynia a munkáját, én vettem át és az óta is ott dolgozom.
- Értem, akkor biztos szereted csinálni.
- Nagyon, nem egy unalmas munka, de néha eléggé fárasztó tud lenni.
- Van olyan dolog, amiért ott tudnád hagyni? – nézett rám.
- Igen – bólintottam rá.
- És mi lenne az?
- Egy család – mosolyodtam el.
- Ilyen fiatalon családot szeretnél?
- Fiatal anya szeretnék lenni, hogy láthassam az unokáimat és a dédunokáimat is.
- Én is szeretném majd megélni.
- Megkérdezhetem hány éves vagy?
- Huszonhat leszek – mosolygott rám.
Az a mosoly, a bugyim is ledobnám csak életem végéig így mosolyogjon.
- Mi az?
- Semmi – kaptam el a fejem zavartan.
- Na, valami csak van, ha rezzenéstelenül a szám nézted.
- A mosolyod – mondtam ki hírtelet, de azonnal el is pirultam.
- Miért, hogy mosolygok?
- Nagyon szép mosolyod van – piszkáltam zavartan a homokot.
- Köszönöm szépen. A tiéd is szép.
Marha jó témánk van. Most komolyan egymás mosolyát dicsérjük? Jó ég, tanácsokat kell kérnem Angi-től hogy kell pasizni címmel.
Ennyire kiestem volna a flörtölésből? Tök szerencsétlen vagyok.
- Hahó, Amelia – lengette meg előttem a kezét Bill.
- Hm? Tessék? Bocsi elbambultam.
- Lassan indulnunk kéne, elég csúnyán beborult.
- Menjünk – álltam fel, de ahogy elindultunk szakadni kezdett az eső.
- Na, remek – nézett az égre Bill – gyere – fogta meg a kezem majd szaladni kezdtünk.
- Basszus tökre eláztam – csavartam ki a vizet a hajamból – hol vagyunk? – néztem körbe.
- A kedvenc barlangomban vagyunk – ült le.
- Kedvenc barlang? – meglepődve – már ilyen is van? – nevetve.
- Igen, senki nem tud róla, csak Tom én és most már te is.
- Ez megtisztelő – ültem mellé – jó meleg van itt.
- Beszorul a meleg, de a víz kissé lehűti – lógatta bele a vízbe a lábát.
- Jó nagy vihar van oda kint.
- A többiek biztos aggódnak – Bill.
- De ha Tom tud róla, ő biztos mondja nekik, hogy biztonságban vagyunk, nem?
- De valószínű – mosolygott rám, megint ugyan azzal a bugyi letoló mosolyával.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
