|
17.rész - A titok nem titok többé.
Miután kipakoltam a bőröndöm és szépen behajtogattam a szekrénybe a ruháim kiléptem a kis teraszra és csodáltam a hullámzó tengert.
- Szia – támasztotta meg mellettem a korlátot Bill.
- Szia.
- Szóval te vagy az esküvőszervezőnk.
- Szóval te vagy Tom öccse.
- Nagyon meglepődtem – kulcsolta össze az ujjait.
- Én is – bólogattam helyeselve.
- Kellemetlennek érzed? – fordult felém.
- Furcsa. Elmondhattad volna, hogy van valakid.
- Kellett volna?
- Nem éltem volna bele magam, hogy végre van valaki, akivel esetleg komoly kapcsolat is lehetett volna. De kiderült, hogy bebuktam.
- Hát erre most nem tudok mit mondani.
- Pici lány – nyitott be Tom – oh, hello Bill – lépett oda hozzánk és karolt át engem – mi jót csináltok?
- Csak beszélgettünk – szűrte ki a fogai között Bill – ti együtt vagytok?
- Úgy érted járunk-e? – néztem rá.
- Nincs köztünk semmi, mondjuk, nekem nem lenne ellenemre – puszilt bele a nyakamba.
- Tom – nevettem fel – már megint kezded.
- Micsodát?
- Ne kacérkodj.
- Kacérkodom? – nevetett fel.
- Jöttök enni? – jelent meg Angi is.
- Megyünk – toltam el Tomot, majd elindultam lefelé barátnőm után.
Már mindenki az étkezőasztalnál ült és beszélgettek, így én is helyet foglaltam Angi mellett.
- Na hogy tetszik az itt lét? – Georg
- Gyönyörű a kilátás a szobámból és ez az egész csodálatos.
- Szerelmes vagy?
- Teljesen – vigyorodtam el – egész életemet leélném itt.
- Majd megoldjuk – kacsintott rám Tom és leült mellém – igaz szívem?- hajolt közel hozzám.
- Te most nyomulsz? – fordultam felé én is a szemébe nézve.
- Lehetséges – piszkálta meg a piercingjét.
- Haver, te mikor nősz már fel? – csóválta meg vigyorogva a fejét Georg.
- Én mindig egy Casanova leszek – beképzelten.
Ezen persze mindenki nevetni kezdett, amin ő kicsit megsértődött és hátra dőlve a mellkasa előtt fonta össze a karját.
- És hogy halad az esküvő? – Angi.
- Remekül – Nora – Amelia a legjobb, igazi profi.
- Jaj dehogy is – estem zavarba.
- Már csak a táncórák vannak hátra igaz? – Georg.
- Meg a ruha – bólogattam – mert most Nora kicsit gondba van – nevettem fel.
- Mert? – kérdezett rá meglepetten Bill.
- A szalonban új kollekciók érkeztek és mindegyik gyönyörű – olvadozott.
- Nora mindig is ruha mániás volt – csipkelődött Bill vigyorogva.
- Ez nem is igaz – csapta meg – nem vetem meg a szép ruhákat.
- Látnátok otthon a szekrényét, tele van ruhával, külön szekrény van a cipőinek is.
- Nőből vagyok szívem.
- Az egy dolog, Angi is az, és neki sincs tele egy szekrény ruhával – Georg.
- És veled mi a helyzet? – néztek rám.
- Hát… - vontam meg a vállam – nincs sok ruhám, igazából régen voltam már shoppingolni. És őszintén nem is vagyok olyan, inkább spórolok.
- Egy normális nő – karolt át Tom.
- Hé – fennhangon Angi és Nora.
- Bocs csajok – vigyorodott el.
- Itt az ideje a fürdésnek – állt fel Georg – elő a bikinikkel lányok - csapta össze a tenyerét.
- Hajrá – álltunk fel mind a hárman és indultunk el a szobáinkba.
A szekrény elé állva kivettem azt a három bikinit, amit magammal hoztam, szétterítettem az ágyon és próbáltam eldönteni melyiket vegyem fel.
- Basszus – motyogtam – melyiket vegyem fel? – sóhajtottam.
- Kész vagy csajszi? – kopogott be Angi.
- Neem – nyávogtam – nem tudom, melyiket vegyem fel.
- Bejöhetek?
- Persze.
- Na mutasd – lépett mellém – hű.
- Szerinted?
- Kinek akarsz tetszeni?
- Mi van? Senkinek – vágtam rá.
- Elég furcsán néztél Billre.
- Aj Angi – ültem le az ágyra – ő az.
- Nem mondod? – gúnyosan.
- A kávézós srác.
- Mi van? – sikoltott fel.
- Csönd már – intettem le mérgesen.
- Ez most komoly? – fojtott hangon, én pedig csak bólogattam.
- Ő az, akibe azonnal belezúgtál?
- Igen – nyomtam meg a szót – ilyen nincs, csak én lehetek ilyen szerencsétlen a pasik terén.
- Jaj baba – ült le mellém és ölelt meg – dehogy vagy szerencsétlen – simogatta meg az arcom – itt van Tom, tök oda van érted.
- Dehogy is.
- Vak vagy? Legalább próbáld meg vele, adj egy esélyt magatoknak.
- Ő a barátom és már annak sem örülök, hogy mi…
El ne szóld magad te nő!
- Igen? – kíváncsian.
- Semmi – álltam fel – szerintem a fekete jó, nem? – tettem magam elé.
- Amy…
- Vagy a piros? – ismételtem meg.
- Amy…
- Vagy a kékes?
- Amelia! – kiáltott rám, amitől én ijedten rezzentem össze – mi volt közted és Tom között?
Remek…
Most mit csináljak? Titokban akartam tartani, de ha most elmondom neki és megtudja, hogy annak már 2 hete, sík ideg lesz, mert eltitkoltam előle. Hogy nem tudom tartani a szám?!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
