|
13.rész - Ő hozott össze minket, még tini korunkban.
- Na, most ide leülsz és elmeséled mi történt veled, amiért annyira fel vagy dobva – nyomott le a kanapéra majd mellém ült.
- Találkoztam vele.
- Azzal, akiért annyira oda vagy?
- Igen, tudod, h rossz szokásom séta közben olvasni és…
- Neki mentél?
- Igen, a könyvvel együtt én is a földre pottyantam, ő azonnal felsegített és bocsánatot kért, holott én nem figyeltem.
- És, és, és? – kíváncsian.
- Semmi – vontam vállat – beszélgettünk két percig aztán el kellett mennie, így elsietett.
- Mit beszélgettetek?
- Mondta, hogy ismerős vagyok neki, én meg mondtam, hogy egy a kedvenc kávézónk.
- Szóval ő is észrevett már.
- Bizony
- Most örül a fejed mi? – vigyorodott el.
- Mi az, hogy, már a parkban elkezdtem ugrálni – nevettem fel.
- Idióta nőszemély – csóválta meg a fejét további vigyorral.
Ekkor elkezdett csörögni a mobiltelefonom.
- Igen?
- Szia Amy, itt Nora.
- Á, szia, mond csak.
- Szóval… kész van a ruhám és szeretném, ha te jönnél el velem felpróbálni.
- Én? – lepődtem meg.
- Nem érsz rá?
- Dehogynem, csak meg lepődtem.
- Holnap tízre kell oda menni.
- Rendben, akkor találkozzunk kilenckor a cég előtt.
- Ott leszek és ezer köszönet.
- Én köszönöm, hogy rám gondoltál.
- Akkor nem is zavarlak tovább, szia.
- Szia.
Majd letettük, a telefonom visszadobtam a dohányzó asztalra és kimentem a hátsó kertbe Angi után.
- Visszaszoktál? – ültem mellé a hintaágyba.
- Egy dohányzó férj mellett nem nehéz – mosolyodott el.
- Jól meg vagytok?
- Igen – bólogatott – sőt… már a bogyókat sem szedem.
- Teherbe akarsz esni? – döbbentem meg.
- Igen, de ezt ő nem tudja, szeretném, ha meglepetés lenne, ha majd sikerül.
- Nem azt mondtad neki, hogy még korainak tartod?
- Úgy érzem eléggé érett vagyok már egy terhességre és szerintem jó anya lennék.
- Az biztos – mosolyodtam el – és persze rám is számíthatsz bármiben.
- Ebben egy másodpercig sem kételkedtem – karolta át a nyakam és puszilt meg – kérsz? – nyújtotta felém a cigarettás dobozát.
- Tudod, hogy én nem…
- Hát persze – vonta fel az egyik szemöldökét – én meg a pápa felesége vagyok.
- De én tényleg nem…
- Figyelj, régen szívtad csak letetted édesanyád miatt, miért lenne baj, ha újra ráállnál?
- Sok férfi nem szereti…
- Jó ég Amelia! Ha valakinek megtetszel, úgy tetszel meg neki, ahogy vagy, ha meg nem tetszik neki az, hogy dohányzol sz*pjon le – vigyorodott el.
- Rég hallottam a régi Angela-t – nevettem el magam.
- Olykor-olykor előjön – vonta meg a vállát – na – nyomott egy szálat a számba majd meggyújtotta.
Ahogy a testem átjárta a mérgező füst azonnal ellazult minden testrészem.
- Na ugye, hogy jó?
- Mindig te viszel bele a rosszba – mosolyodtam el lehunyt szemmel.
- Ne hazudj – nyújtotta ki a nyelvét – tényleg, te még nem is meséltél nekem arról milyen volt a randevúd a mi Tom barátunkkal – hatalmas csibész vigyorral az arcán.
- Semmi különös, áthívtam, mert az nap voltam a vizsgálaton és nem volt kedvem emberek közé menni, főztem spagettit és azt vacsoráztuk, majd leültünk beszélgetni és borozgatni.
- És?
- Haza akart menni, de mivel ittunk nem engedtem volán mögé ülni, így megágyaztam neki a régi szobámban és ott aludt.
- Nem volt semmi? – kicsit túl nagy csalódás ült ki az arcára, amivel azonnal elárulta volna magát, ha én nem tudnék a kis tervéről.
- Semmi – ráztam meg a fejem – nagyon jó barátok lettünk ez alatt a rövid idő alatt, mindent elmeséltem neki és ő is így tett. Kedves srác.
- Az – bólogatott maga elé merengve – ő hozott össze engem Georg-al még tini korunkban.
- Akkor még meg volt a bandájuk igaz?
- Igen, nagyon sok időt töltöttünk külön, és néha tök bele betegedtem. De volt, hogy magukkal vittek promóciós turnékra vagy a rendes nagy turnékra.
- Jó volt?
- Nagyon – mosolyodott el – nagyon sok és szép helyen voltam nekik köszönhetően, Párizs, Milánó, Amszterdam, Belgium, Róma és még sorolhatnám. És az alatt az idő alatt is vele lehettem – mosolygott rám – ne szomorkodj a miatt, mert most nincs senkid, egyszer majd úgy is jön valaki, lehet, hogy ez a férfi lesz az, akivel most összefutottál, lehet más. De te is megtalálod majd a boldogságot, hidd el – kacsintott rám.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
