Hazamentem. Rendezni kell a dolgokat. A lakásba beérve, egyből mentem a nappaliba, leültem, és a kezembe vettem a telefont. Kikerestem egy számot. Csörgetni kezdtem. Kicseng… felkeltem, és járkáltam közben össze vissza.

Majd beleszóltak a vonal túlsó végén.

-Igen?

-Szia Viky!

-Esther… már akartalak hívni! De nem tudtam hányadán, állok veled.

-Tudom… ne haragudj, hogy olyan hamar leteremtettelek.

-Nem, te bocsáss meg!

-Nincs harag Viky. Nem haragszom.

-Komolyan?

-Igen. És… most ugye egyedül vagy?!

-igen, nincs itt senki! Komolyan…

-OK! Szal… a telefon sincs kihangosítva?

-Nem nincs.

-Jól van akkor. Csak azért hívlak, hogy elmondjam, nem leszek gyilkos.

-Megtartod a babát? Ez nagyszerű! Annyira örülök. –mondta –Bill nagyon fog neki örülni, Tom meg főleg.

-Pont ez az. Amiről beszélni szeretnék.

-Igen…

-Szóval.. ha kérhetném, ezt ne mondd el senkinek! Főleg ne Tomnak!

-De… nem fogja tudni, hogy gyereke van?

-De… egyszer meg fogja tudni, nem akarom őt becsapni.

-Étem. Csak még most ne tudjon róla, hogy békén hagyjon, igaz?

-Valahogy úgy… -helyeseltem

-OK! Anyukád tudja már? Mit szólt?

-Ne is mondd! Anya még nem tud róla, és te se mondj neki semmit róla!

-Jól van. Akkor kinek mondtad már el?

-Apának, meg a barátnőmnek, Kittynek.

-Aha… ő angol?

-Igen!

-Jól van Esther… örülök, hogy meggondoltad magadat.

-Hát még én… Beszéltem Apával, és hatottak rám a szavai, tudod milyen ő. Nagyon rámenős is tud lenni.

-Pontosan! –nevetett Viky is

-Na jól van! Csak ezért akartalak hívni.

-Köszi.

-Nincs mit! Apropó. Bill hogy van?

-Jól, köszi! Nagyon komoly lett. Ahogy Tommal csinálják ezt a helyreállítást… Igazi munkás ember.

-Értem. -Nevettem el magamat

-Ne nevess! Tényleg az!

-OK, elhiszem! Csak nehéz Billről ezt elhinni.

-Pedig hidd csak el!

-OK, ha te mondod…

-Igen, én! Egyébként szerintem sikerülni fog.

-Mi?

-A G&G-t felállítani.

-Hát remélem!

-Esther, ha sikerülne. És Billnek nem menne, és azt kérné, hogy gyere vissza! Visszajönnél?

-Ilyenekbe ne gondoljunk bele egyelőre, mert Billnek úgy is sikerülni fog, én tudom.

-De ha mégis…

-Viky itt nincs „ha”. Mert tudom, hogy menni fog!

-De…

-Viky!

-OK, befejeztem. Csak egy igent, vagy egy nemet mondj!

-Talán…

-Már megint ez a túlzott határozottság… Hogy amikor kellene, soha nem adsz határozott választ.

-Ezt már megszokhattad volna.

-Jó, inkább hagyjuk!

-Szerintem is! Le kell tennem!

-OK, köszi, hogy hívtál.

-Örülök, hogy beszéltünk. Szia!

-Szia, és vigyázz magadra!

-Te is! Puszi. Üdvözlöm Billt.

-Megmondom neki! Puszi

Letettük a telefont. Jó volt megbeszélni a dolgokat Vikyvel. Nem akartam én rá haragudni, meg szerintem ő sem akart erre okot adni. Egyszer csak csöngettek.

Kimentem ajtót nyitni.

-Szia Kitty!

-Helló!

-Gyere be!

Behívtam őt, és leültettem.

-Nos? –kérdezte

-Mit, nos?

-Hogy döntöttél?

-Mivel kapcsolatban!

-Esther nem kell a hülyét játszani. Voltál ma az orvosnál?

-Kitty, édesem miért nem ezzel kezdted? Igen, voltam.

-És?

-Egy hónap múlva megyek vissza ultrahangra.

-Helyes… örülök, hogy így döntöttél.

-Tudod beszéltem Apával. Hiányzott már ez a kis fejmosás.

-Az Apai szó, igaz!

-Jaja… Képzeld most beszéltem a barátnőmmel.

-Ja, a Vikyvel?

-Igen.

-És?

Kibékültünk, meg elmondtam neki is.

-Nagyszerű!

-Otthon mi a helyzet?

-Nem tudom. Gustavnak kiadtam alfaparancsba, hogy indítsa be a mosogató gépet, de szerintem még mindig azt az idióta meccset nézi.

-Foci?

-Az… -mondta unottan Kitty

-Hát van az úgy!

-Ja… de hogy reggeltől estig azt a baromságot nézze. Nem tudom mi a jó benne. Futnak egy nyomorult labda után, és izzadnak, mint a ló.

Én csak nevettem, mert ahogy Kitty előadta magát, az maga volt a vígjátékok tetőfoka.

-Te figyelj már! Nem megyünk el este valahova?

-Kire gondolsz pontosan?

-Te, Gustav, Georg meg én.

-Jó! És mire gondoltatok?

-Igazából még csak én gondoltam… -vakarta meg a fejét Kitty gondterhelten –de ha te benne vagy, akkor már a fiúkat könnyű lesz meggyőzni.

-Értem. Akkor gondolkodjunk, hogy hova akarunk menni…

-OK! Mondjuk disco?

Én csak fintorogtam, jelezve, hogy nem a legjobb ötlet.

-Mozi? –kérdeztem

-Unalmas…

-Menjünk el… -kezdtem el

-… kajálni! –Kitty mosolyogva fejezte be a mondatomat

-Én is erre gondoltam! –mosolyogtam

-OK, akkor ma kaja. És hol? –Kitty

-Pizza?

-Mindig azt eszünk.

-Igaz…

-Majd kerítünk valami jó kis helyet.

-OK, de mit szólsz ahhoz az új étteremhez.

-Melyikre gondolsz?

-Tudod… arra a kínaira!

-Jaj, tudom. Jó, menjünk el oda!

-Remek… Mikor?

-Mondjuk 8?

-Teljesen jó. Megfűzöm még Gustavot is. Meg Georgot is fel kell hívni. Beszéljél vele te! Rád jobban hallgat! –mondta Kitty

-Jól van, akkor én meg majd szólok Georgnak.

-OK, én megyek is.

-Kikísérlek.

-Szia!

-Ciao!

Kitty elment, én meg visszamentem a házba…