A hét rohamosan telt. Észrevétlenül jött el a szombat, amikor is gépre kell ülnöm, hogy Angliában le tudjak szállni.

-Szia Kicsim, és vigyázz magadra nagyon. –ölelt magához anya

-Te is! Szeretlek! –mondtam

Majd elengedtem őt.

-Bill… -tártam ki karjaimat.

-Szia! –ölelt meg

-Vigyázz magadra, és sok sikert a céggel.

-Köszönöm. És te is vigyázz magadra!

-Vigyázz Vikyre is, rendben? Ne hogy valami baja legyen. És tedd őt boldoggá! OK?

-OK! Bízz bennem.

Én bólintottam.

-Viky, te gyere ki velem a reptérre!

-OK!

-Sziasztok! –intettem, még ahogy a házamból kiléptem. Anya lakik most itt, mert ő a sajátját eladta.

Beültünk a kocsiba, már be volt pakolva minden. Elindultunk a reptérre.

-Nagyon fogsz hiányozni. –mondta Viky

-Te is nekem, de hidd el minden rendben lesz! –mosolyogtam rá

-Remélem… jaj Esther a rohadt életbe is! –sírta el magát barátnőm

-Viky ne sírj már, mert akkor én is fogok… -csuklott el a hangom

-Igyekszem, de miattad sírok.

-Tudom. –néztem rá

A reptér közel van a házhoz. Kiszedtem a bőröndöket. Magamhoz vettem a táskámat. Kiszálltam a kocsiból, a kulcsot kivettem.

-Hát akkor… -öleltem meg

-Mikor jössz haza?

-Még nem tudom! De igyekszem.

-Várlak majd, de van egy olyan érzésem, hogy az elkövetkezendő egy évben már nem fogjuk látni egymást.

-Valószínű. Sőt…

-Vigyázz magadra nagyon!

-Te is Viky… -mondtam –Ez pedig a tiéd! –adtam a kezébe az ezüst BMW kulcsát.

-Mit jelentsen ez?

-Tiéd a kocsi.

-Esther ne viccelj már!

-Nem viccelek… neked adom.

-De…

-Viky! Vigyázz rá! –mondtam ellentmondást nem tűrő hangon

-Köszönöm! –ölelt meg még utoljára

Én pedig a bőröndjeimmel együtt bementem. Végig a terminálon, fel a gépre…

A gép elindult. Felszállt. Németország… milyen kicsi vagy! Behunytam a szememet, és most először sírtam azon, hogy itt hagyom hazámat. Most először, mert tudom, hogy mit hagyok itt. Itt hagyom Anyámat, a barátnőmet, és a legjobb barátomat. Itt hagyom az eddigi életemet. Nagyon keveset laktam apával. Csak ez az egy, ami bátorít. Hogy nem idegenbe megyek. Mert bár Anyámat itt kell hagynom, mégis csak apámhoz megyek. Talán évekre, talán csak pár hónapra. De érzem, kell a környezetváltozás…

Este 5 órakor érkeztem meg a reptérre.

Apa várt már.

-Szia! –öleltem meg

-Szia! Jól utaztál? –kérdezte

-Igen, nagyon! Köszi. –mosolyogtam

Apa elvett egy bőröndömet, és kimentünk a parkolóba egy fekete jaguár állt ott, Apa ahhoz ment.

-Mikor cserélted a kocsit? –kérdeztem, amikor odaértünk

-Mert?

-Nem piros Roovered volt?

-Ez a tiéd. –mondta mosolyogva

-Ne már… -ámuldoztam.

-De Kicsim, a fekete jaguár a tiéd!

-Apa… szuper vagy, köszönöm! –öleltem őt meg –Vezethetem is?

-Általában egy autóval azt szoktak csinálni. –mosolygott

-Cool. –én, és be akartam ülni, de amikor kinyitottam a bal oldali ajtót vettem csak észre, hogy nincs ott a kormány…

-Jobb kormányos, hát persze… -mondtam zavartan magamban, és helyet cseréltem Apával

-Egyébként hova megyünk? –kérdeztem a kocsi beindítása után

-A cégbe, bemutatlak a többieknek.

-Apa ugye nem fogják azt hinni, hogy kivételezel velem, csak mert a lányod vagyok?

-Majd nem adunk rá okot Szívem, hogy ezt higgyék…

-OK! –mosolyogtam

Apa mutatta az utat, hogy merre kell menni, és szépen követtem is a koordinátákat.

A cégbe érve, Apa bemutatott mindenkinek. Volt egy tök szimpi divattervező csaj, egyből elkezdtem vele beszélni. Ő tősgyökeres angliai lány.

-Hi! –jött oda

-Hi! Esther König vagyok. –mutatkoztam be

-Kitty Maakestad.

-Nagyon örülök. –nyújtottam a kezemet

Egy nem túl magas, szőke hajú, jóhúsban lévő pasi jött oda.

-A barátom.

-Helló, Esther König.

-Gustav Schäfer, nagyon örülök. –mondta angolul

-Schäfer? –kérdeztem vissza

-Igen, német vagyok.

-Ich auch! (Én is)

-Toll! (Nagyszerű) –örült a fiú

-Hát bocsi, nekem most mennem kell! Apával még van némi elintézni valóm. –mondtam

-OK! Ciao Esther!

-Hi, Kitty! Bis bald Gustav! –integettem neki, és elmentem apához.

Később megmutatta a házamat, ahol lakni fogok. És megkezdődött az angliai életem.

A cégnél mindenki nagyon kedves, senki nem mutogat rám ujjal, és nem illetnek „A főnök lánya!” megjegyzésekkel.

Kitty nagyon jófej csaj, egész összebarátkoztam vele. Lassan egy hónapja vagyok kint. Igaz apával csak németül beszélünk, a munkahelyen mindenkivel angolul. Kivéve Gustavot… J Nagyon rendes srác ő is. A céget menedzseli, nagy ember… Azon kívül nagyon jól dobol. Ügyes srác, és látszik, hogy szereti Kittyt. Azt hiszem, hogy egy éve ismerkedtek meg, és körül belül 2 hete járhatnak jegyben. Szóval komoly a dolog. J Van egy barátja, ő Georg. Mint idővel kiderült, ő is német. Milyen kicsi a világ. Több német van Angliában, mint angol Németországban. Ezt a következtetést úgy ott létem második napján vontam le. Kaptam új telefont, és a sok szám mellett ott van benne Anya, Bill, és Viky száma is. Minden nap hívom őket. Úgy néz ki, sikerül nekik helyreállítani a céget. Tom fejébe vette, és nem tágít. Úgy veszem észre ez egyfajta bizonyítási vágya is felém nézve. Az alaptőke az életbiztosítása volt. Merész vállalkozás… A Silver végérvényesen tönkre ment. Tom tett erről is. Sőt, Marcus 5 évet is kapott a hűvösön garázdálkodása miatt. Arra számítottam, hogy Tom is kap legalább egyet, de úgy látszik jó ügyvédje van…

A ház csodálatos. Imádok ott lakni. A szomszédok rettentő kedvesek. A jobb oldali szomszédom egy idős házaspár, Fox nevű kutyájukkal. A baloldalamon pedig nem sokkal utánam költözött be a fiatal házaspár. Nagyon aranyosak ők is. Brittany és Adrew. A nő óvónő, a férje pedig őr egy banknál. Az egész utca úgymond „elit-negyed”. Apa jó helyre költöztetett. J A felesége, Beate, nagyon rendes velem, pedig annak idején ki nem állhattunk egymást. Talán csak azért, mert Anyával nem szerették egymást, és akkor magával érthető, hogy engem sem szeret.

Este lefeküdtem aludni. Reggel szokás szerint 7 órakor keltem fel. Átlagos reggelnek indult, de nem is gondoltam volna, hogy ez az átlagosnak mondott reggel, később megváltoztathatja teljes életemet…