Tom kiment a kórteremből. Bill egyből felpattant.

-Történt valami? –jött oda

-Vikyt küld be hozzá! Szüksége lesz rá.

Viky ezt meghallva, egyből bement a szobámba.

-Te meg, ha van időd, gyere el hozzám! Nekem meg rád van szükségem. –mondta, és lehajtotta a fejét.

Bill komolyan megijedt, hogy mi lehet testvére baja.

-Most elmegyek, csak szólok Vikynek.

-OK!

Bill bejött a kórterembe. Meglátta, hogy sírok. Szegény elég rosszul érezte magát, mert a testvére és a barátja közöl kellett választania, hogy kit hallgat meg. De rájött, hogy nekem itt van Viky. És a testvérének mos talán nagyobb szüksége van rá.

-Kicsim, el kell mennem Tommal. Majd érkezek valamikor. De a kocsi itt marad, azt majd hozd haza! –mondta Bill, és barátnője fölé hajolt, hogy megcsókolja

-Jól van! OK, de siess!

-Rendben! És jobbulást Esther, szia! –majd adott két puszit, és elment

A két Kaulitz elindult lefelé. Majd a kocsit vették célba. Beültek, és elindultak Tom lakása felé.

-Na mesélj Esther, mi a baj? Amióta itt vagyok, meg sem szólaltál.

-Miatta…-nyögtem ki végül

-Ki miatt?

-Tom. Miatta mentünk tönkre, ő tervezte az egészet. Csak kihasznált, és elvette mindenemet.

Viky nem tudott megszólalni sem.

-Esther nem akarlak még ezzel is idegesíteni, de én megmondtam az elején, hogy az a gyerek nekem nem szimpatikus.

-Tudom… -sírtam el magamat

-Na jól van! Ne is gondolj most rá! Egy idióta hülye barom. Az a legfontosabb, hogy most felépülj, és haza jöhess. Aztán elfelejted őt.

-De… az a legrosszabb, hogy idejön, elmondja, hogy mi van, és akkor még nekem akar lelkiismeret furdalást okozni, hogy őt holnap ezért le is csukhatják… hát Istenem ő intézte magának! Engem már hagyjon az ilyenekkel! Gyűlölöm… GYŰLÖLÖM! Érted Viky? Gyűlölöm! –mondtam

-Jól van, tudom! De próbálj meg most nem rá összpontosítani. Majd Bill ad a jóérzésének ne félj, végül is az ö munkahelyét is elvette ezzel.

-Tudom… és a tiédet is!

-Majd kezdek magammal valamit. Nem lesz semmi baj!

-Anya hol van? –kérdeztem hirtelen

-Lement a büfébe, hogy hozzon neked valami kaját.

-OK!

-Esther akartál mondani valamit a múltkor…

-Igen!

-Most már elmondod?

Csak bólogattam.

-Tudod… apának Angliában van a cége! –emlékeztettem őt

-Esther ha…

-Nem Viky, most az egyszer ne szólj közbe!… És én ki fogok költözni Angliába, egy hónap múlva. A helyem már megvan a cégnél, már csak apa, lakást intéz, és mehetek is ki. Elhúzok innen. Örökre…

-Ezt nem mondhatod komolyan… Itt hagysz engem? Megígértük, hogy mindig együtt fogunk maradni! Sírta el magát Viky is.

-Tudom… és sajnálom, hogy önző módon megint csak az én érdekeimet nézem, de hidd el, hogy ez lesz a legjobb! Neked itt marad Bill. És kitudja, hogy a többiekkel is mi lesz! Anya is tudja már…

-Nem tudok mit mondani… de azért majd néha hazajössz?

-Igen! Majd az esküvőtökre! –mosolyogtam

-MI? –képedt le Viky

-Hát ha Bill majd feleségül vesz! Akkor hazajövök! –mondtam

-Bill nem fog felségül venni! Ebbe jobb, ha beletörődsz!

-Majd meglátjuk…

-Nem Esther! Nem látunk meg semmi, És remélem, te sem akarsz beleszólni megint az életemben.

-A világért sem Viky… -nevettem

-Helyes… -nevette el ő is magát

-Ja, gyere ide! –tártam ki mind két karomat, és megöleltem Vikyt.

-Na lányok, mi az a nagy ölelkezés? –kérdezte Anya

-Ha ideadod azt a szendvicset, akkor megtudod! –mondtam

Anya nyújtotta is. Én elvettem, és jóízűen megettem, majd elmondtam Anyának mindent… Töviről-hegyire…

Tom meg Bill hazafelé tartottak.

-Mi van? Mondd már el! –Bill

-Majd ha hazaértünk! Hidd el, jobb lesz akkor!

Bill nem válaszolt semmit, csak csendben maradt, és nézett ki az ablakon.

Pá percen belül meg is érkeztek a házhoz. Tom beállt a garázsba, majd kiszálltak, és együtt mentek be a lakásba.

A nappaliba vették az irányt, és leültek egymással szembe.

-Kezdjed már! –idegeskedett Bill

-OK! Bill, és nem fogok kertelni, elmondom, hogy mi van, aztán azt csinálsz, amit akarsz! Meg is verhetsz, most megérdemelném.

-Tom… ne ijesztgess!

-Én tettelek tönkre titeket. –mondta ki nemes egyszerűséggel Tom

-Micsoda? –meredt le Bill

-Marcus. Elindított egy divatcéget. A Silvert. De a G&G útban volt. Mellette nem tudott volna kibontakozni. Így megbízott, hogy tegyem tönkre. Pont kapóra jött, mert Estherrel akkortájt ismerkedtem meg.

-Képes volt erre… ha már Estherért nem is! Legalább rám lehettél volna tekintettel.

-Hidd el, ez még az előtt volt, hogy téged alkalmazott volna.

-Hallgatlak tovább!

-És megcsapoltam a bankszámlátokat, feltörtem az e-mail címeteket, és tönkre akartalak tenni titeket. De csak azért mertem, mert Marcus azt mondta, hogy miután befejeződik a G&G, utána dolgozhatsz nálunk. Vagyis a munkád biztosítva van.

-Nem gondolod, hogy ezek után még nektek fogok dolgozni! –kapta fel a vizet Bill –És Esther, vele mi lesz? Vagy mi lesz Vikyvel?

-Esther… a baj az, hogy időközben beleszerettem. Most gyűlöl, tudom! Én szeretem még mindig. És soha nem fogom elfelejteni…

-Jah persze… ez szerinted enyhít a dolgaidon, mi?

-Nem! Erre nincs enyhítés. És ha jól tudom, már fel is vagyok jelentve. Legalábbis Marcus má szólhatott valakinek. Lehet, hogy a hétvégét már börtönben végzem, ép ezért nekem el kell költöznöm.

-Tom… ne is haragudj, de olyan vagy most, mint amikor a patkány a süllyedő hajóról menekül.

-Tudom… -hajtotta le a fejét

-Nagyot csalódtam benned! –állt fel Bill a helyéről, és az ajtó felé vette az irányt. –Jó éjszakát! –vágta oda az ajtóban állva, és kilépet azon

Tom egy kicsit talán most átérezhette az én helyzetemet. Egy nap alatt elveszíteni munkahelyet, testvért, és szerelm