23. rész
Újra németországban
Miután letettem telefont, Viky felé fordultam.
-Szótlan vagy. -jegyeztem meg, mire ő felkapta a fejét
-Hogy? -kérdezett vissza
-Mondom szótlan vagy! Egész úton csak nézel egy irányba. Valami baj van? -kérdeztem aggódóan.
Nagyot sóhajtott, majd hirtelen fülig ért a szája. Felémfordult, és cask mosolygott, és mosolygott.
-Na mondd!
-Összejöttünk! -jelentette ki boldogan.
-Mi?
-Tegnap. Összejöttünk.
-WoW! És ez csak most mondod... na szép! Én rohantam egyből hozzád elújságolni, te meg...
-Esther, nyug van! Mosz mondtam el. Nem kell felkapni a vizet.
-Örülök nektek! Én már megmondtam az első pillntásotoknál, hogy menni fog ez nektek. -mondtam
-Csak nehogy úgy járjunk, mint a szüleid. Anyud modell, apud stylist...
-De ők még szinte gyerekek voltak... ti meg felnőtt, érett emberek.
-Pff én érett? Na ne nevettes! -mondta Viky
-Jó, akkor legalább már Bill érett ember... -mondtam mosolyogva.
Majd csak néztem ki az ablakon, figyeltem, mikor érünk ismerős domborzat felé...
Elaludhattam, mert a telefon csengésére lettem figyelmes.
A kijelzőre pillantok... Anya.
-Szia Anya! -szóltam bele
-Szia! Még nem szálltatok le?
-Nem, még szerintem egy óra biztos kell.
-Jól van! Addig elmegyek még bevásárolni.
-Rendben! Figyelj Anya, majd szólok, ha megkezdjük a leszállást.
-OK! Szia Kicsim!
-Szia! Puszi.
Majd min a ketten letettük.
-Heidi? -kérdezi Viky
-Igen! Kijön értem a reptérre, mert nem szeretné, ha fáradtan vezetnék... -mondtam
-Jah, értem!
-Télleg, te hogy mész haza?
-Majd fogok taxit.
-Meg nagy fenét... majd elviszünk.
-OK! Nem utasítom vissza az ajánlatodat! -mosolyogta Viky
Majd az út további részében, megbeszéltük a bemutatót, hogy Vikynek milyen jó emlékei vannak róla. Persze, hogy jók...
-És egyébként kaptál már visszajelzést?
-A kollekcióról?
-Igen.
-Jaja.
-És mit?
Majd néztem rá azzal a tipikus semmit el nem mondó arocommal. Majd vettem egy nagy levegőt, és
-Megveszik! -váltottam egyből érzelmet
-Te jó ég! Már megijedtem. Komolyan mondod?
-Igen! Méghozzá nem is kevés pénzért.
-Na? Mit lehet hallani?
-Másfél millió. -mondom suttogva
Viky csak nézett, és nézett maga elé, majd rám. Aztán hirtelen megölelt.
-Ezt nem hiszem el! Gratulálok! -mondta
-Mihez?
-A munkádhoz. Ha nem lenne ilyen jó, akkor nem vették volna meg! Annyira örülök.
-De Viky... nektek is van benne szerepetek, mert rajtatok mutattak olyan jól azok a ruhák...
-Jah, szerénykedjél még. -lökött mege egy picit
Majd hülyültünk tovább.
És valóban. Egy óra múlva már anya autójában ültem, mögöttem pedig Viky.
-És Esther, hogy sikerült?
-Jól... megvették.
-Na, ehhez gratulálok! -moslygott anya
-Köszi!
-Apádra ütöttél ebben... az üzleti érzékben...
-Tényleg! Ott volt ő is. -mondtam
-Igen? És hogy van?
-Jól! Meg Beate is.
-Jaj, az a nő olyan ellenszenves. Nem önteltségből mondom, de nem értem apádat. Utána megy olyan nő...?
-Ohh, Mrs. EGO! -nevettem anyán
-De most komolyan. hogy mit eszik rajta?
Nem válaszoltam semmit. Az ilyenre nem is lehet mit mondani.
-Anya, itt tesszük ki Vikyt! -mondtam, majd miután Anya leparkolt, én kiszálltam, segítettem Vikiy cuccait kivenni, majd bekísértem őt a lakásába.
-Köszi! -mondta
-Nincs mit! Pihend ki magadat. Holnap munka.
-Nem lehetne, hogy... -kezdett bele
-NEM! -vágtam rá egyértelműen
-És, hogy...
-Azt sem!
-De...
-NEM!
-Ahhh... na jó! Szia! Jó éjt! -mondta Viky
-Neked is!
Majd két puszi után elválltunk egymástól.
Én kimentem, Viky pedig becsukta a háza ajtaját.
-Mehetünk. -ültem vissza
-Haza vigyelek? -kérdezte
-Igen, mert úgy i megyek reggel be.
-OK! -mondta anya, majd irányjelző jobbra, és lekanyarodott
-Anya kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Soha nem mondtad még, hogy ti miért is váltatok el apával.
-Kicsim ez hosszú történet.
-Légyszi! 23 éves vagyok, és nem tudok semmit.
-Na jó! Szóval a féltékenység. Én nem tudtam elviselni, hogy más nőkkel is foglalkozik, ő meg azt nem, hogy más férfi fényépzeget engem.
-Értem... De szereted még?
-Nem érzek iránta semmi. Se utálatot, se szerelmet már.
-OK! Csak tudni akartam.
-Sajnálom, hogy nem ondtam el előbb. De gy éreztem, hogy így a helyes.
-Jó, semmi baj! -mosolyogtam anyára
Majd megállt a ház előtt.
-Bejössz? -kérdeztem
-Nem, már nem megyek, köszi!
-OK! Én köszi hogy hazahoztál.
-Nincs mit!
-Szia Anya! -adtam neki puszit
-Szia! Aludj jól!
Majd bementem a házba. Letettem a cuccaimat, felhurcoltam a szobámba, és ledőltem az ágyamra. Majd elővettem a teleofnomat, és egy SMS-t készülte írni Tomnak.
"Szia! Haza értem. Holnap találkozunk, már nagyon hiányzol. Puszi"
Pár percen belül már érkezett is válasz.
"Te is nagyon hiányoztál, örülök, hogy egyben hazaértél :) Már nagyon várom a holnapot, végre elmondjuk Billenek. Aludj jól, és szép álmokat!"
Elmosolyogtam magamat. Majd lezuhanyoztam, és egyből be is bújtam az ágyba. Pillanatokon belül elnyomott az álom
|