Meglepettségemben hátrafordultam.

-APA!!! –ugrottam a nyakába

-Szia Kicsim! –puszilt meg

-Hogy kerülsz te ide? –örültem

-Meghívást kaptam a bemutatódra.

-Jaj, úgy örülök, hogy itt vagy!

-Én is! –apa végig nézett rajtam –És gyönyörű vagy! –mosolygott

Én csak irultam-pirultam.

-Apa, had mutassam be a barátnőmet, és egyben a holnapi modellemet, Viktoria Schatz.

-Örvendek! –nyújtja Apa a kezét

-Szint úgy! Már sokat hallottam Önről.

-Tegeződjünk én szerintem.

-Köszönöm.

-David. –mondta Apa

-Viky. –mosolygott Viky

-Rendben.

-És mesélj apa, mi a helyzet Angliában?

-Még mindig esik minden nap az eső…

-Jaj Apa… Beate hogy van?

-Jól! És üdvözöl.

-Köszönöm. Én is őt!

-Rendben! Hát, én most arrébb állok. Majd találkozunk mé.

-Igen!

-Melyik hotelben vagy? –kérdezte még Apa

-A Főnixben.

-Én is.

-Komolyan? Hányas szoba?

-361 –mondta Apa

-Remek. Majd átmegyek hozzád!

-OK, Kicsim! Várlak. Szia!

-Szia! –köszöntünk el egymástól Apával.

-Ő volt az Apám. David König. –mondtam

-Jó fejnek tűnik.

-Imádom…

-Anyukáddal kell még találkoznom, és minden rendben.

-Majd összehozzuk a találkát, ígérem. –mosolyogtam, majd ittam a pezsgőmből.

-Ajánlom is. –Viky, majd követte példámat.

Az egész este hangulatosan, és kellemesen telt. Visszafelé a hotelbe, kb. 10-kor értünk. Visszamentünk, én pedig egyből húztam a wc-re, mert a felgyülemlett folyadékot itt volt az ideje kiadni magamból.

Kijöttem a wc-ről, és pont megcsörrent a telefonom.

-Igen? –veszem fel

-Szia, Barbara vagyok!

-Szia, mondd!

-Nagy baj van, Esther.

-Te jó ég, ne ijesztgess, mi az?

-Az 5 legnagyobb áruház visszamondta a megrendelést!

-MICSODA? –kiabáltam

-Azt írták, hogy akkor inkább nem kérik.

-De mi van? Miért nem kérik?

-Valaki feltörte a cég e-mailjét, és körlevelet küldött az áruházaknak, hogy a szállítás késni fog, mit szeretnének? És ők inkább nem kérik.

-Ezt nem hiszem el! De hát…

-Igen. És mivel csak te, meg én tudjuk a jelszót, csak is feltörhették.

Egy pillanatig nem reagáltam semmit.

-Itt vagy?

-Persze, itt vagyok… köszi, hogy szóltál…

-Nincs mit!

-És Barbara!

-Hm?

-A cégnél ezt ne említsd!

-OK, persze.

-Szia…

-Szia!

Majd letettük a telefont.

Ezt egyszerűen nem hiszem el. Kiteszem a lábamat, és mi történik? Nincs megrendelőnk. Nagyszerű…

Felöltöztem, és kimentem a szobámból.

-Hát te? –futottam össze Billel

-Beszélgetni megyek! –mondtam mogorván

-Davidhoz? –kérdezett rá Viky

-Igen! –mondtam, majd szinte futottam apához.

Bill csak nézett utánam, majd bátorkodott megkérdezni Vikytől, hogy:

-Ki az a David?

-Egy negyven feletti, tök jó fej ember. –mosolygott, majd bement a szobájukba, a folyosón hagyva szegény csodálkozó Billt.

Kopogtattam Apa szobája ajtaján.

Ki is nyitotta azonnal.

-Szia! –köszönt vidáman

-Helló. –vetettem oda neki.

-Baj van?

Járkáltam fel-alá a szobájában.

-Baj van-e? Igen… nagy baj!

-Mi az? És ülj le, mert a végén én szédülök el tőled.

Leültem apával szembe az ágyra.

-Visszamondta az 5 legnagyobb megrendelőm az árut.

Apa is le volt meredve

-Mégis hogy történhetett ez?

-Kaptak egy e-mailt a G&G-től, melyben közlik velük, hogy nem lesz kész az áru, késik a kiszállítás.

-De ez…

-Igen. Nem hivatalos. De ők elhitték, és most visszamondták akkor inkább.

-Ne izgulj, Kicsim, majd kitalálunk valamit!

-Jaj, Apa, én annyira félek. –sírtam el magamat

-Mitől kincsem?

-Hogy valaki ki akar készíteni…

-Ugyan már! Egy König soha nem csinál ebből bajt. –mosolygott rám, és a szememből kisöpörte a hajszálakat.

-Apa!

-Tessék!

-Aludhatok ma veled? –mondtam

-Jaj, Esther…

-Légyszi! –mondtam

-Persze!

Vicces volt, és egy kicsit gyerekes is. Ott feküdt egymás mellett a nagy francia ágyon apa és lánya. Pont úgy, mint 20 éve…

Reggel felkeltem, apa még aludt. Adtam neki egy puszit, és visszamentem az én lakosztályomba. Miért is ne találkoztam volna megint Billel?! Ez a gyerek mindig ott van, mindenhol…

-Te most jössz Davidtól? –szegezte nekem a kérdést

-Ismered? –néztem rá ferdén

-Negyvenen felüli, jófej férfi?

-Aha.

-Viky mondta…

-Jó!

Majd fogtam magamat, és se szó se beszéd, bementem a szobába.

Billnek pont megcsörrent a telefonja.

-Igen?

-Szia tesa!

-Helló Tom! Mizu?

-Veled mizu, öcsi?

-Áh, én jól vagyok, köszi. És találd ki kivel vagyok egy szobában?

-A főnököddel?

-Nem hála Istennek.

-Akkor?

-Vikyvel.

-Oh! Akkor sok sikert.

-Köszi…

-De miért mondtad, hogy hála Istennek, hogy nem a főnököddel vagy egy szobába?

-Jah, mert nem tudom, de nagyon furcsa. Tegnap este, olyan 11 felé találkoztam vele a folyosón. Megkérdeztem hova megy. Viky is ott volt, és ő kérdezett rá, hogy Davidhoz? Ő meg mondta, hogy igen.

-És mi ezzel a baj?

-Hogy reggel jött vissza.

-Jaj Bill! Nem vagy se a pasija, se az apja, hogy megszabd, hova menjen. Nem kell ebből nagy ügyet csinálni.

-Tudom, de szerinted az normális, hogy 40 éven felüli férfivel tölti az éjszakát?

-Én nem tudom. D figyelj, hívnak a másikon, le kel, hogy tegyem. –mondta Tom

-OK! Szia!

-Helló, majd hívlak még.

-Rendben.

Az ikerpár letette a telefont. Tom egyből ki is kereste a számomat, és már meg is nyomta zöld gombot, majd elindította a hívást…