Vénusz
Viky jött ba az irodámba.

-Szia! –libben be nagy boldogan

-Szia! –köszönök neki ugyan olyan hanglejtéssel, min ő az imént

-Happy vagyok. –ül az asztalomra

-Miért?

-Mert megyek veled New Yorkba… -mosolyog

-Jah. Hát igen!

-Tényleg, most minden viccet félretéve… kösz.

-Nincs mit! Egyáltalán… -mosolyogtam

-Van még dolgod? –kérdezte

-Nem igazán. Pakolok, és megyek haza. Utána rendbe szedem magamat, és irány a mozi.

-Mozi?

-Igen! Tom jön értem, és elmegyünk moziba. –újságoltam

-Jah… -Viky unottan, és lekelt az asztalról –Én megyek is. –mondta

-Várj!

Viky visszafordult.

-Holnap eljössz velem a repülőjegyekért? –kérdeztem

-Aha! –mosolygott, majd elment

Én is összeszedtem a cuccaimat, majd elmentem a cégtől. Kimentem a parkolóba, kinyitottam a kocsit, és beültem, majd mentem is hazafelé.

Otthon a ház kinyitása után egyből nyakamba vettem a házat. Elpakoltam Tom ágyneműjét, a reggeli mosatlant elmosogattam, kiporszívóztam a szobámat, elpakoltam a fürdőben… szal megint hulla voltam 5 órakor. Lefeküdtem, és behunytam a szememet. Alig aludtam valamit, talán még negyed órát se, de teljesen kipihentem magamat. Majd letusoltam, átöltöztem, és vártam a 6 órát, hogy Tom eljöjjön értem.

Aztán 6-kor csengettek is. Kinyitom az ajtót, Tom.

-Szia! –mosolyogtam

Ő válasz képen csak egy újabb szál fehér rózsát nyomott a kezembe.

-Te kifosztod a virágüzlet összes fehér rózsa tartalékát… -mondtam

-Nem! Csak próbálok olyan virágot keresni, ami hasonlít a szépségedre. A fehér rózsa pedig gyönyörű.

-Micsoda művészi hajlamok… -jegyeztem meg

Ő csak mosolygott.

-Mehetünk? –kérdezte

-Igen! –vettem magamhoz a táskámat, majd a rózsát pedig beraktam gyorsan a vázába, a többi virág mellé.

Beültünk a kocsiba, és indultunk a moziba.

-És mit is nézünk meg úgy egész pontosan? –érdeklődtem

-A Vénuszt. –mondta Tom

-Még nem láttam.

-Én sem. De állítólag nagyon jó.

-Hát majd meglátjuk.

-A szó szoros értelmében… -mosolygott Tom

Megérkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból, és bementünk a mozi aulájába. Vettünk óriás popcornt, meg kólát, majd a jegyek felmutatása utána beültünk az előadói terembe. Meglepetésemre, az egész mozi tele volt. Minden szék el volt foglalva.

Nekünk fent, középtájt volt helyünk. Leültem, mellém pedig Tom. És elkezdődött a szokásos módszer. Elfeküdve ült a székben, jobb keze ez én támlámon, átkarolva ezzel engem, a bal keze pedig a karfán pihent. Majd előzetesek, és elkezdődött a film.

Nos, nem erre számítottam a film címe alapján, de kellemes csalódás ért. A sztori valójában egyszerre szólt az öregedéről, az élet elmúlásáról, de a fiatalság bolondságáról és arról a bölcsességről is, amit csak az élettapasztalatok képesek csak kialakítani az emberben. Mindez keverve a szerelemmel, és az érzékiséggel. A történet lényegében az emberek viszonyait állítja a középpontba. Összegzés képpen maga a film egyszerre felemelő, mély, elgondolkodtató, sőt bizonyos mértékben enyhén tragikomikus színezetűnek is nevezhető, de mindenesetre azzal a sajátosan könnyed angol humorral fűszerezték meg, ami lehetővé teszi, se nevetségessé, se tragikussá ne váljon… (Egy kis reklám! Egyébként ajánlom mindenkinek a filmet, szerintem nagyon jó…J)

Kellemes 95 percet töltöttünk el a sötét teremben, a nagy kivetítő vászon előtt.

Majd felkeltünk, és kimentünk a kocsihoz.

-Ez nagyon jó film volt. Nekem tetszett! –mondtam

-Jaja… főleg amikor a pasi megtudta, hogy impotens lesz a műtét után. –nevette el magát Tom –Az a fej nem volt egyszerű…

-Jaj Tom! Ne legyél már ilyen! Éld egy kicsit bele magadat, te is férfi vagy, veled is megtörténhet ilyen…

-SOHA! –vágta rá, mire én csak elmosolyodtam

-Mit csinálsz holnap? –kérdezte

-Megyek repülőjegyekért, meg dolgozok. Szombaton repülök… -mondtam

-Igaz. Addig kell kihasználni az időt. –mosolygott

-Igen! –mosolyogtam

Ekkor Tom keze lecsúszott a sebváltóról, és áttért az enyémre.

-Hiányozni fogsz! –mosolygott

-Te is nekem! –meglepett ez a kijelentése. Valahogy nem számítottam rá –De csak egy hétvége. Hétfőn repülök haza. –mondtam

-Ja. De akkor is… -majd elvette a kezét, és újra a váltóra helyezte.

Abban az utolsó két percben már semmit nem szóltunk egymáshoz. A házam előtt megállt.

-Bejössz? –kérdeztem

-Nem! Fáradt vagyok egy kicsit, inkább hazamegyek! –mondta letörten

-Ahogy gondolod. –mondtam, majd egy puszi utána kiszálltam a kocsiból. Megvártam, míg Tom elmegy, majd kinyitottam a házat, bementem, és mentem a szobámba.

Reggel amikor beértem a cégbe, hirtelen nem tudtam, hogy mi változott meg. Aztán észembe jutott, hogy: NINCS MUNKAZAJ!

Egész feldobódtam, már így reggelről is. Jól kezdődik ez a nap… Bementem az irodába, lepakoltam a cuccomat, majd pár telefon, hogy rendezni tudjam a szálásunkat, illetve odaszóltam, hogy akkor holnap megyünk. Egy kicsit fáradt voltam, mert egész este pakoltam a cuccaimat, hogy ma már ne legyen ezzel problémám.

Nem sokkal később Bill is megérkezett.

-Szia! –köszönt

-Szió! Hogy aludtál? –kérdeztem

-Jól, köszi, és te?

-Én is, csak keveset. –én, a laptop mögül.

-Értem… Mai program? –kérdezte, miközben lepakolta a cuccait.

-Megnézzük a koreográfiát, majd Vikyvel elmegyek a repülőjegyekért.

-OK! Nem is olyan sűrű.

-De nem ám… -válaszoltam, majd lehajtottam a laptopot. –Mehetünk is le.

Billel elindultunk, hogy a modellek színpadi koreográfiáját megnézzük.

Bill a lift felé vette az irányt.

-Nem lépcsőzhetnénk inkább, légyszi?! –mondtam

-Jó, persze… -válaszolt, majd lementünk a lépcsőn

Egész jó lett a koreográfia. Minden nagyszerűen ment, szerintem sikerülni fog, és tarolni fog a kollekciónk.

-Viky ha átöltöztél, akkor gyere fel, és indulunk! –mondtam barátnőmnek

-OK! Sietek! –mondta, és már el is tűnt az öltözőben

Billel elindultunk vissza.

-Beszéltetek azóta? –kérdeztem a lépcsőn felfelé menet.

-Nem igazán. Nem erőltetem a dolgot. De megőrjít az a lány…

-Miért?

-Mert… áh, mindegy!

-Mondd el! Végülis barátok vagyunk. –mondtam

-Igen? –néz rám

-Én a barátomnak tekintelek. –mosolyogtam

-Cool. Én is téged! –mondta

-OK! Akkor, hogy ezt így megbeszéltük, akkor elmondhatod, hogy miért őrjít meg Viky.

-Amikor a közelemben van, a levegő körülöttem, el kezd forrni, és nem tudok mit csinálni. Ahogy rám néz, érzem, hogy a fejem totál vörös, amikor meg rám mosolyog… na akkor totál kész vagyok! –sorolja bajait Bill

-Jaj, te! –mosolyogtam, majd bementünk az irodába.