Felvettem én is a táskámat, és elindultam haza. Bezártam az irodát, majd kimentem a kocsihoz, beültem, és elindultam. Hazaértem. Beálltam, és bementem a házba. Lepakoltam a cuccaimat, és csináltam magamnak kaját. Majd leültem a TV elé, és néztem, hátha lesz benne valami érdekes.

Eközben Tom lakásán csengettek.

-Megyek! –kiabált ki

Odament az ajtóhoz, és kinyitotta.

-Szia! –köszönt Bill

-Helló! Gyere be! –mondta Tom –Mi a helyzet? –kérdezte

-Semmi, csak most jöttem munkából. Gondoltam, meglátogatlak.

-Köszi, Tényleg, mi volt a cégnél?

-Hallod, beszéltem egy csomót Estherrel. Tudod, ő a főnököm.

-Aha…

-Na, és tök jó fej! Egyáltalán nem olyan, mint a többi főnök. Közvetlen, és lehet róla mindenről beszélgetni. Egy csomó mindent tudtam ma meg róla.

-Komolyan? Az nagyon jó…

-Ja, például tudtad, hogy az anyukája Heidi Klum?

-Nem! –lepődött meg Tom is

-Meg a szülei elváltak, és az apukája segített neki felállítani a céget.

-Valóban? –Tom, és hangjában kíváncsiság lépett fel.

-Igen. Mert az apukája is stylist, és az ő cége Angliában van. A láncolat egyik tagja.

-A fenébe… -Tom

-Mi az?

-Semmi, csak megfájdult a fejem hirtelen.

-Az nem jó.

-Jaja… na igen, és mi van még vele?

-Hát semmi extra. Jah, és képzeld, holnap segítek neki kiválogatni a modelleket.

-Mihez?

-Hát a New York-i divatbemutatóhoz.

-Miért, oda mennek?

-Igen! Tegnap készültek el a kollekció tervei, már le is adtuk, és augusztusba megy ki New Yorkba, bemutatni a ruhákat.

-Az nagyszerű.

-Jaja…

Tom az órájára nézett. 8-at mutatott.

-Figyelj, öcsi, mondanám, hogy maradj, de ma randim lesz 9-kor, és el kéne még készülnöm. –mondta Tom

-Igen? –kérdezte sejtelmesen Bill

-Igen… -válaszolt Tom

-Akkor nem tartalak fel! És ki a lány?

-Ki mondta, hogy lány…

Bill ledöbbent.

-Vicc volt csak! –lökte meg tesóját Tom

-Hehe… tudtam én. –neveti el magát Bill

-Amúgy nem lány már… felnőtt nő. –válaszolt Tom

-Na jól van. Én akkor megyek! Sok sikert, szia!

-Köszi, szia! –mondta Tom, és kikísérte öccsét.

Otthon én is készülődni kezdtem, és vártam, hogy 9-re jöjjön majd Tom.

Tom is ugyan így tett, és 9 óra előtt 10 perccel beült az autójába, majd elindult felém. 9-re pontban odaért, és csengetett.

Én mentem is ajtót nyitni, és amikor kinyitottam, csak egy kezet, meg egy szál fehér rózsát láttam.

Elvettem a rózsát mosolyogva, és akkor lépett be oldalról Tom.

-Szia! –köszönt

-Mindig meglepsz. –mondtam

-Mehetünk? –kérdezte egyszer csak

-Hova is?

-Az titok, de vegyél fel egy pulcsit.

-OK! –válaszoltam, és a fogasról leakasztottam egyet. Belebújtam, közben a rózsát vízbe tettem, majd kimentem Tomhoz. Bekulcsoltam az ajtót, és beültünk a kocsiba.

-Hallom neves anyukád van! –mondta egyszer csak

-Billtől?

-Igen! Áradozik rólad! –nézett rám.

Én csak mosolyogtam.

-Tudod mi jutott eszembe? –mondtam

-Na?

-Hogy alig tudok rólad valamit, pedig elvileg járunk.

-Nos igen… majd most beszélgethetünk. –mosolygott, és lekanyarodott.

-A partra megyünk? –kérdeztem

-Aha… -válaszolt tömören

Megérkeztünk. Már sötét volt, és jó, hogy hoztam a pulcsit. Kiszálltunk a kocsiból. És egy ideig álltunk, majd Tom elindult.

-Sétáljunk… -mondta, és zsebre tett kézzel ment mellettem.

-Szóval? –kérdeztem

-Mi az?

-Mesélsz magadról? –kérdeztem

-Jah, persze… nos a szüleink elváltak. Aztán anyánál maradtunk, ő férjhez ment másodszorra is, Gordonhoz. Jófej, meg minden, de mégsem az apám. Apa természetesen látogatott minket, de csak kéthetente volt neki szabad jönnie.

-Az nagyon rossz lehetett.

-Az volt. Aztán hogy felnőttünk, már egyre kevesebbet találkoztunk, és most már nem is tudom, mikor láttam őt utoljára. Aztán én megtanultam gitározni.

-Nem is mondtad… egyszer játszhatnál nekem valamit…

-Jó… egyszer. –mosolygott

-Folytasd.

-Aztán egész jól ment, de végül is semmit nem kezdtem vele. Csak úgy volt a gitár, meg én, de nem igazán léptem fel, meg semmi.

-És mivel foglalkozol most? Azt soha nem mondod el.

-Őszintén érdekel?

-Persze… -mondtam

Egy ideig csönd volt, mintha kereste volna a szavakat.

-Egy cégnél dolgozom. –mondta ki végül

-És ez miért titok? –

-Mert… csak. –mondta –Ne haragudj, de ezt meg kell értened.

-Jó, persze… -törődtem bele a tudatba, hogy bár Tom a barátom, és most itt sétálok mellette a tengerparton, mégsem mond el nekem őszintén mindent. Nem bízik bennem talán?

Tovább mentünk. Nem szóltunk egymáshoz, csak a lépteink voltak hallhatóak.

Ekkor Tom kivette a kezét zsebéből, és óvatosan az én kezemhez érintette. Nem erőltettem semmit, kíváncsi voltam, hogy mi lesz ennek a vége. Aztán finoman, és gyengéden, nagyon lassan az ujjaim közé csúsztatta az ő ujjait. Majd egy magabiztos, hirtelen mozdulattal, egy kicsit megszorította a kezemet. Egy kívülálló semmit nem lát ebből, mindössze annyit, hogy két fiatal megy a tengerparton, romantikáznak, és fogják egymás kezét.

Pedig nincs igazuk…

Ez a két fiatal, most fogja először egymás kezét. Bizonytalanul ám, de fogják. Az érintés mind a két félnek lételem lett abban a pillanatban. Egymásra néztek, és mosolyognak. Egy kicsit kellemetlenül is érzik magukat. Nem tudnak mit mondani. Csak fogják egymás kezét, és mennek. Távolodnak egyre az autótól. Azok a pillantások, mind a két fiatal szívébe vésődtek aznap éjjel. Emlékezni fognak rá… mindig…

Egymás mellett mentünk, és úgy éreztem, ezt már semmi nem ronthatja el. Pedig igen…

Dörgött egy hatalmasat az ég, majd villámlott, és eleredt az eső…

Egymásra néztünk, majd egy váratlan pillanatban egyszerre iramodtunk meg visszafelé, az autóhoz, kézen fogva.

Teljesen eláztunk. Az autót elértük. Nézünk egymás szemébe, csillog mind a kettőnké…

Majd egy váratlan kényszer jött belém, és azt éreztem, meg kell őt csókolnom. Hallgattam rá, és megcsókoltam. Csókoltam, az esőben. A vízcseppek rendületlenül szakadtak ránk, teljesen átáztunk, de nem érdekelt különösen. Tom átkarolta a derekamat, én pedig a nyaka köré fontam a kezemet. Majd egy nagy dörrenés, és szinte szétugrottunk nevetve…

-Szerintem menjünk vissza. –mondtam

-OK! –Tom, és beültünk a kocsiba.

Hazamentünk, hozzám.

-Gyere be! –mondtam

-Ezt azt hiszem, most nem utasítom vissza! –mondta, és kiszállt a kocsiból.

Gyorsan bementünk.

-A lenti fürdőszobát használhatod! Van lent minden, törcsit találsz, meg keresek valami száraz ruhát neked! –mondtam

-OK!

-Én fent leszek, felöltözöm én is, ha keresnél… -mondtam

-Köszi. –mosolygott, és bement a fürdőbe.

Én felmentem, lezuhanyoztam, felöltöztem, és kerestem Tomnak valami ruhaféleséget. Megtaláltam apa farmerjét, meg egy pólóját, amit a múltkor itt hagyott nálam, amikor itt volt. Fogtam, és levittem őket.

Bementem a konyhába, és csináltam teát, meg szendvicseket. Bevittem a nappaliba, és letettem a TV-elé.

Tom is hamarosan kijött a fürdőből. A törölköző a dereka köré volt tekerve, a felső teste még vizes volt…

-Itt vannak apa ruhái. Nem épen a te stílusod, de száraz. –mondtam, és felé nyújtottam.

-Köszi szépen! –vette el a nadrágot meg a pólót. Visszament a fürdőbe, és felvette, majd a vizes ruhákat kihozta, és kiraktam száradni.

-Itt maradsz éjszakára? –kérdeztem, miközben ittuk a teáinkat.

-Ha ilyen szépen kérsz… -mosolygott

-Jól van! Akkor majd megágyazok neked.

-Köszönöm…

-Egyébként nagyon jól éreztem ma magamat veled. –mondtam

-Én is. Csak az eső nem volt tervbe véve. –mosolygott

-Hát az nem… -az órára pillantottam, 11-et mutatott.

Hoztam Tomnak paplant, párnát meg lepedőt és kanapéra ágyaztam meg neki.

-Tessék.

-Kösz. –mondta

Megint csak álltunk egymással szembe.

-Jó éjt! –mondtam, és elindultam, de ő megragadta a kaomat

-Neked is! –mondta, és megcsókolt…