Egész nap látástól vakulásig csak azzal töltöttem ki a munkaidőmet, hogy a ruhatervekkel kész legyek, és adhassam le a varrónőknek.

-Kész! -sóhajtottam, amikor az utolsó vonalat is meghúztam

-Micsoda? -emeli fel a fejét Bill

-A ruhatervek New Yorkba. Elkszültek.

-Komolyan? Megnézhetem őket? -kérdezte

-Persze! Tessék! -nyújtottam át a rajzokat Billnek

-Kösz! -vette el

Figyeltem az arcát. Minden egyes műnél a ledöbbentség, és a csodálat volt leolvasható róla.

Egyszer aztán elmosolyodott.

-Mi az? -kérdeztem

-Csinátál egy fekete-sárgát? -emelte fel a fejét, és nézett rám

-Igen! Egész jól néz ki, szerintem!

-Szerintem is. -mondta mosolyogva Bill, és nézegette tovább a terveket.

-És mennyi idő, amíg megvarrják a ruhákat? -érdeklődött

-Hát most elég sok kéz van, ami dolgozhat, így ha minden kötél szakad, maximum 1 hónap.

-Wow. Akkor gyorsan dolgoznak a varrónők.

-Igen, mondhatjuk úgy is.

-És ez után milyen feladatok várrnak még rád? -kérdezte

-Holnap mit szólnál hozzá, ha segítenél kiválasztani a modelleket?

-Komolyan kérded?

-Persze.

-Csúcs... -válaszolta

-Rendben. Akkor számítok majd rád.

-Nagyszerűek a rajzok. Örülök, hogy ilyen nőtől tanulhatok, mint te vagy!

-Oh, Bill... elpirulok. -mondtam nevetve

-Kérdezhetek valamit?

-Persze!

-Mindig ezt akartad csinálni? Úgy értem ez az álmod, hogy világhíres stylist legyél?

-Nevetni fogsz, de nem.

-Akkor?

-Hosszú történet... -mondtam

-Ráérek.

-Bill, az egész életemet nem mesélhetem el.

-Akkor sűrítsd le egy órába, mert addig tart a munkaidőm. -mondta

Egy nagy levegőt vettem, majd belekzdtem.

-1990-ben, amikor megszülettem... -kezdtem bele

-24 leszel?

-Jól számoltál. -mosolyogtam

-Bocsi, folytasd...

-Szóval amikor megszülettem, rá öt évre elválltak a szüleim. Nagyon kicsi voltam még, nem sok mindent éltem meg belőle. Természetesen anyánál maradtam. Apa minden nap jött, és látogatott, hozott nekem csokit, játékokat, ruhákat -persze nem minden nap látott el ennyi mindennel- *mosolyogtam* -de sok mindent kaptam tőle, ami anyagi dolog.

-Ami szüleink is elválltak. -mondta Bill

-Máris egy közös tulajdonság. -mosolyogtam

-Igen! Folytasd.

-Szóval a lényeg az, hogy úgy végeztem el gimit, hogy szinte semmiben nem volt hiányom. Apa ugyan úgy látogatott minden nap, anya féltett, vagyis nem éreztem azt, hogy elváltak volna. Egy céluk volt, és ezt nagyon becsültem bennük, hogy előttem soha egy hangos szó el nem hangzott, és mindig az én érdekemet tartották szem előtt.

-Ez nagyszerű lehet. Nekünk anya meg apa sokat veszekedett.

-Sajnálom...

-Á, már rég volt... de mindig megszakítalak, bocsi

-Semmi baj. Szóval elvégeztem a gimit. Aztán jelentkeztem fősulira. Amit sikeresen megcsináltam.

-Most jön az izgi rész, hogy kerültél a pályára ugye?

-Igen, most jön az. Szóval anyukám modell volt, apukám pedig ugyan úgy, mint én, stylist.

-Csúcs... hogy hívják anyukádat?

-Heidi.

Bill egy pillanatra megremegett.

-Ugye nem Heidi Klum?

-De, igen. -válaszoltam

-Most nem akarok indiszkrét lenni. De anyukád nagyon fiatal volt még, amikor megszült.

-Igen! 17 éves. De erről nem szívesen beszélek.

-Oké, bocsi. Folytasd!

-Szóval apa stylist. És ő két éve kiköltözött Angliába a... barátnőjéhez. Ő segített felállítani a céget, és gondolom tudod, hogy ők a cégláncolat egyik tagja is egyben.

-Igen, azt tudtam. De hogy apukádé, azt nem. Na meg hogy Heidi az édesanyád...

-Sok mindent nem tudsz még rólam Bill! -nevettem

-És szerelem terén mik voltak? Tudom nem rám tartozik, de ez is az élethez tartozik...

-Semmi baj, szívesen mesélek arról is.

-OK!

-Szóval anya mindig azt mondta, hogy "Előbb a család, aztán a karrier" Én persze szartam rá. Aztán elkezdtem felépíteni az életemet. És most 24 évesen ott tartok, hogy nuku család, de még csak se kutya, se macska. -nevettem keserűen.

-Értelek. De szeretnél? Úgy értem akarsz gyerekeket?

-Persze. Ez a legnagyobb álmom, hogy találjak olyan férfit, aki feleségül vesz, majd gyerekeket szülhetek neki. Kettőt. Egy kisfiút, és egy kislányt.

-Milyen komoly elvárásaid vannak ez élettől. -mondta Bill

-Igen! Vannak! Talán ezért sem sikerül semmi... mert túl nagy elvárásaim vannak. -mondtam

-És van már valaki a láthatáron, aki alkalmas lenne erre a posztra?

-Nincs. -vágtam rá azonnal.

-Aha... és Vikyvel hogy ismerkedtetek meg?

-Hát az egy másik történet.

-Még 20 percünk van... -nézett az órájára Bill

-Akkor elmondom.

-Erre vártam.

-Szóval... Viky meg én... Nos, ez egy kicsit furcsa történet, ígérd meg, hogy nem nevetsz ki.

-Esküszüm... -rakta szívére a kezét

-Volt egy internetes oldalam. Amikor 13 éves voltam, akkor volt nagy divat, hogy mindenkinek oldala volt. Nekem a zene volt az oldal fő témája. És írtam ilyen történeteket. A kedvenc együteseim tagjairól, rólam, és pár barátnőmről szóltak leginkább. Viky is rátalált az oldalra, és olvasta a sztorikat. Akkoriban, vagyis '94-ben, nem volt még MSN, meg mi egyéb, és e-maileztünk egy csomót. E-mailben megismerkedtünk, mindig kibeszéltük a fiú ügyeinket, meg megbeszéltük, hogy ki mit csinál, és látatlanban is tök jó barátnők lettünk.

-És hogy találkoztatok?

-Várjál...

-OK!

-És küldtünk magunkról mindig képeket, meg ilyenek. Aztán megszakadt a kapcsolat egy évre, mert mi elkötöztünk, így a 8.-at már nem Lipcsében végeztem. Ideköltöztünk Magdeburgba. És a gimi második évében új diák érkezett az osztályba, akkor költöztek ide. És mit ad Isten? Viky az osztálytársam lett. Furcsa volt élőben látni őt, teljes életnagyságban. Azóta baránők vagyunk. Én elkerültem fősulira, meg ő is járt modell tanfolyamokra, de a kapcsolat megmaradt. Aztán jött a cég, felvettem őt, mint modellemet, és azota boldogan élünk... -fejeztem be a mondókámat

-Huh... nem semmi, hogy milyen élményeid vannak! Szerintem lenne még mit mesélned magadról.

-Hát lenne! De egyszer téged is meghallgatnálak nagyon szívesen. -mondtam

-Majd holnap!

-OK! Na, én leviszem a terveket, aztán elmegyek haza.

-Rendben, már megyek én is! Jól elbeszélgettünk.

-Pontosan! Na, akkor szia holnap!

-Igen! Helló!

Én levittem a terveket, és mire visszaértem az irodámba, hogy összeszedjem a cuccaimat, és elmenjek haza, már Bill sem volt ott.