12. rész
Másnap reggel fáradtan keltem fel. De kedd van, tehát muszáj menni dolgozni. Meg egyébként is! Intézni kell a lift szerelését. Ígyhát felöltöztem, mentem fogat mosni, és elindultam munkába. Befelémenet, zenét hallgattam, és ez egy kicsit megnyugtatott. Leparkoltam a cég előtt, és bementem. A folyosón menve, mindenki engem nézett, és sajnálkozó tekintetekkel illettek. Nem tudtam megállni, hogy ne szóljak valamit is.
-Jó reggelt emberek! Tudom, hogy most mire gondolnak... "Szegény, klaustro fóbiája van..." Nos, igen. Beteg vagyok. Ezzel élek, lassan 24 éve. Nem kell sajnálni, mert elmúlt a rohamom, még tegnap. Minden megy tovább, a maga kerék vágásában. Köszönöm. -mondtam az irodám ajtaja előtt, majd bementem
Kihúztam a sötítőket, és leültem az asztalom mögé. Elővettem a papírokat, és folytattam a tegnap abbahagyott munkámat.
Ekkor Bill rontott be az irodába.
-Szia! Bocsi a késésért! -mondta
-Szia! Semmi baj! Ülj le, és kezd el a dolgodat.
-OK! -Bill, és követve utasításomat leült. Elővette a papírokat, és csak rajzolt, és rajzolt megállás nélkül.
Eközben én felhvtam egy szerelő társaságot, hogy javítsák meg, és hozzák rendbe a liftet. Készségesen jöttek is munkájukat végezni. Azonban a fúró, és egyéb szerszám hangja miatt folyamatosan zaj volt az épületben, és ez igazán idegesítő volt. Pedig még egy hétig ezt hallgathatjuk...
-Egyébként, mi volt tegnap? -kérdeztem Billt
-Jaj, ne is mondd! Úgy beégtem... -sóhajtozott Bill
-Miért? Mi történt? -kérdeztem
-Mondtad, hogy vgyek egy csomó zsepit, mert a film olyan, hogy Viky tuti sírni fog rajta...
-Igen
-Na, ő nem sírt semmit. Ellentétben velem. Végig bőgtem az egész filmet.
Nem tudtam mit szólni. Viky azt mondt tegnap, hogy ő sírt. Vagyis, nem akata leégetni előttem Billt, ogy sírt. Vagyis...
-Jaj, Bil! Ezen nincs mit szégyellni.
-De van! Én pasi vagyok. És nekem nem kéne elvileg ilyen filmeken picsogni.
-De te alapból ilyen romantikus tipus vagy! Semmi baj nincs. Az érzelmeinket nem szabad félni kimutatni. Ha ez vígasztal, akkor én is sírtam azon a filmen.
-De te nőből vagy...
Elhúztam a számat. Most már végkép nem tudtam mit mondani neki.
-Mindegy! Szerintem már leírtam magamat Vikynél. Semmi esélyem nincs már nála... tuti. -mondt lehangoltan
-Ez egyáltalán nem olyan biztos... -mondtam
-Miből gondolod?
-Nő vagyok.... a megérzések!
-Jah... -Bill, és tovább folytatta munkáját.
Majd le kellett mennem az újság szerkesztőjéhez, hogy a képeket levigyem neki, amiknek majd szerepelniük kell a lapban, illetve leadtam a szövegeket is. Egy hét, és kész vannak az új divatlapok, és beindul a kiszállítás, majd pedig újabb bevételi forrás, hiszen majd az újságból is lehet rendelni.
A feladat kiadása után mentem fel. Lépcsőn...
És felfelé menet összefutottam Vikyvel.
-Szia! -köszönt, és menni is akart tovább
-Álj csak meg! -mondtam, és berángadtam a mosdóba.
-Esther, most fotózásra kell mennem!
-Nem szöksz meg! Egyébként meg a fotózás csak fél óra múlva kezdődik, addig simán megbeszéljük a dolgokat.
-Nem szabadulok, úgy látszik... hallgatlak!
-Miért nem vallod be, hogy tetszik neked Bill?
-Micsoda? Ezt meg honnan veszed?
-Jaj, Viky... ne nézzél már hülyének.
-Én? Hülyének? Téged? Viccelsz?
-Na, jó! Úgy se fogod bevallani, még magdnak sem. De tudom, hogy tetszik neked Bill, csak hogy te túl büszke vagy ahoz, hogy megváltoztasd a véleményedet. Ugyanis nem te sírtál a film alatt, hanem Bill. Végig. És magadra vetted, mert nem akartad előttem leégetni őt.
-Jaj, Esther, drága! Ez még nem jelent semmit. Az, hogy nem akartam előtted is beégetni, az cask puszta jószívűség volt. Hidd el nekem!
-Tudod Viky, ebben az egyben nem tudok neked most hinni. Mert ha tényleg nem csínéd, ahogy mondtad,
-Állj! Ki mondta, hogy nem csípem...
-Hoppá... vagyis mégis csak érzel iránta valamit.
-Miből gondolod? Alig ismerem, hogy érezetnék iránta valamit is...
-Vagyis ha jobban ismernéd, akkor lenne esély arra, hogy beleszeress.
-Esther, kiforgatod a szavaimat teljes mértékeben.
-Nem szívem! Csak rá aéarlak ébreszteni az igazsgra. Semmi több. -mosolyogtam
-Azt hiszem elég, ha majd én rájövök.
-Jól van! Csak siess, és ne hagyd Billt kétségek között.
-Igyekszem! -mondta
-Most pedig menj, és készülj a fotózásra!
-OK! Szia!
-Szia! -öleltem meg, majd kimentünk a mosdóból.
Én felmentem az irodámba, Viky pedig ment le a fotótermbe.
Bementem, látom, hogy Bill nincs a helyén.
"Biztos wc-re ment!" gondoltam magamban, és nem is igazán foglalkoztam vele. Leültem vissza az asztalom mögé, és készítettem a new york-i terveket. Tökéletes ruhákat akartam. Ma a rajzokat be is fejezem, és akkor kezdődhet a ruhák megvarrása, a modellek kiválasztása, és végső lépésben a repülőjegyek lefoglalása.
De az még odébb van.
|