-Hála Istennek. –sóhajtott fel Viky, amint meglátta, hogy munkások kandikálnak be a liftaknába, akik a mi segítségünkre jöttek.

-Mindenki jól van? –kérdezte az egyik munkás

-Igen. Bár Esthernek elő jött a fóbiája. –mondta Viky

-Vigyenek ki innen! –szipogtam

-Sietünk… -mondták

Felvágták a lift tetejét, majd lenyújtották a karjukat, és felhúztak. Kiemeltek a liftből.

Utánam Vikyt is kihozták.

-Köszönöm. –öleltem őt meg

-Igazán nincs mit, Esther… -húzott magához.

-De igen! Ha te nem vagy ott mellettem, én komolyan mondom, hogy meghalok.

-Ugyan már… hülyeségeket beszélsz. –mondta Viky

-Akkor is köszönöm.

Egy pár percen belül Viky el is ment haza, hiszen készülnie kellett a randijára.

Engem csak fél óra múlva engedtek haza. A mentős, akit idő közben ki is hívtak, megállapította, hogy valóban sokk ért, de már túl vagyok rajta. Így kimentem a cégből, beültem a kocsiba, és elindultam haza. Otthon egyenesen a fürdőszobába mentem, és megengedtem a kádba a vizet. Majd amikor elérte a kellő szintet, elzártam. Bele tettem a kedvenc fürdősómat, és meggyújtottam a gyertyákat. Majd levetkőztem, és belefeküdtem a vízbe. Teljesen elnyúltam benne. Behunytam a szememet, és próbáltam kiverni a ma délután emlékeit a fejemből.

El is szundíthattam, mert a csengőre riadtam fel. Kikeltem hát a fürdőkádból, felvettem a köntösömet, és úgy vizesen mentem ajtót nyitni.

-Jó napot! –köszönt a nő az ajtóm előtt.

-Önnek is Jess! Miben segíthetek? –kérdeztem

-Meg szeretném kérdezni, hogy van-e cukra. Tudja, ma jön haza a fiam, és sütnék neki egy kis rétest. Az a kedvence.

-Hozok mindjárt, de jöjjön be addig! –mondtam

-Nem, megvárom itt az ajtóban!

-Ahogy gondolja. –mondtam, és bementem a konyhába. A spájzból vettem elő egy zacskó cukrot, majd becsukva az ajtót, mentem vissza Jesshez.

-Tessék! –nyújtottam át neki

-Köszönöm szépen! Viszlát! –mondta, és elment

-Viszlát! –köszöntem, és becsuktam az ajtót

Bementem, és egyből az órára pillantottam. Fél hat. Ideje lenne összeszedni magamat. Gyorsan rendeltem hát pizzát, hogy legyen mit ennünk, majd felmentem a szobámba, és felöltöztem.

Hat óra előtt csengetnek az ajtón. Megérkezett a pizza. Átvettem, majd adtam egy kevés borravalót, és el is ment. Bevittem a konyhába. Bekapcsoltam a TV-t, és elkezdtem nézni, hogy az időt hatig elüssem valamivel. Pontban hatkor ismét csengettek. Ez Tom lesz. Ezért felvettem a legszebb mosolyomat, és kinyitottam az ajtót.

-Jó estét Jess! –köszöntem, amikor megláttam, hogy mégsem Tom az az ajtóban.

-Jó estét. Csak hoztam át a rétesből. Még is csak a maga cukra van benne! –mosolygott

-Nagyon kedves, köszönöm. Imádom a rétest.

-Remélem, ízleni fog. Jó étvágyat hozzá, viszlát!

-Köszönöm még egyszer, viszlát. –köszöntem el, és becsuktam az ajtót.

Jó tudni, hogy a világon léteznek még rendes szomszédok. Bevittem a rétest a konyhába, és a TV előtt folytattam a Tomra való várásomat.

Hat óra 10 perkor csengettek is.

Mentem ajtót nyitni.

-Szia! –köszönt

-Helló! –mondtam, és kijjebb nyitottam az ajtót, hogy be tudjon jönni

-Ne haragudj, hogy késtem, csak elintézni valóm volt még.

-Jó semmi baj! Csak már vártalak.

-Egyébként ez volt a késésem oka! –mondta mosolyogva, és a háta mögül egy szál fehér rózsát vett elő.

-De kedves vagy, köszönöm. –vettem el a virágot, és vízbe tettem

-És, hogy vagy? –kérdezte Tom

-Már jobban, köszönöm.

-Hogy hogy már jobban? Mi történt?

-Tudod ma beszorultam a liftbe.

-És?

-Klaustro fóbiám van. –mondtam

-Oh, szegénykém! Nagyon sajnálom. –mondta, és megölelt

-Nem kell sajnálni, azt nem szeretem. –mosolyogtam –De azért köszi! És veled mi van?

-Ez meg az…

-Olyan titokzatos vagy, te Tom! –mondtam, és leültem

-De ezt szereted bennem, nem? –mondta, és megfogta a kezemet.

Gondolkoztam, hogy mit tegyek most. Hiszen a helyes talán az lenne, ha elvenném a kezemet. Azonban az, hogy hozzám ért, hihetetlenül jól eső érzés volt.

-Kérsz rétest? –kérdeztem, és a tányért elé tettem

-Csak nem te sütötted?

-Nem, én nem tudok. A szomszédom hozta, hogy kóstoljam meg.

-Ez rendes…

-Szerintem is. –mosolyogtam, és neki láttunk a rétesnek, majd később a pizzákat is elfogyasztottuk.

-Bill elment? –kérdeztem egyszer csak

-A randijára?

-Igen!

-Aha, elment. Úgy tudom valamelyik modelleddel.

-Igen, Vikyvel a barátnőmmel.

-Aki a képen is van?

-Igen, ő!

-Nem is olyan rossz. –mosolyogott

Nem tudtam mit válaszolni erre. Sőt egyáltalán nem tudtam mit mondani.

-Tom!

-Tessék?

-Mi van velünk? Úgyértem mi van most közöttünk?

-Nézd Esther! Most teljesen őszinte leszek hozzád. Én azt hiszem, hogy fülig beléd szerettem.

-Azt hiszem én is… -mosolyogtam

-Akkor nem tudom, hogy mi tart még vissza ettől? –mondta, és a szavakat tett követte, és megcsókolt

Csókolt. Érzelmesen, és szenvedéllyel. Egyszerűen égett a nyelvem, amikor az övével összeért. Az ajkaink elváltak egymástól.

-Erről Billnek nem biztos, hogy kell tudnia. –mondtam

-Szerintem se. Azt se kéne tudnia, hogy mi ismerjük egymást.

-Ezt megbeszéltük.

-Meg! –helyeselt, és egy újabb puszit nyomott a számra.

Ekkor meghallottam, hogy kivágódik a bejárati ajtó, és szinte peront rajta valaki…