Fáradtan nyitom ki a szemeimet. Pislogok egy párat, és kinézek az ablakomon. A nap első sugarai beszűrődnek az ablakon. Nyújtózom egyet az ágyamon, és boldogan mérem fel a helyzetet. Új nap, új lehetőségek…

Kikelek az ágyból, és a teraszon üldögélve kortyolgatom forró, gőzölgő kávémat, ami segít fittnek lennem rövid idő alatt.

Majd bemegyek a szobámba, és felöltözöm. Az órámra tekintek, és eszembe jut, hogy délben jelenésem van Vikynél, mert jönnek a szülei, és a bátyja. Így hát kikaptam a szekrényemből pár ruhadarabot, magamra öltöttem, és kocsiba ültem. Hajtottam Vikyék felé.

Kiszálltam, és becsengettem. Hallottam a lépteket, amik egyre közlednek az ajtó felé, hogy végül kinyissák azt.

-Szia! Már vártalak! –nyitott ajtót Viky, és adott két puszit

-Helló! –jövök be

-Nahát Esther… de megváltoztál! –jött oda üdvözölni Viky anyukája

Én csak mosolyogtam, majd köszöntem az apukájának, és a bátyjának is.

Leültünk a nappaliba, és csak kérdeztek, kérdeztek barátnőm szülei. Néha olyan érzésem volt, hogy nem is lányukat jöttek meglátogatni, hanem engem, a lányuk barátnőjét…

-És hogy megy a cég? –kérdezett rá egyszer csak Viky apukája

-Köszönöm szépen, elmondhatom, hogy nagyszerűen. Egyre több a bevétel, a megrendelés, sőt a fotóipar is szépen beindult. Egyszóval tökéletes! Már nem lehet elrontani sehogy sem! –mosolyogtam

-Ezt örömmel hallom!

Majd átterelődött a téma –végre- Vikyre. Kérdezgették őt a szülei, hogy nincs-e barátja? Meg, hogy mikor lesz már? Ideje lenne „felnőnie”…

-Na jó, mit szólnátok, ha ennénk! –mondta Viky

-Hugi, azt hittem, már soha nem kérdezed meg! –mondta a bátyja, és felállt, majd célját a konyha felé tűzte ki.

Átmentünk, Viky megterített, én pedig segítettem neki. Majd kirakta a kaját, amit természetesen étteremből hozatott, és jóízűen elfogyasztottuk. Egyszer csak hallom a telefonom rezgő hangját. Nagy nehezen előkotortam a táskámból, és felvettem.

-Tessék? –szóltam bele

-Szia, Tom vagyok! –hallottam az ismerős hangot

-Szia, mi a helyzet? –kérdeztem, és felálltam, majd átmentem az egyik szobába, hogy egyrészt én tudjak nyugodtan beszélni, másrészt meg, hogy ők folytatni tudják a saját beszélgetésüket.

-Csak hallani akartam a hangodat! –válaszolta

-Oh… -lepődtem meg

-Van terved mára? Úgy értem otthon vagy? –kérdezte

-Az igazság az, hogy Vikynél vagyok! Áthívott, mert itt vannak a szülei, és már én is rég találkoztam velük, meg a tesójával. Aztán meg otthon van egy rakta dolgom.

-Mégpedig? –kíváncsiskodott

-Huh, hát soroljam? Ki kell szortíroznom a képeket, hogy mik kerülnek be a magazinba, meg kell írnom egy szerződést, és élnem is kéne a kettő között valamikor.

-Nagyon elfoglalt vagy, úgy veszem észre.

-Hát akad munkám bőven, az biztos.

-Akkor ma nem alkalmas egy találkozó, ha jól értem?!

-Hát ha nem nagy baj, akkor ezt ma kihagyhatnánk.

-Jó, persze! Semmi baj! De azért a munka közben legyen időd rám gondolni! –mondta azzal a tipikus macsós hangsúllyal

-OK! Az talán még belefér! –mosolyogtam

-Remélem is! Na jól van, akkor nem tartalak fel! Szia!

-Szia! –köszöntem el én is, és letettük a telefont.

Visszamentem a konyhába, és leültem a helyemre.

-Bocsánat, csak telefonom volt. –mentettem ki magamat

-És ki volt az? –kérdezte Viky testvére

-Ilyet nem illik kérdezni! –lökte oldalba fiát, Viky anyukája

-Semmi baj! Egyébként Tom volt az! –mondtam egyszerűen

Erre a névre Viky felkapta a fejét, és vágott egy bizonyos képet.

-Mi a baj? –kérdeztem

-Semmi! Csak az elmondásaid alapján nem szimpi nekem az a csávó. Még nem láttam, de ha annak a meleg srácnak a testvére, akkor biztos nem lehet egy szívtipró. –mondta Viky

-Jaj, Viky! Mondtam már, hogy Bill nem meleg, attól, mert festi magát. Egyébként meg Tom nem ronda, és nem is ismered még! –mondtam

-Igazad van! Nem ismerem, de talán jobb is… -mondta

-Jaj, lányok fejezzétek be! Semmi értelme ezen veszekedni! –mondta Viky apukája

-Igaza van apukádnak! –mondtam

Viky csak felvont szemöldökkel dőlt hátra a székén. AZ anyukája egyből felém fordult, és odasúgta nekem –bár mindenki hallotta-:

-És mióta vagytok együtt? –kérdezte izgatottan

-Hivatalosan még semmióta, de tegnap elvitt vacsorázni, szóval remélem, hogy minél hamarabb összejön a dolog. –mondtam

-Az már haladás! És hogy néz ki? –érdeklődött

-Magas, nem egy kifejezett sportos alkat, hosszú raszta haja van, nem tudom így elmondani. –jöttem egy kicsit zavarba

-OK, értem én! –mosolygott sunyin

Én is visszamosolyogtam, és közben ingattam a fejemet. A délután hamar elrepült. Viky családja elbúcsúzott tőlünk, és elmentek. Én még maradtam barátnőmnek segíteni.

-Esther bocsi az ebédnél történtekért! Nem akartalak megbántani. –mondta Viky

-Semmi baj! Nem vettem a szívemre, hidd el! –mosolyogtam

-Tudom! De nem tehetek róla, egyszerűen felállítódott bennem erről a Tomról egy kép, és abból nem tudok engedni. Majd remélem lesz lehetőségem megismerni őt, és ezt a képet lerombolni s építeni egy újat. –fejezte be

-Hát én is nagyon remélem, hogy meg fogod őt szeretni!

-Igyekszem majd! –mosolygott

Megöleltük egymást. Majd amikor elpakoltunk mindenhonnan, felmerült bennem a tudat:

-Viky van még dolgod? –kérdeztem

-Nem, miért? –kérdezte

-Nem jönnél át hozzám? Segíthetnél kiválogatni a fotókat, amiket majd beteszünk a G&G divatmagazinjába. –ajánlottam fel a lehetőséget

-Jó, én benne vagyok! Legalább meglátom más modellek munkái is. –mosolygott

Felvette a táskáját, és egy perc elteltével már a kocsiban ültem, és hazafelé mentem Vikyvel. Kinyitottam a házat, és besétáltunk.

Felmentünk a szobámba, és elővettem a nagy mappát. Kiszórtam az összes képet, és elkezdődött a válogatás. Volt egy pár pocsék, égetni való kép is, de volt közöttük néhány nagyon remek, újságba helyezésre alkalmas is.

Amikor kiválogattuk azt a 20 képet, amit végül nyilvánosságra fogunk hozni, bekapcsoltam a laptopomat. Leültem elé, Viky pedig állt mögöttem.

-Mit csinálsz most? –kérdezte

-Megírok egy munkaszerződést! –válaszoltam

-Jaj de jó! Csak nem engem helyezel át valahova? –kérdezte lelkesen

-Ki kell, hogy ábrándítsalak, nem!

-Akkor?

-Felveszek a céghez egy tanoncot.

-Hagy találjam ki! Bill…

-Igen, honnan tudtad? –kérdeztem

-Megérzés. De kérdezhetek valamit?

-Persze, mondd csak!

-Most azért veszed fel azt a gyereket, mert Tom testvére, vagy pedig azért, mert jól dolgozik, és ügyes?

-Viky, hova gondolsz! Persze, hogy azért, mert ügyes! Tudod jól, hogy hozzám protekcióval nem lehet bekerülni. –adtam meg a választ

-Jó, csak megkérdeztem! –emelte fel a kezeit –És hol lesz majd?

-Bill? –kérdeztem vissza

-Nem, a nagyim… persze, hogy Bill! –Viky

-Egyenlőre mellettem, az irodában. Adok neki tervezői feladatokat. Meg segíteni fog nekem! Ha jól megy, akkor esetleg még saját kollekciót is kaphat, vagy mehet stylistnak is egy bandának, ahogy alakul… nem tusom még. –mondtam, és közben szorgosan pötyögtem a billentyűzeten.

-Értem. –bólogatott Viky

Kis idő elteltével kinyomtattam a szerződést, hiszen holnap hétfő, vagyis munka. Viky is elment, én pedig mentem zuhanyozni. Majd lefeküdtem, és elnyomott az álom. Elkezdtem egyenletesen szuszogni, majd végleg elaludtam.