4. rész
Reggel fél 10...
Szombat...
Nagyszerűt aludtam. Végre egyszer az életben ki tudtam magamat pihenni.
Felkeltem, magamra kaptam a köntösömet. Lementem a konyhába, tettem fel kávét, és előkotortam a szekrényből gabonapelyhet, meg tejet a hűtőből. Vettem egy tányért, bele a pelyhek, majd rá a tej.
Leültem, és megettem. Ezután még egy gyors mosogatás is belefért.
Majd felöltöztem, és a nyakamba vettem a lakást. Ki kell lett takarítanom mindenhol, mert a héten nem volt rá még időm. Így hát elpakoltam, felporszívóztam és mostam mindenhol, kiszellőztettem, port töröltem, és újra tiszta volt minden. Ez szeretem...
Lassan dél. Felhívom Vikyt.
-Szija, mondjad! -veszi fel
-Szia! Elmegyünk ma valahova kajálni? -kérdeztem
-Aha, hova gondoltad?
-Mondjuk ide a Quellébe.
-Jó! Akkor fél óra múlva találkozzunk bent.
-Rendben! Szia! -mondtam, és letettem a telefont
Átöltöztem, és mentem kajálni a barátnőmmel.
Pontban délben értem oda, addig foglaltam asztalt, és vártam Vikyt. Jött is hamarosan, és rendeltünk ebédet.
-Mit csináltál ma? -kérdezte Viky
-Á, ne is mondd! Takarítottam, mint egy mérgezett egér.
-Esther fel kéne venned egy bejárónőt. Egyedül nem fogod tudni azt a nagy házat rendben tartani... képtelenség! -mondta
Talán igazad lehet! Sokkal egyszerűbb is lenne! De néha valamivel nekem is el kell foglalnom magamat.
-Akkor szombaton nem hívod. Csak a hétköznapokon.
-Hát Viky imádlak, komolyan, hogy ilyen ötleteid vannak! -mondtam
-Köszi! -mosolygott
Nem sokkal később kihozták az ebédünket is. Megkajáltunk, majd fizettünk, és kimentünk az étteremből.
-Nem jössz el addig hozzám? -kérdeztem
-Meddig?
-Ameddig el nem megyek...
-Miért? Hova mész? Mikor?
-Jaj, Viky ne csináld már! Tudod, ma, 6-kor...
-Jah, hihi -nevettem el magát zavarában -Bocsi, nem vagyok ma képben
-Hát azt látom! Na, átjössz addig?
-Aha... -mondta, és elsétáltunk haza.
Kinyitottam az ajtót, és bementünk
-Ahhh... -eset be Viky egyből a nappalimba, és levágta magát a kanapémra
-Na mi van? -kérdeztem
-Tele vagyok... -jött az egyszerű válasz
Én csak mosolyogtam ezen. Viky alapból vékony lány, és azt, hogy ő tele van, azt ép úgy elmondhatja egy fagyi után is...
Négyig csak el voltunk magunknak, tévéztünk, beszélgettünk, de négy után nagy készülődésbe kezdtem. Először is kikészítettük Viky segítségével a ruhámat, majd mentem letusolni, hajat mosni, aztán VIky csodálatos sminktudását rajtam töltötte ki, majd felöltöztem, és kezdtem valamit a hajammal. Viky fél 6-kor ment el.
-Na sok sikert, és ha végeztél, feltétlenül hívj fel! OK? -mondta az ajtóból
-OK! -válaszoltam
Viky hazament, én pedig vártam, hogy 6-kor megszólaljon a csengő.
Ez így is történt. 6-kor pontban csengettek. Kinyitottam az ajtót.
-Szia! -köszöntem, amikor megláttam Tomot
-Szia! Húúú csinosak vagyunk! -nézett végig rajtam
-Köszönöm. -mosolyogtam -Gyere be! -mondtam, és jobban kinyitottam az ajtót.
-Kösz! -sétált be az előszobába -Ezt neked hoztam! -mondta, és a kezembe nyomott egy szál fehér rózsát.
-De szép... köszönöm szépen! Gyorsan vízbe teszem, és akár mehetünk is! -mondtam
-Rendben. -válaszolt Tom
Én fogtam egy keskenyebb vázát, töltöttem bele vizet, majd beletettem a rózsámat. Az ebédlőasztalom közepére tettem, majd visszatértem Tomhoz, az előszobába. A képet nézte, ami a kis szekrényre van téve.
-A barátnőm. Viky! -mutattam a képre
-Jól nézel ki ezen a képen...
-Csak a fejem látszik. -mondtam
Egy olyan képet kell elképzelni, ahol a fűben fekszünk fejünk összeér, és mosolygunk ezerrel...
-Akkor inkább úgy mondom, hogy szép vagy rajta! -nézett rám
Én mosolyogtam.
-Mehetünk? -kérdezte végül Tom
-Igen! -válaszoltam, és kinyitottam az ajtót.
Kimentünk, majd bezártam, és Tom kocsijába ültem be.
Beindította, majd a gázba taposott, és mentünk vacsorázni...
|