Hazaértem. Kiszálltam a kocsiból, majd kinyitottam a házat, és bementem. Csörög a telefonom. Nézem a kijelzőt, és elmosolyodom.

-Igen? -szóltam bele

-Szia Esther!

-Helló Viky! Mi a helyzet? -kérdeztem a barátnőmtől

-Semmi különös, csak már rég beszéltünk!

-Igen, tegnap... -mondtam

-Nem jössz át?

-Hát végül is most nincs semmi dolgom, szal...

-Jól van akkor, várlak! -mondta, és mind a ketten letettük a telefont.

Összekaptam a cuccaimat, majd átmentem Vikyhez.

Becsenegettem, ő egyből ajtót is nyitott.

-Szia! -mondta, és adott két puszit

-Szija! -köszöntem én is neki

-Gyere be! -mondta

Beültünk a nappalijába, hozott rágcsálnivalót, meg üdítőt. Beszélgettünk. Imádtam, ha Vikyvel vagyok, mert ebből a lányból áradt valami megmagyarázhatatlan. Velem egy idős, megvan mindene, csak pont az nem, ami nálam is hiányos még. Egy pár... Olyan laza, imád bulizni, este jól kiütni magát, és másnap reggel utál munkába jönni. Viky ott modellkedig a cégnél. Ezért is vagyunk olyan jó barátnők. Mert egész nap együtt vagyunk szinte. Mindig hívjuk egymást, lemegyek hozzá, ha fotózáson van, vagy épen ő jön fel az irodámba. Egyszóval, ha létezik tökéletes barátság, akkor az ilyen...

Ép ott tartottunk, hogy Viky mennyire utálja, hogy folyton megnézik őt az utcán, meg kedves dolgokat szólogatnak be neki, amikor megcsörrent a telefonom.

-Igen, tessék? -szóltam bele

-Helló, Tom vagyok!

-Szia Tom! -mondtam, és erre a névre Viky felkapta igencsak a fejét.

-Szóval azért hívlak, hogy áll-e még a randi, amit megbeszéltünk?

-Persze! Mikor találkozzunk?

-Én arra gondoltam, hogy mivel a címed úgy is itt van a névjegyeden, érted megyek holnap 6-ra! Mit szólsz?

-Jó! És hova megyünk?

-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk vacsorázni. Beszélgetnénk legalább egy kicsit, mert nem sok mindent tudunk egymásról.

-Igazad van! Jó, akkor holnap 6-kor várlak! -mondtam

-Köszi, szia! És további szép estét!

-Köszönöm, neked is! -mondtam, és letettem a telefont

Az arcomra egy ilyen idióta vigyor ült ki, ahogy a telefonomat eltettem.

-Milyen Tom? És még csak nem is említed... -mondta Viky

-Ő... hát egy nagyon jófej pasi, akivel a boltban futottam össze, aztán a piros lámpánál, majd a benzinkúton.

-És holnap randira mész vele? -értetlenkedett Viky

-Hát nagyon úgy néz ki! -mosolyogtam

-Miért gondolom, hogy szerelmes vagy?

-Én? Szerelmes, Ugyan már... -győzögettem

-Jaj, Esther ne csináld már... tudom... látom rajtad! -cukkolt

-OK! Az szerelemnek számít, hogy mindig rá gondolok, hogy ha becsukom a szememet, őt látom magam előtt? És ha találkozok vele, a vérnyomáson 200 felé emelkedik, és alig kapok levegőt?

-Ez annak! -mosolygott Viky

-Hhhh.... -sóhajtottam

-És hova mentek holnap? -kérdezte

-Étterembe.

-És mivel foglalkozik?

-Nem tudom...

-Hány éves?

-Nem tudom....

-Hol lakik?

-Valahol a Freicheits Straße felé. -mondtam

-És mi a vezeték neve?

-Nem tudom...

-Elmész vacsorázni valakivel... akiről alig tudsz szinte valamit. Csak azt, hogy Tomnak hívják, és hogy hol lakik?

-Igen! De még tudom, hogy fekete jaguárja van! -mondtam vidáman

-Nagyszerű! -ingatta a fejét Viky

Én meg csak röhögtem, mint egy fakutya...

Olyan fél 10 felé, kitaláltam, hogy nekem van saját házam, ideje lenne már hazamenni.

-Én megyek Viky! Jót beszélgettünk! -mondtam, és álltam fel

-Maradj még nyugodtan!

-Nem, már ideje lesz haza mennem! A halaim nem tudják, hogy merre járok még ilyen későn!

-Húha, mert aztán a halak annyira hiányolnak téged...

-Na jól van, nem kell piszkálni!

-A világért se, Esther.... -mondta, és jelezve, hogy ártatlan, felemelte a kezeit

-Na jó, tényleg megyek!

-OK! De holnap hívj! Feltétlenül, hogy mi volt?! -mondta

-Jól van, majd kereslek! Szia! -adtam neki puszit, és a bejárati ajtó felé vettem az irányt.

-Jó éjt!

-Neked is! -mondtam a kocsitól, majd beültem, és elindultam haza.

Beálltam, kiszálltam az autóból. Kinyitottam a házat, és bementem. Utam egyből a fürdőszobába vezetett, majd lezuhanyoztam, és úgy vizesen, befeküdtem az ágyba.

Majd behunytam a szememet, és elaludtam. Holnap szombat... de jó! Sokáig alhatok.... -gondoltam még magamban, mielőtt végleg elnyomott volna az álom.