A vasárnapi nap gyorsan elment. Miután észrevetted, hogy Bill már megint nincs melletted, mikor kinyitod a szemed, visszaaludtál. Majd délután kimentél végre a szobádból. Ettél valamit, aztán áttanulmányoztad a hétfői órarended. Megnyugvással vetted észre, hogy ez a hét nem lesz olyan sűrű, mint az előző. Ez jó is, mert el tudjátok kezdeni Billel a matekot.

-        Szia! – lépett be Melissa és Sandie az ajtón.

-        Ti merre jártatok?

-        Elmentünk vásárolni. – Melissa.

-        Most keltél? – Sandie.

-        Nem, már egy ideje.

-        Hallottam az esti vitátokat Markkal. – Melissa.

-        Ne beszéljünk róla.

-        Rendben. Az én éjszakám viszont nagyon jó volt. – váltott témát büszkén.

-        Lefeküdtetek? – te.

-        Az nem kifejezés! Olyan fantasztikusat szexeltünk, hogy leírni nem tudom azt az érzést. Köszi a tanácsokat.

-        Te most komolyan azt mondod, hogy még mindig azok alapján viselkedsz, amiket én tanácsoltam, és mondtam?

-        Igen. Máshogy hogy csábítottam volna el ilyen gyorsan?

-        De még az éjszaka is?

-        Eszembe jutott, amiket arról mondtál, mitől jön lázba.

-        Nem lenne már itt az ideje, hogy magadat add? – Sandie. – Most olyan, mintha még mindig …(neved)-el járna.

-        Azt tuti, hogy nem fogom elveszíteni emiatt. Szépen lassan adagolom majd a valódi Melissát, hogy meg tudja szeretni.

-        Azért nem kéne hazugságra alapozni a kapcsolatotokat. – Sandie.

-        Lányok, tudom, hogy mit csinálok.

Ezzel rá is hagytátok, hisz egyrészt nem a ti dolgotok, másrészt majd Tom eldönti melyik Melissa kell neki.

A nap hátralévő részét punnyadással töltötted. Tudtad, hogy hamarosan Detti hívására számíthatsz, amint tudomást szerez az esti vitáról és beszél Markkal. Úgyhogy ezzel sem foglalkoztál. Jól esett csak úgy lenni. Semmit nem csinálni, semmin nem stresszelni.

Ahogy Gustav elmondta Dettinek a köztetek történteket, már ment is át bátyjához. Leült a nappaliban és már rá is kezdett.

-        Most mi van? Szakítottatok?

-        Nagyon úgy néz ki.

-        Ne már! Ekkora baromság miatt!

-        Hugi, nem hiszem el, hogy te sem érted mi a bajom. Neked hogy esne, ha Gustav valami másik lánnyal olyan viszonyt alakítana ki, mintha egy szerelmes pár lennének. Külső szemmel Bill és …(neved) így néz ki. És én nem leszek a lúzer harmadik, aki egyébként …(neved) igazi párja.

-        Figyelj. Gustav is ugyanúgy szereti őt, mint Bill. Nagyon jóban vannak. Eleinte zavart az állandó ölelkezés, meg becézések, hogy egyfolytában a telefonon lógnak és kettesben is elmennek ide-oda. De tudom, hogy ők olyanok, mint a testvérek. Mint te és én. Tomot leszámítva mind a három sráccal így vannak. Jó az tény, hogy Billel ez egy kicsivel szorosabb, hisz ők le is feküdtek egymással és többet vannak együtt, mint ez barátok között normális, de ez van. …(neved)-nek a fiúk és már én is, mintha a második családja lennénk. Nincsenek szerelmi szálak. Legalábbis Billel nincsenek.

-        Lefeküdtek?

-        Azt hiszem, ezt te nem tudtad. – húzta szét a száját Detti, mint aki rosszat mondott.

-        Nem.

-        Hát jó. Szóval lefeküdtek egymással, de sosem jártak és semmi több nem volt köztük. Lefeküdtek egyetlen egyszer. Másodszorra már nem történt meg. És nem is fog.

-        És mi az, hogy legalábbis Billel?

-        Hát tudod, hogy Tommal jártak.

-        Igen, és?

-        Te vagy az, aki segíthet …(neved)-nek végleg lezárni magában a Tommal való kapcsolatát. Nehéz ez mindkettőjüknek, hisz sokat átéltek együtt és mindketten szeretik a másikat. De sosem jött össze úgy igazán a dolog, valahogy valami mindig elromlott. Most úgy néz ki, hogy barátok tudnak lenni egymás számára és lezárják végleg a hosszú huza-vonát.

-        Szóval …(neved) és Bill között nincs semmi.

-        Nincs.

-        És Tommal?

-        Vele sincs semmi. …(neved) nem ment volna bele a kettőtök kapcsolatába, ha nem biztos abban, hogy új életet akar kezdeni.

-        Talán kicsit túlreagáltam a dolgot, de nagyon szarul esett, amikor azt mondta Billnek, hogy szereti.

-        Ezt nekünk is idő volt megszokni. Ők rendszeresen így köszönnek el egymástól, sokszor érzik úgy, hogy ezt el kell mondaniuk a másiknak. De hidd el, ez a szeretet, bennük él és hátsó szándék nélkül. Őszinte barátok.

-        Amit nekem el kéne fogadnom mi?

-        Szerintem el. De tudom, hogy vissza fogják majd magukat, ha téged ez annyira zavar.

-        Szerinted felhívjam?

-        Szerintem még várj egy pár napot ezzel. Nyugodjatok le mindketten, aztán megbeszélitek a dolgokat.

-        Nem hiszem el, hogy te adsz nekem tanácsot.

-        …(neved) a legjobb barátnőm. Hidd el, nem egyszerű az élete, sok problémája volt és van. Tuti lesz is, de nem szeretném, ha veled lenne. Összeilletek, és szerintem boldoggá tudna tenni téged, ahogy te is őt.

-        Köszi hugi. El is felejtettem odakint, hogy te itthon közben felnősz. – adott egy puszit húga homlokára.

-        Bár Angi is itt lehetne velünk.

-        Lesz majd, nyugi. Rendbe fog jönni. Kiengedik onnan és minden a régi lesz.

-        Remélem. – ölelte meg bátyját.

Elkezdődött az újabb tanítási hét. Jó kedvűen kezdtél bele, mert először is lazább hétnek nézel elébe, másodszor pedig jól esett, hogy Bill téged kért meg segíteni. Amibe a legjobb volt belegondolni, az, hogy pénteken irány Budapest. Egész hétvégén otthon apuddal, anyuddal és Vikivel. Már nagyon hiányoztak és iszonyú honvágyad volt emiatt. A héten két alkalmat tudtatok megbeszélni Billel. És az bőven elég is volt. Az első kedden volt. Átjött hozzád és megpróbáltátok komolyan venni a tanulást. Ami nem igazán jött össze. Rá kellett jönnöd, hogy Bill iszonyatosan helyes és imádnivaló, sok szempontból szinte tökéletes, de valahogy az észjárása nem az igazi. Elég nehéz a felfogása, ami a tanulást illeti. Persze ennek az is lehet az oka, hogy te vagy az aktuális tanítónéni. A második alkalommal csütörtök délután mentél te át ő hozzá. Úgy fél óra volt az érdembeni matekkal foglalkozás. Aztán rájöttetek, hogy ez most nyugodt szívvel hanyagolható. Tom átment Melissához, Simone elkísérte Gordont egy üzleti útjára Norvégiába. Áthívtátok Georgot, Gustavot és Dettit.

-        Holnap utazol nagylány? – Georg.

-        Igen. Suli után egyből megyek a reptérre.

-        Meddig maradsz? – Detti.

-        Vasárnap este jövök haza. Már meg vannak a repjegyek oda-vissza.

-        Már nagyon várod, mi? – Detti.

-        Nagyon. Annyira hiányoznak. Agyon ölelgetem őket. Elvileg, apu kijön értem a reptérre.

-        Sandie miért nem jött át? – Georg.

-        Pakol. Holnap reggel hazamegy Franciaországba.

-        Sűrűn jár haza. – Bill.

-        Igen. Ott van a barátja, Ben. Próbálkoznak még, hogy megmarad-e a kapcsolatuk így. Nem tudom, de valahogy úgy érzem nem fog menni. Nagyon erőltetik. De mindegy, ő dolguk.

-        Te mit kérdezgetsz állandóan Sandie felől? – Gustav.

-        Csak kíváncsi vagyok, ennyi.

-        Tetszik? – te.

-        Helyes csaj.

-        Nem szoktál helyes csajokról kérdezősködni. Csak bomba nőkről, meg dögös kiscsajokról. – utánozta Georg hangját Bill.

-        Tetszik, igen. De hagyjuk ezt. – vágott egy párnát Bill arcába a megszégyenült Georg.

-        És mi van Markkal? Hívott már? – Detti.

-        Miért is hívott volna?

-        Azt mondta fel fog hívni, csak azt tanácsoltam, várjon még vele.

-        Ezt jól tetted. – mosolyogtál.

Detti nagyvonalakban elmondta, mit beszélt testvérével erről az egészről.

-        Jó, én is sajnálom a dolgot, és némileg igaza is van, de utálom, ha beleszólnak az életembe. Főleg olyan ember, akit nem is ismerek még igazán.

-        Te mondtál neki igent, mikor megkérdezte jártok-e. Onnantól kezdve már a társad, a párod. Joga van hozzá, hogy zavarja, ami köztetek van Billel. – rakott helyre Detti. – És ezt nem csak azért mondom, mert a bátyámról van szó.

-        Tudom. Igazad van. De ezt azért még meg kell beszélnünk, mielőtt újra belekezdenénk.

-        Tehát te újra kezdenéd vele?

Igen. Hisz nem volt alkalmam beleélni magam, hogy kapcsolatban élek. Kíváncsi vagyok rá, mert amit eddig megismertem a te bátyókádból, az tetszik. Nagyon is.