A koncert még egy óráig tartott, de mintha csak 10 perc lett volna az egész. Nem is gondoltad, hogy ez a négy srác ekkora bulit tud összehozni mindössze három hangszerrel és egy hanggal. Fantasztikus hangulat kerekedett az egész csarnokban. Mikor Bill és Tom egy-egy székre ülve előadták a kedvenc számodat, az In die Nacht-ot, még a szemed is könnybe lábadt.

Eljött az idő. A Gustav fejezte be az utolsó számot egy sajátos gitárszólóval, mint ahogy az egészet el is kezdte, majd felállt és elindult felétek a színpad elejére. Bedobta a közönségnek a törölközőjét és egy vizes palackot. Amíg a másik három srác is így tett, Gustav magához ragadta a mikrofont. A szemével megkeresett titeket és megpillantotta Detti magasba emelt kezeiben a feliratot. Ledöbbent. Ezt meg hogy? De hát ezzel lelőtte a poént! Ezt ő akarta meglepetésnek! Láttad Gustav arcán, hogy nem feltétlen az fut végig az agyában, mint amire Detti számított, úgyhogy szuggeráltad a szemeddel, hogy nézzen már rád. Gustav így is tett. Te pedig egy mosollyal és egy bólogatással nyugtattad meg. Gustav a szájához emelte a mikrofont:

-        Mindenki tudja már, hogy barátnőm van. Egy éve már ez nem titok senki előtt sem és szeretném megköszönni nektek, hogy megértőek voltatok. A mai alkalom nagyon fontos a számomra. Meglepetéssel készültem a páromnak és veletek is meg szeretném ezt osztani… - mondta ezt végig a már elcsendesedett rajongók felé.

-        Mit akar? – fordult feléd kérdésével Detti.

-        Csak figyelj! – fordítottad vissza a fejét Gustav felé.

-        Detti, kicsim. Úgy néz ki megelőztél, de attól én még végigcsinálom, amit akarok. Szóval, csak egy egyszerű válaszra várok. Szeretnélek eljegyezni. Idejössz hozzám és engeded, hogy felhúzzam az ujjadra ezt a gyűrűt, vagy el kell, hogy raboljalak, és erőszakkal erőltetem majd rád? – tette fel a kérdését végig mosolyogva.

A fiúk a háttérben meglepetten röhögtek Gustav spontán és vicces lánykérésén.

-        Te ezt tudtad!! – fedezte fel Detti.

-        Most ne velem foglalkozz! – mondtad neki és elvetted a táblát a kezéből, majd meglökted a színpadi lépcső felé.

Ő elindult, és Gustav is. A lépcső tetején találkoztak és ott borultak egymás karjaiba.

-        Nos? – kérdezte Gustav egy csók után.

-        Cseréljünk? – vette elő Detti is a szerelmének szánt gyűrűt.

-        Cseréljünk! – felelte Gustav és Detti ujjára húzta azt a bizonyos kék köves csodaszép gyűrűt.

Detti is ezt tette az általa választott ékszerrel. A fiúk el kezdtek tapsolni, majd te és Melissa is. A végére szinte az egész csarnok tapsolt nekik.

Miután Billék búcsút vettek a ma esti fantasztikus közönségüktől, lejöttek a színpadról és az öltözőjük felé vették az irányt. Amíg ők átöltöztek nektek Detti tartott kiselőadást, arról, amit érez most és arról, hogy mennyire meg van lepve. Persze a gyűrűjét is tüzetesebben megvizsgáltatta veletek, büszkén, hogy milyen csodálatos. Majd jó szorosan magához ölelt téged és megköszönte, hogy Gustav segítségére voltál ebben. Te nem árultad el a gyűrű titkát. Az már maradjon a múlt és merüljön végre feledésbe. Az öltözőből a fiúk a kijárathoz vették az irányt, és autógrammokat osztogattak a rajongóiknak. Addig ti a parkolóban vártatok rájuk. Mikor ezzel is végeztek, csatlakoztak hozzátok.

-        Kit vihetek haza? – Friedrich.

-        Én is kocsival vagyok, úgyhogy hozzám is befér még két ember. – te.

-        Akkor az én kis menyasszonyommal veled tartok.

-        Ez egy jó ötlet. Többiek? – te.

-        Én maradok veled. – Melissa.

-        Akkor Tom, te is csatlakozz hozzánk.

-        Persze…oké…- bólogatott meghökkenve.

Végre beszállt mindenki a helyére. Te még odamentél Billhez és a fülébe súgtad: - Akkor, amit megbeszéltünk. Már beszéltem velük.

Elindultatok hazafelé. Már nem jártatok messze, mikor hirtelen:

-        Félreállok, srácok! – mondtad és leparkoltál a járda mellett.

-        Mi a baj? – Detti.

-        Nem tudom. Hirtelen megszédültem, és úgy érzem, hányni fogok.

-        Ne csináld! Gyere, szállj ki! – ugrott ki Gustav a kocsiból és kisegített.

-        Itt egy étterem, menj be a mosdóba! – találta fel magát Tom.

-        Veled megyek! – Gustav. – Gyere, karolj belém.

-        Detti, szerintem neked is menned kéne, Gustavot nem fogják beengedni a női wc-be. – brillírozott újra Tom.

-        Igazad van. Megyek veletek. – Detti.

Belekarolt a másik kezedbe és úgy segítettek ketten a bejárat felé. Gustav kinyitotta az ajtót. Ahogy beléptetek, hatalmas tapsvihar és kiabálás fogadott benneteket. Az étterem közepén a falról, egy gratulálunk felirat lógott. Gustav szülei, Detti szülei, Billék szülei, Georg szülei, Mark, Billék – ők hamarabb ideértek, mert direkt kerülő úton jöttél ide – ott álltak veletek szemben. Te is kifontad a karod az övékből és tapsolni kezdtél.

-        Gratulálok nektek! – mondtad.

Melissa és Tom is bejöttek végre.

-        Hányinger mi? Imádlak! – ölelt magához Gustav.

-        Köszi. – követte őt Detti.

-        Anyudéknak köszönjétek. Velük szerveztem az egészet.

-        Szia, szépségem! – jött oda köszönni neked Mark egy hosszú szájrapuszi kíséretében.

-        Szia! Jó újra látni! – köszöntötted te is és a puszit is viszonoztad.

Detti és Gustav anyuja keresett meg téged a héten, hogy ha már a fiatalok el akarják jegyezni egymást, ezt ünnepeljétek is meg. Te szívesen segítettél. A dolgod annyi volt, hogy a többi fiúval valahogy idecsaljátok a szerelmes párt. Ez jól is sikerült, mint a mellékelt ábra mutatja. Mindenki mosolyog, jól érzi magád. Svédasztal, italok, zene, minden. Egész jó kis ünnepi bulit hoztak össze az anyukák. Odamentél a svédasztalhoz, hogy vegyél el magadnak valami szendvicset. Tom csatlakozott melléd.

-        Nem is mondtad, hogy tetszett a koncert?

-        Egyszerűen fantasztikus volt. Tényleg. Ilyen intenzív extázisban még nem volt részem, az tuti.

-        Tudod, nagyon jól nézel ki. – bókolt.

-        Köszönöm szépen. Igyekeztem az alkalomhoz megfelelő ruhát választani.

-        Túl tettél az alkalmon is, hidd el. – jegyezte ezt meg, mit sem törődve a körülöttünk álló emberekkel. Komolyan zavarba is ejtett ezzel.

-        Elnézést, felkérhetném a csodaszép barátnőmet egy táncra? Számot is kértem. – ölelt át hirtelen hátulról Mark.

-        Igen? – odaadtad a tányérodat Tom kezébe, majd Markkal szembe fordultál. – És mit?

-        Thank You For Loving Me.

-        Bon Jovi!

-        Bizony. Na jössz?

-        Persze. Később beszélünk, Tom.

-        Oké, menj csak. – válaszolta beletörődve.

-        Gyönyörű vagy. – húzott magához Mark, és elkezdtetek a számotokra lassúzni.

-        Köszönöm. De nem csak a bókot. Mindent. Hogy figyelmes vagy és kedves.

-        Ez alap dolog szerintem.

-        Tudod ez még nehéz nekem. Új kapcsolatot kezdeni. De szerintem menni fog.

-        Igyekszem majd.

Táncoltatok, a többiek is. A Detti és Gustav páros is nagyon boldognak látszott. Ez az este ritkaságszámba megy, hisz mindenkinek jól telt, mindenki mosolyog. Habár ha jobban megnézed, mégsem mindenki. Tom egyedül ül és eszik az egyik asztalnál. Melissa Georgal táncol a többiek között.

-        Elfáradtam. – vetettél véget a táncotoknak Markkal.

-        Rendben, ülj le. Én felkérem anyut.

-        Ok. – adtál egy puszit neki és odamentél Tomhoz. – Jó étvágyat. – ültél le vele szembe.

-        Köszi. – felelte egyhangúan.

-        Valami baj van?

-        Nincs semmi.

-        Biztos? Tom, azért ismerlek annyira, hogy tudjam, valami bánt téged.

-        Nem szeretnék erről beszélni. Majd talán később.

-        Hát jó, de remélem tudod, hogy ha beszélgetni akarnál, én ott vagyok neked, amikor akarod.

-        Köszi, aranyos vagy, de ezen most te nem tudsz segíteni.

-        Azért megpróbálhatnám. – mosolyogtál.

-        Légyszi, hagyjál. Nem akarok goromba lenni, de most inkább hagyj békén. – mondta teljesen nyugodtan.

Te megdöbbentél ezen a kérésén. – Oké, ha tényleg ezt akarod. – mondtad, felálltál és átültél egy másik asztalhoz, hogy egyél végre valami vacsoraszerűt.