Abban maradtatok, hogy egyikőtök sem leplezi le Detti és Gustav titkát a másik előtt, így témát váltottatok. Miután az első pohár bor elfogyott, megdöbbenésedre Mark egy doboz cigit vett ki az egyik zsebéből, a másikból pedig egy öngyújtót. Kivett egy szálat a dobozból és meggyújtotta. Az első slukkot olyan megkönnyebbüléssel szívta le, mint aki már erre várt egész nap. Te csak nézted, aztán elfordultál, nehogy kellemetlenül érezze magát. Letette az égő cigit a hamutálba és töltött még egy pohár bort magának, mert te már nem akartál többet inni, hogy haza tudj vezetni. Amikor visszavette a cigit és beleszívott, rádnézett.

-        Zavar? – kérdezte, látva az arcodat.

-        Igazából nagyon. Tudod a középiskolában én voltam a ’ciki a cigi’ kampány vezetője. Nem tudom elképzelni, mit lehet azon szívni? Büdös és beteg leszel tőle. – tört ki belőled az undor.

-        Ennyire zavar?

-        Igen. Bocs, de engem ez mindig is zavart.

-        Annyira, hogy ez talán akadályozhatja is a kapcsolatunk kialakulását?

-        Annyira. Sajnálom.

-        Nem, nem. – mondta és elnyomta a cigit. – Figyelj, én már rég le akarok szokni. Amerikában szoktam rá, de itthon már csak néha gyújtok rá. Csak eddig nem volt ihlet. Most miattad leteszem. Komolyan.

-        Értem leszoknál?

-        Érted jelenleg nagyon sok mindenre képes lennék.

-        Ezt hogy érted?

-        Nagyon megtetszettél, és megkedveltelek. Szerintem, ha benne vagy és te is úgy érzed, kimondhatnánk hivatalosan, hogy egy pár vagyunk.

-        Azt hiszem tényleg jó úton haladunk. Ez a kapcsolat most teljesen máshogy kezdődik, mint az eddigi kapcsolataim. Talán mert idősebb vagy, talán mert tanultam valamelyest az előző csalódásokból. De úgy érzem, szeretném megpróbálni veled.

-        Hát ezért érdemes lesz leszoknom a cigiről. Már nem is kívánom.

-        Köszönöm.

-        Igazából most azonnal megcsókolnálak, de előbb el kell intéznem valamit. – elnyomta a cigit, felállt és bement a lakásba.

5 perc múlva jött vissza. Megfogta a kezed és felállított magával szembe.

-        Hol voltál?

-        Fogat mostam. Az első csók közben nem lehet cigiszagú az arcom.

-        Elkényeztetsz…- súgtad és megcsókoltad.

Te is meglepődtél magadon. Mert ezt most te kezdeményezted. Elvarázsolt ez a fiú. Alig pár hete ismer, és bármit megtenne érted. Erre van most szükséged.

10 óra körül ültél vissza az autódban. Ő még behajolt a kocsiba és megcsókolt, aztán letolattál a beállóról és elindultál. Bepötyögted Bill számát a telefonba, és már hívtad is.

-        Halló. – vette fel.

-        Szia. Merre vagy?

-        Gustavéknál vagyunk mind.

-        És hivatalos vagyok oda én is?

-        Még szép! Mikor vagy itt?

-        Pár perc. Vigyek valamit?

-        Magadat, de gyorsan!

-        Sietek.

Pár perc múlva már kopogtál is az ajtón. Bill nyitotta ki.

-        Szia. – köszönt és átölelt.

-        Helló nagylány. – puszilt arcon Georg is. – Rég láttalak.

-        Sziasztok. Detti és Gustav?

-        Szia!! – ugrott szinte a nyakadba a másik szobából előjövő Detti.

-        Te meg minek örülsz ennyire?

-        Milyen volt a második randi?

-        Nagyon kellemes, köszi. Szia Gustav. – pusziltad őt is meg.

-        Tomék is mindjárt jönnek. – Georg.

-        Hol vannak?

-        Elmentek boltba. Na már itt is vannak. – lépett az ajtóhoz a kopogás hallatán Georg.

Tom és Melissa kézen fogva léptek be az ajtón. Melissa mosolygott rád és átadta a vásárolt dolgokat Dettinek. Tom kíváncsian nézett rád, hogy most mi lesz. Új dolgot éreztél most. Örültél, hogy látod, és egyáltalán nem szomorodtál el. Lehet, hogy sikerült? Vagy legalábbis jó úton haladsz.

-        Szia. – léptél oda és megölelted örömödben. Ő is köszönt és magához szorított. – Hogy vagy? – kérdezte

-        Köszönöm, nagyon jól. És te?

-        Én is.

-        Akkor jó. – mosolyogtál rá.

Leültetek a kanapéra és Detti tálakba öntve hozta a chipszeket. Miután ő is helyet foglalt, csörögni kezdett a telefonja. Sms. Gondosan elolvasta, sőt még egyszer újra, mint aki nem érti, amit olvas. Vagy csak nem hisz a szemének. Vigyorogni kezdett, mint egy gyerek, mikor vattacukrot kap a majálison. Egyenesen rádnézett.

Sejtetted, hogy mi lehet abban az sms-ben így visszamosolyogtál és bólogattál. Ezt észrevéve a fiúk és Melissa is kíváncsian nézték hol a te arcod, hogy Dettiét.

-        Mi van? – Gustav.

-        A bátyám írt sms-t. – kezdte húzni az agyukat.

-        Csak nem a randiról? – Georg.

-        De arról. Megtörtént az első csók. – mondta büszkén, mintha a lánya lennél, aki ötöst hozott haza a suliból.

Erre az összes szempár, Tomét leszámítva rád meredt.

-        Igen. Csókolóztunk. Most először. És? Mi olyan nagy dolog ebben? – kérdezted, pedig ez neked is nagy dolog volt.

-        Azt írta még, hogy leszokik a cigiről. Ami nagy szó, mert Amerikában végig cigizett, és már elég rég abba akarja hagyni.

-        Mondtam neki, hogy nem tudnék olyan fiúval járni, aki cigizik. Elnyomta, és azt mondta, én leszek a megfelelő inspiráció számára.

-        De édi. – Melissa.

-        Az én tesóm! – büszkélkedett Detti.

-        Akkor ti most jártok? – Bill.

-        Igen. – mondtad ki, és ahogy ez a szó kijött belőled, mintha felszabadultál volna valami alól. Nyilvánosan kimondtad, hogy jársz valakivel, ezzel megerősítve és véglegesítve a Tommal való szakításodat.

-        Nem tudom, mit szoktak ilyenkor mondani, de én gratulálok. – Georg.

-        Bizony. Örülök én is. – Gustav.

-        Na jó, én megyek is, csak beszéljük meg a holnapot. – mondtad.

-        7-kor kezdődik a koncert. Mi 6-ra megyünk oda, mert még egyet próbálunk. Ti lányok a belépőitekkel szépen bejöttök, mikor beengednek titeket a biztonságiak és szólunk nekik, hogy a színpad mellett nézitek majd a koncertet. – vázolta fel a helyzetet Bill.

-        Rendben. Detti, érted jövök 6-ra, az jó?

-        Persze, köszi.

-        Sandie nem jön? – Georg.

-        Nem, tanulnia kell. Már kérdeztem. Nos, akkor további kellemes estét mindenkinek, Detti akkor Melissával 6-kor itt vagyunk a házad előtt.

-        Oké. – megpuszilt és kikísért a kocsihoz.

Mielőtt beszálltál megölelt.

-        Tényleg nagyon örülök. És annak is, hogy így viseled Tom és Melissa jelenlétét.

-        Én köszi, hogy bemutattad a bátyádat. Ezzel nem is tudod mennyit segítettél, hogy túl legyek Tomon.

Végül elbúcsúztatok és beszálltál a kocsiba. Mikor indítottad a kocsit, Melissa állt meg melletted.

-        Bocs, de haza vinnél?

-        Hogyhogy? Nem maradsz?

-        Nem. Tomnak ki kell aludnia magát.

-        Szállj be. – mondtad és már mentetek is végre haza.

-        Mi volt ez a duma? Ki kell aludnom magam. – utánozta Tom hangját Georg.

-        Holnap koncert, vagy elfelejtetted?

-        Sosem hagytál ki egy kellemes éjszakát sem egy koncert miatt, ami ráadásul csak holnap este 7-kor lesz. – Bill.

-        Ne etess, Tom. Mi bajod? – Gustav.

-        Semmi bajom. Mi lenne?

-        Láttam a fejed, mikor …(neved) azt mondta, járnak Markkal. – Bill. – Az első dolgom az volt, hogy rádnézzek, mikor meghallottam.

-        Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan túllép rajtam. – vallotta be Tom.

-        Ne szórakozz! Ez neked gyorsan? – Georg.

-        Na jó, de hétfőn még csókolóztunk. Ma meg már jár ezzel a sráccal.

-        Te meg Melissával jártál, mikor megcsókoltad őt. – Gustav.

-        Az a baj, hogy már nem táncolhatsz vissza? – értette meg végre bátyját Bill.

Ő csak bólogatott. Szavak nélkül is értette mind három srác, hogy ez most Tomnak olyan, mintha elvettek volna téged tőle. Jól esett neki, hogy te még szereted, és önző dolog ugyan, de ha meggondolta volna magát, bármikor visszamehetett volna hozzád. És ez biztonságot adott a labilis szerelmi életének. Eddig talán nem is gondolt bele, hogy elveszíthet. Nem értékelte át az érzelmeit, mert a maga spontán módján csak ment a feje után. Most pedig itt van. Eljött az az idő, amire azt hitte sokat várat még magára. De nem. Itt van, és már nem lehet visszafordítani. Georg csak barátja vállára tette kezét, hogy éreztesse, itt vannak vele, és segítenek, ha valamiben tudnak.

-        Figyelj, azért vagyunk barátok, hogy meg tudjuk beszélni a nyálas szerelmi ügyeket is. Úgyhogy nyugodtan. Ki vele. – Georg.

-        Nem kell, haver. Köszi, de nincs gáz. Hiszen már nem vagyok szerelmes belé. – mondta ezt kicsit bizonytalanul, mintha nem hinné el magának sem ezeket a szavakat.

Feltéve, ha ez igaz. – Bill.