Szeretem, mikor ilyen vagy.

Fantasztikus volt a koncert. Meglepetésedre Mark veled együtt énekelte Jovi szinte összes számát. Ebből azért sok minden kiderül egy férfiről. Nagyon jól éreztétek magatokat, és a másfél óra gyorsan elrepült. A végén állva tapsoltátok meg az elbúcsúzó zenekart. Mikor kifelé mentetek, a parkolónál egy rózsaárus lány épp a furgonjába pakolta a megmaradt virágait. Amíg te még a koncert hatása alatt voltál és mentél a kocsi felé, Mark észrevétlenül vette célba a lányt. Egy perc múlva, mikor hátranéztél, hol lehet, már jött is feléd, karjait a háta mögé rejtve.

-        Gondoltam ezzel megkoronázom az első randinkat. – mondta és elővett a háta mögül egy szál gyönyörű szép vörös rózsát.

Először nem értetted, ezt honnan szerezte, de utána megpillantottad mögötte a furgonba pakolászó lányt.

-        Nagyon kedves, köszönöm szépen. – vetted át tőle mosolyogva a rózsát és adtál egy puszit az arcára.

-        Igazán megérdemled.

Beültetek az autóba és irány Magdeburg. Fél 12 körül álltatok meg Mark háza előtt.

-        Meddig kuksolsz még az ablak előtt? – kérdezte Gustav a függöny mögé gondosan elbújt Dettit.

-        Ne piszkálj már! Hé, megjöttek! – vett észre titeket.

Erre persze mind a négy fiú, elveivel ellenkezve odasietett meglesni titeket.

Mark kiszállt a kocsiból és a másik oldalra sietett, hogy neked is ajtót nyisson.

-        Köszi. – szálltál ki végre te is.

Bezárta a kocsit és odasétáltatok a tiedhez.

-        Köszönöm ezt a fantasztikus estét. – mondtad neki.

-        Én köszönöm. Nagyon jól éreztem magam. Remélem, megismételjük.

-        Én sem vagyok ellene egy második randinak. – te zavarban voltál, most érzékelted először a köztetek tátongó pár évet, és ez nagyon tetszett. Érettebb és tapasztaltabb nálad. Nem jött zavarba, tudta mit kell mondania, és mit kell tennie. Semmi hátsó szándék, tényleg meg akar ismerni és lassú léptekkel haladni valami felé.

-        Szerintetek meg fogja csókolni? – Detti.

-        5 euró, hogy igen. – Georg.

-        Benne vagyok, szerintem nem. – vette elő pénztárcáját Tom.

-        Rózsa van a kezében, zavartan mosolyog, ebből nem lesz csók. – kotorászott a zsebében Bill is.

-        Haver, te is? – nézett rá meglepődve Gustav.

-        Biztosra veszem a győzelmem. – Bill.

-        Szívem, mennyi pénz van nálad? – szállt be ezzel a kijelentéssel Gustav is a fogadásba.

-        Egy 10es kb.

-        Oké. 10 euró, hogy lesz csók!

-        Biztos ne vigyelek haza? – ajánlotta fel Mark.

-        Biztos. Látom, ébren vannak még a fiúk, és megígértem Billnek, hogy átmegyek még.

-        Rendben. Akkor majd hívlak és összehozunk egy újabb találkozót.

-        Várni fogom.

-        Jó éjt. – nyomott egy puszit az arcodra.

-        Neked is. – válaszoltad és átsétáltál Billék házához.

Szinte meg sem érintetted az öklöddel az ajtót, hogy kopogni tudj, Detti már nyitotta is azt. A háttérben Tom és Bill büszkén gyűjtötte be a másik két csalódott srác pénzét.

-        Na, ha azt most nekem adjátok, nem sértődök meg, és elfelejtem, hogy képesek voltatok fogadásokat kötni a magánéletemmel kapcsolatban. – ajánlottad fel a kompromisszumodat.

Erre mind a négyen feléd fordultak és kb olyan fejet vágtak, mint amikor oviban elvették a másik homokozó készletét és az óvónéni elkapta őket. Bill a legmegbánóbb arcával lépett oda hozzád a pénzzel.

-        Bocsi. – mondta és a kezedbe adta a fiúk pénzét.

-        És mi volt a fogadás tárgya?

-        Georg és Gustav azt mondta Mark meg fog csókolni, Bill és Tom pedig az ellenkező végkifejlet mellett tette le voksát.

-        Aham. Gondolom akkor nem bánjátok, ha ebből nekem lesz egy szép új őszi kabátom.

A fiúk csak meg merevedett fejjel álltak, és Gustav még egy megjegyzést is tett Detti felé.

-        Áruló!

-        Akkor ezt a témát le is zártuk. Nem kell vigyázban állnotok tovább. – nevetted ki őket. – Itt a pénzetek! – adtad vissza Billnek az összes pénzt. – Hogy vagytok képesek ilyen fejet vágni?

-        Akkor nem is haragszol? – Gustav.

-        Dehogynem! De ezen nem fogunk össze veszni.

Kicsit oldódott a hangulat, neked Bill öntött egy pohár üdítőt és leültetek.

-        Milyen volt a randi? – Detti.

-        Jól éreztem magam. Egy helyes pasi, vörös rózsa és Bon Jovi tökéletes párosítása egy kellemes szombat estének.

-        És lesz második randi? – Georg.

-        Úgy beszéltük meg, hogy igen.

-        Na, ennek nagyon örülök. – fejezte ki örömét Detti egy ölelés kíséretében.

-        Én is. – te.

-        Mi megyünk is haza, csak rád vártunk. Detti nem bírt magával. – állt fel Gustav.

Elköszöntek és Georgal együtt el is indultak haza.

-        Nekem is mennem kéne. Már nagyon késő van, és mire hazaérek talán már a nap is felkel.

-        Miért nem alszol itt? – ajánlotta fel Bill. – Anyu reggel készít nekünk egy tökéletes reggelit, aztán kipihenten autókázhatsz haza.

-        Jó ötlet.

-        Akkor megyek, megágyazok neked a vendégszobában. – pattant fel ülőhelyéről Bill és már ment is fel az emeletre.

Ketten maradtatok jó szokás szerint Tommal. Te csak szürcsölgetted a kóládat, Tom pedig felváltva helyezgette egyik lábát a másikra.

-        Figyelj, Tom. Bocs a múltkori veszekedésért. Durva dolgokat vágtam a fejedhez és egy részét meg is bántam. Remélem nem gondolod, hogy téged hibáztatlak az Angival történtekért, és egyáltalán nem bántam meg, hogy megismertelek. Tudom, hogy Bill elárulta neked azt, amiért átjöttem hozzád hétfő délután. Úgyhogy erről is beszélnünk kell. Régen neked volt a mániád, hogy mindent beszéljünk meg és most már én is úgy vagyok vele, hogy ez jó ötlet. Szóval igen, én azért jöttem ide, hogy megkérjelek, kezdjük újra a kapcsolatunkat. Mert még mindig úgy éreztem, szeretlek téged. Te persze totál hazavágtad az életkedvem, a ’randizni akarok Melissával’ kijelentéseddel, és bevallom igencsak kiborultam. Szóval nagyrészt ez volt a kiváltó oka a kis vitánknak. – nyugodtan és lassan mondtad egymás után ezeket a mondatokat, hogy lehetőség szerint mindent elsőre felfogjon, és ne kelljen tovább húzni ezt a beszélgetést. Ő csak figyelt és nézett rád végig, mint aki issza a szavaidat.

-        Ja és még azt hozzá tenném, egyáltalán nem kell visszafognod magad Melissával, ha én ott vagyok. Nem kell kellemetlenül érezned magad. Ő az új barátnőd, én pedig a régi. Ha már azt nem kerülhetjük el, hogy rendszeresen találkozzunk, akkor próbáljuk meg, azt úgy tenni, hogy nem zavarunk bele egymás életébe.

-        Szeretem, mikor ilyen vagy. – mondta ezt a szemedbe nézve.

-        Tom, én egy órája monologizálok, te meg csak ennyit tudsz mondani? – kérdezted, de egyáltalán nem voltál ideges és még mosolyt is sikerült ezzel csalnia az arcodra.

-        Én is sajnálom, amiket múltkor mondtam. Nekem nem csak a szexről szólt a veled való kapcsolat, habár tényleg nem sok mindent csináltunk azon kívül. Igaz, hogy önző embernek tartalak, de nincs jogom ezt felróni neked, mikor én nálad is önzőbb vagyok. Talán ezért is jöttünk ki olyan jól. Hasonló emberek vagyunk, és talán emiatt van, hogy ha jóban vagyunk, megfojtjuk egymást a szeretetünkkel, ha pedig rosszban vagyunk, egymás torkának esünk, és ember legyen a talpán, aki visszafog minket.

-        Igen, talán ez az oka. – sóhajtottál egy hatalmasat.

-        Figyelj, én nem akarok állandóan veszekedni, hogy a végén még meg is utáljuk egymást. Szerves része lettél a mi életünknek, és nem lenne jó, ha kettőnk miatt ez véget érne.

-        Próbáljuk meg a lehető legkevesebbre szorítani a találkozásaink számát. Nyilván való, hogy én még nem vagyok túl rajtad. Nem hibáztatlak, amiért te már nem szeretsz, de kérlek légy rám tekintettel és próbálj meg nem lesajnálni emiatt.

-        Én nem lesajnállak emiatt, csak nem tudom kezelni ezt a helyzetet. Nem akarlak bántani, és nem akarom látni rajtad, hogy szomorú vagy miattam.

-        Hagyd, hogy ezt én majd megoldjam magamban. Nem kell elrejtőznötök Melissával, és nem kell elhúzódnod tőle, mikor megjelenek. Csak szeretném előre tudni, hogy mikor vendégeskedsz nálunk, hogy lehetőség szerint ne legyek otthon.

-        Rendben.

-        Igyekszem hamar túl lenni ezen az egészen, és úgy érzem, van is már valaki, aki segítségemre lesz ebben.

-        Mark?

-        Igen. Eddig úgy látom ő sok mindent, adhat nekem, amire szükségem van. Az a három év nem számít, hisz élnek párok házasságban, úgy hogy több tíz év is van köztük. Azt hiszem ez menni fog. De nem szeretném elkiabálni.