Ezt a lúzert!

Megebédeltetek, utána visszamentetek a koleszba. Tomék épp a tévé előtt ülve csókolóztak. Mikor beléptetek Tom abbahagyta és kicsit elhúzódott Melissától, ami téged igencsak meglepett. Sejtve árulását, ránéztél Billre. Ő zavartan elfordult.

-        Megyek, iszom valamit. – mondta, és bement a konyhába.

-        Én elkezdek pakolni. – állt fel Melissa is a kanapéról. – Sietek vissza. – nyomott egy puszit Tom szájára, és bement a szobájába.

-        Én is a szobámban leszek Bill, ha akarsz valamit mondani! – kiáltottál a konyha felé, célzó hangnemben, és már csuktad is be magad mögött a szoba ajtaját.

-        Feltűnőbben nem is csinálhattad volna. – szúrta le testvérét Bill.

-        Jól van, csak nem akartam, hogy lássa. Biztos nem esne jól neki, ha minket csókolózni lát.

-        Tuti lebuktam, hogy elmondtam neked. Tegnap még azt ecsetelted, hogy mennyit smároltatok a moziba, ma meg elugrasz, mikor megjelenünk. Szerinted, nem tűnt fel neki? Most mit mondjak?

-        Majd én beszélek vele.

-        Na, azt nem kéne! Inkább most hagyom nyugodtan készülődni, aztán később megbeszéljük.

-        Mire készülődik?

-        Randija lesz Markkal. Este koncertre viszi Münchenbe.

-        Koncertre? Jó hogy nem hangversenyre. – gúnyolódott. – Ez a pasi sem egy csábítóművész. Vihetné múzeumba is.

-        Nem tudom eldönteni, hogy a gonoszságod, vagy a féltékenységed beszél most belőled.

-        Egyik sem. Csak én pl nem vinném a lányt, aki tetszik, első randin koncertre. Habár lehet, majd 22 évesen én is így fogok csajozni. És milyen koncertre mennek?

-        Bon Jovi. – erre Tom röhögésben tört ki.

-        Ezt a lúzert! Sok esélye nem lesz, ha …(neved) másfél órán keresztül Jovit fogja bámulni.

-        Fejezd be, mert ha meghallja elkerülhetetlen lesz még egy tegnapihoz hasonló veszekedés. – mondta halkabban Bill.

-        Jól van. Nem akarok balhét, csak érdekesnek tartom Mark próbálkozását.

-        Szerintem egyébként jó ötlet. Egy koncert tök jó alkalom arra, hogy jól érezzék magukat mind a ketten. Nem egy étteremben feszengve keresik a megfelelő beszédtémát. Főleg a Jovi koncertek általában ülőhelyesek, nem az az ugrálós tombolós, mint a mienk. Még romantikus is lehet. – fejtette ki véleményét Bill, ami titkon persze Tom igazi véleményével egyezett.

-        Na jó, hagyjuk ezt a témát. – terelte. – Mikor indultok el innen haza?

-        Hatra kéne odaérnünk elvileg.

-        Melissa is 5 körül lép. Szerinted elvisztek engem is?

-        Nem hinném, hogy ha már úgyis ugyanoda megyünk, hagyná, hogy buszozzál. De szerintem kérdezd meg tőle.

-        Hát jó. – állt fel és bekopogott a szobádba.

-        Igen?

-        Tom vagyok, jöhetek?

-        Gyere.

-        Nem akarlak zavarni, csak… hú de jól nézel ki. – mondta, miután becsukta az ajtót és feléd fordult.

-        Aha. Mit akartál mondani?

-        Ja csak, azt szeretném kérdezni, haza viszel engem is, mikor Billt?

-        5-kor indulunk.

-        Ez azt jelenti, hogy igen?

-        Azt.

-        Köszönöm. Őő, izé, hallom mentek koncertre.

-        Igen, miért?

-        Ja, csak tudom, hogy szereted Bon Jovit. Gondolom jó koncert lesz.

-        Az biztos, de most ha nem haragszol, lenne még pár dolgom.

-        Ja, persze, megyek is. És még egyszer köszi. – mondta zavarban, és lassan nyitotta az ajtót, hátha mondasz végre valami olyat is, amiben érzelmet hall, nem csak a semleges válaszaidat. De nem így történt.

-        Na? – kíváncsiskodott Bill. – Gyorsan végeztél.

-        Hát ja. De elvisz engem is haza.

-        Mondtam. És sikerült nem kinyírni egymást?

-        Nem is érdekelte, hogy ott vagyok. Pakolászta a holmijait a táskájába. Talán csak akkor nézett rám, mikor megkért, hogy távozzak. Pedig még azt is megjegyeztem, hogy milyen jól néz ki.

-        Kész vagyok! Ki néz ki jól? – ölelte át hátulról Melissa Tomot.

-        Ja, ez a csaj a tévében. – mutatott a képernyő felé, ahol pont egy csajt mutattak. Valljuk be nem túl szép csaj volt.

-        Érdekes az ízlésed. – röhögött Bill.

-        Úgy érzem, rég vertelek meg öcsi.

-        Szerintem most jössz egyel, úgyhogy én nyugodtan röhögök rajtad tovább. – célzott arra, hogy lebuktatta őt Tom előtted.

Végre véglegesítetted a kollekciót, amit a koncerten fogsz viselni. Egy fekete szandál, rövid, harang alakú fekete szoknya és egy fehér bő ujjú, de feszülős blúz volt ez az összeállítás. Mire kész lettél, már indulhattatok is. Melissát kivitted a buszmegállóba, ahonnan indul a reptéri busza, aztán hazafelé vettétek az irányt. Kicsivel hat óra előtt értetek Billék háza elé.

-        Köszi. – szállt ki Tom a kocsiból.

-        Nem tudom, mikor végzek, de felhívjalak ma még? – kérdezted Billt.

-        Még szép. Szerintem mi itthon leszünk, áthívom a többieket. Ha ég majd a lámpa, akkor ébren vagyunk.

-        Oké.

-        Na, vigyázzatok magatokra és jó szórakozást.

-        Köszi. Szia.

Bill is kiszállt a kocsiból, te pedig átparkoltál Mark háza elé. Kiszálltál, és már kopogtál is az ajtaján.

-        Nagyon jól nézel ki! – nyitott ajtót.

-        Köszönöm, de te sem panaszkodhatsz.

-        Gyere be. Van még egy kis időnk, és mivel kávéfüggő vagyok, az esti adag még hátra van.

-        A kávé nekem is néha olyan, mint a víz, úgyhogy ha nem gond én is innék egyet.

-        Persze, ülj le, már csinálom is.

-        Nagyon szép lett a lakás. Ízléses. Olyan felnőttes.

-        Igen. De a bútorválasztást neked is köszönhetem.

Megittátok a kávétokat, aztán Mark kocsijával célba vettétek Münchent. Fél 8-ra már oda is értetek. Csekkolták a jegyeiteket, aztán bementetek az előtérbe. Volt ott egy házaspár, akik jótékony célokra próbáltak bevételt gyűjteni Bon Jovis emléktárgyakkal, pólókkal, transzparensekkel.

-        Jó estét! – köszöntötte őket Mark. – Lehet tudni, hogy mire gyűjtenek?

-        Jó estét! Egy kórház gyermekosztályának gyűjtünk inkubátorra. A koncert szervezői minden alkalommal elhívnak ide minket, és így próbálunk pénzt összeszedni. – nő.

-        Ez nagyon nemes cél. – te.

-        A fiatal hölgynek egy pólót választanak esetleg? – férfi.

-        Mit gondolsz? Meglephetlek egy pólóval? – fordult feléd Mark.

-        Nem lenne furi, hogy veled randizom és Jovi arca mosolyog a pólómon?

-        Szerintem ez most belefér. – mosolygott és választott egy pólót neked. - Ehhez mit szólsz?

-        Nagyon tetszik.

-        Akkor ezt kérjük. És akkor nekem nézünk egy másikat. Hogy ne érezd egyedül magad.

-        Oké, de azt én választom.

Kiválasztottátok a pólókat, Mark fizetett és már mentetek is elfoglalni a helyeiteket. Nagyon jó helyen ültetek. Pont középen. A koncert félházas volt, és a banda egy kicsit meg is váratott titeket, de nem unatkoztatok addig sem. Felhúztátok a pólókat és beszélgettetek.

-        Most dolgozol valamit?

-        Próbálok a diplomámnak megfelelő állást szerezni, de van, hogy keveslem a pénzt, amit ajánlanak, és van, ahol túlképzett vagyok a betöltendő álláshoz.

-        Pontosan a menedzser végzettséged milyen területre jogosít fel?

-        Elég sokrétű. Lehetek személyi menedzser, esetleg együttesnek menedzsere vagy cégeké is akár. Igazából hozzáértés és kedv szükséges akármelyikhez. Nem hiszem, hogy lenne türelmem egy embernek intézni a napi ügyeit.

-        Kár, pedig arra gondoltam, ha elvégzem a sulit és híres közéleti személyiség leszek, menedzselhetnél. – ajánlottad fel mosolyogva.

-        Ha nem vagy egy hisztérika és nincsenek egetverő baromságaid, talán benne lennék.

-        Akkor ezt meglátjuk úgy négy év múlva.

A fények kialudtak, a színpadi világítás felgyulladt és a banda elfoglalta helyét előttetek. Végre elkezdődött a koncert.