Melissa „főz”.

-        Észrevetted, hogy nem sírtam? – kérdezted Billt, miután már jó éjt kívántatok és felvettétek az alvó pózt.

-        Helyes, gyűlölöm, mikor sírsz a testvérem miatt. – fordult feléd és átkarolt. – Na, gyere ide, aludjunk.

-        Már nem tudom elképzelni, milyen volt, mikor még nem ismertelek téged.

-        Volt ilyen? – mosolygott.

Hamarosan elaludtatok. Úgy délig aludtatok, arra keltél, hogy Melissa hangoskodik a konyhában az edényekkel. Felvetted a köntösöd és kimentél.

-        Mit csinálsz? – kérdezted Melissát.

-        Főzök.

-        Hogy mit? – kérdezted, mintha rosszul hallottad volna.

-        Jó, igazából rendeltem, csak úgy kell tűnnie, mintha én főztem volna.

-        Minek is?

-        Áthívtam Tomot ebédre.

-        Hogy mit csináltál?

-        Jó reggelt lányok! – lépett ki Bill a szobádból.

-        Na, ha neked éjszakai vendéged volt, ebédre csak áthívhatom a testvérét. – kérte ki magának Melissa.

-        Főztél Tomnak? – nézett az egyik edénybe Bill.

-        Igen. – felelt büszkén.

-        Rendelte. Nem ő főzte. – helyesbítetted a kijelentését.

-        Légyszi ne áruljátok el neki. Tudom, hogy imádja a milánóit, és én nem igazán tudok pirítósnál többet összeügyeskedni.

-        Na, én visszafekszem. – vont vállat Bill és bement a szobába.

-        Én lezuhanyzom. – csaptad be magad után a fürdő ajtaját. – Mikor jön? – néztél ki az ajtón, mikor leesett, hogy Tom itt ebédel nálatok.

-        Kb. fél óra múlva.

-        Remek. – csuktad vissza az ajtót.

Lezuhanyoztál, fogat mostál, és mire kijöttél Tom már ott ült a kanapén.

Nem köszöntél neki, csak bementél a konyhába és melegítettél magadnak egy kávét.

-        Szólhattál volna előbb. – szóltál ki a konyhából Melissának célozva.

-        Te sem szóltál, hogy Bill itt alszik. – jött a válasz.

-        De Bill nem is volt útban senkinek az éjszaka kellős közepén.

-        Miért neked Tom útban van?

-        Szükséges, hogy erre válaszoljak? – fogtad a kávédat és bementél a szobádba.

-        Úgy látom, nem maradtatok jóban a szakítás után. – ült le Melissa Tom mellé.

-        Hát nem mondanám, hogy barátok vagyunk. De hagyjuk is ezt a témát.

-        Oké. Nem tudom, szereted-e amit főztem, de remélem ízleni fog.

-        Mit főztél?

-        Milánóit.

Tom magában húzott egy újabb strigulát, ami Melissa tökéletességét növeli, majd felállt és már ült is le az ebédlőasztalhoz.

-        A kedvencem.

-        Nahát, én is nagyon szeretem. – tettette meglepettségét Melissa.

-        Most itt akarsz kuksolni, amíg Tom el nem megy? – húzta le rólad a takarót Bill.

-        Igen, úgy terveztem.

-        Ne már! Gyere, én éhen halok. Menjünk el valahova enni.

-        Ti meg az éhenkórász beletek!

-        Na, öltözz fel, addig én elfoglalom a mosdót. Van egy felesleges fogkeféd?

-        Tudod, hogy nekem mindig van. Ott a szekrényben.

-        Mire visszajövök, remélem, fel leszel már öltözve, és el is húzunk innen. Oké?

-        Az jó lenne.

Bill úgy is tett, ahogy mondta, megmosakodott, fogat mosott. Mikor jött ki a fürdőből, Melissa már ment is be.

-        Igazán szólhattál volna, hogy itt ebédelsz. Főleg a tegnapi után. Ez mégis csak az ő lakása.

-        Nem gondolod, hogy lemondom a randimat, amin a csajom a kedvenc kajámat főzi meg, csak azért, mert …(neved) nem hajlandó normális keretek között bonyolítani a szakításunkat.

-        Ne legyél vele ilyen. Lehetnél kicsit megértőbb. Emlékszel, azt mondtad, jól fogadta, mikor megmondtad, hogy Melissával szeretnél randizni.

-        Igen. Nagyon. Azért nem értem, hogy most meg miért viselkedik így velem.

-        Olyan naiv vagy.

-        Georg is ezt mondta.

-        Igen, mert ő is tudja, hogy …(neved) aznap azért ment át hozzád, hogy elmondja, még mindig szeret és szeretné tiszta lappal újra kezdeni a kapcsolatotokat. Erre te előálltál azzal, hogy a ti kapcsolatotokon okulva milyen jó lesz majd Melissával.

-        Basszus. – esett le az álla Tomnak.

-        Igen, basszus. Ezért nem szeretne veled találkozni még egy ideig, és ezért szar neki, hogy itt vagy Melissával.

-        Esküszöm, hogy ez nem fordult meg a fejemben.

-        Hihetetlen, hogy nem gondoltál rá.

-        Szegény, akkor most megint sikerült belegyalogolnom a lelkébe.

-        Na mindegy, a lényeg, hogy most már tudod az okát, amiért így viselkedik. De te erről nem tudsz, érted?

-        Egy szót se szólok. – ígérte meg Tom.

Eközben öltözködtél a szobádban és csörgött a telefonod.

-        Igen?

-        Szia, Mark vagyok.

-        Szia.

-        Lehet, hogy későn szólok, de van már programod ma estére?

-        Még nincs.

-        Nagyon jó. És hogy állsz Bon Jovival?

-        Na, ilyet még pasi nem kérdezett tőlem, mielőtt randira hívott volna. – nevetted ki.

-        Jaj, nem úgy. – nevetett ezen ő is. – Habár ez tényleg furán hangzott. Szóval egy barátomat beosztották ma éjszakai műszakba, így ugrott a ma esti Bon Jovi belépője. Megkérdezte, elmennék e helyette. Gondoltam, mivel két személyre szól a belépő, eljöhetnél velem.

-        Nagyon szívesen.

-        Ma este 8-kor kezdődik a koncert Münchenben. 6 körül el kéne indulni.

-        Rendben. Most mennyi az idő?

-        2 óra.

-        Oké. Mit szólnál, ha 6-ra oda mennék hozzád? Itt van nálam Bill, és úgy is haza viszem.

-        Oké, 6-kor várlak.

-        Ott leszek. Köszönöm.

-        Én köszönöm. – felelte és letette a telefont.

Indulásra készen, és már sokkal jobb kedvvel léptél ki a szobádból.

-        Mehetünk? – kérdezted Billt.

-        A szobádban van a nyakláncom meg a cipőm. Azt még felveszem. Egy pillanat.

-        Mikor jöttök vissza? – Tom tőled.

-        Nem tudom. Eszünk valamit, itt nem messze. – felelted egyhangúan.

-        Abba a gyorskajáldába mentek? – csatlakozott Melissa is.

-        Igen. Isteni a gyrosuk. Neked mikor megy a géped?

-        5 körül kell elindulnom.

-        Akkor még találkozunk.

-        Kész vagyok. – jött vissza Bill, és már mentetek is enni.

-        Ez a Melissa most komolyan beadta Tomnak, hogy ő főzött? – Bill.

-        Úgy tűnik. De ha Tom bedől, akkor úgy kell neki.

-        Egyébként hova megy ma Melissa?

-        Haza, Angliába. Majd kedden jön csak haza.

-        Akkor este csinálunk valami közös progit, vagy nem akarsz Tommal lenni?

-        Ami azt illeti, van már programom.

-        És mi az?

-        Mark elhívott Münchenbe, Bon Jovi koncertre.

-        Hm… Első randi. Mit gondolsz?

-        Semmit. Nem szándékozom összejönni vele, csak jól érezni magam. Megismerkedünk, elleszünk és látom Bon Jovit. – mosolyogtál.

-        És mikor lesz a koncert?

-        8-kor kezdődik, Mark azt mondta 6 körül el kéne indulnunk. Akkorra viszlek haza, az jó?

-        Persze. Csak nem akarok láb alatt lenni, mikor készülődsz.

-        Te nekem sosem vagy láb alatt Bill!

-        Hát jó. Akkor mi majd a fiúkkal elökörködünk este. Tényleg még mindig nem mondhatod el, amiről Gustavval beszéltetek?

-        Ne próbálkozz szívem, nem fogom elárulni! Hamarosan meg fogod tudni.

-        Szerintem én már tudom. – vágott sejtelmes arcot.

-        És szerinted mi az?

-        Szerintem összefüggésben van azzal, hogy egy évesek lesznek szombaton. Nos a koncert is szombaton lesz. Ha készül valamire Gustav, akkor az nagy dobás lesz. Így levonva a következtetéseket, úgy gondolom, meg akarja kérni Detti kezét. Jól mondom? Ismerem ezt a mosolyodat. Eltaláltam.

-        Igen, okoskám, de el ne mond Gustavnak, hogy tudod.

-        Előttem semmi sem marad titokban. – vigyorgott büszkén.