Elegem van a…

-        Csá!---Na, mi van?---Gyere át, itt van Bill és …(neved) is.---Oké, várunk. – tette le az imént csörgő telefonját Georg.

-        Tom? – Bill.

-        Igen. Most kísérte ki Melissát a buszmegállóba, jön ide.

-        Az jó, akkor én megyek. – álltál fel.

-        Ne menj! – Georg.

-        De. Nem jó ötlet még ez a barátkozás. Még nem az. És nem vagyok túlságosan kíváncsi a randijára sem.

-        Elmenjünk valahova, amíg megbeszélik Georgal? – ajánlotta fel Bill.

-        Nem, köszi. Inkább hazamegyek. Mondjuk, ott meg Melissától hallgatom majd ugyanezt.

Csengettek.

-        Na most már mindegy. – ültél vissza.

-        Ez gyors volt. – nyitott ajtót Georg.

-        Közel van a buszmegálló. – lépett be Tom.

-        Szia. – köszöntél neki.

-        Szia. – adott két puszit, aminek egyáltalán nem örültél, de nem mutattad neki.

-        Farkas éhes vagyok, van valami kajád Georg?

-        Rendeltünk pizzát, van még, ha kérsz. – Bill.

-        Még jó. Ide vele!

Visszaült mindenki az asztalhoz. Nem igazán találtatok témát, mert a fiúk nem akartak rákérdezni a randira. Viszont te attól féltél, hogy ez feltűnik Tomnak, így rákérdeztél te.

-        Milyen volt a randi?

Bill erre beleköhögött a kólájába, Georg pedig hatalmas szemeket meresztett rád.

-        Jó volt. Megnéztünk egy vígjátékot, habár nem sokat láttam a filmből. – vigyorgott tipikus Tomosan.

Te már persze megbántad, hogy megkérdezted. Sajnos nem volt már mit tenni, hallgatni kellett a részleteket. Hogy mennyit csókolóztak, hogy milyen rövid szoknyában volt Melissa, és hogy nem sok hiányzott, hogy Tom hazavigye. Aztán azt ecsetelte, hogy pont ugyanaz a kedvenc filmjük. Erre te felfigyeltél, hisz ezt te árultad el Melissának. Jól kicsesztél saját magaddal. Betanítottál egy lányt, hogy megfeleljen Tomnak.

Mikor végre befejezte az igen izgalmas élménybeszámolóját, Georg elment rendet rakni a konyhában, Bill pedig kiment a mosdóba. Persze, hogy kettesben hagytak Tommal.

-        Úgy éreztem múltkor a telefonban, hogy nem fogadtad el a bocsánatkérésemet. – kívánkozott ki Tomból ez a megjegyzés.

-        Igen? – kérdeztél vissza egyszerűen.

-        Nyugodtan megmondhatod, ha mérges vagy. Meg kéne tudnunk beszélni az ilyen dolgokat.

-        Tom, vagy hogy hívjalak, nem haragszom. Hagyjuk már ezt! – szóltál rá idegesen.

-        Na jó, látom, ez neked nem megy! – mondta most már ő is ingerülten. – Miért nem tudok veled komolyan beszélgetni?

-        Miért nem tudsz leszállni rólam? Ne tetessük a nagy barátságot! Megpróbáltuk, nem megy!

-        Neked nem megy csak!

-        Ez van!

-        Ez a baj veled! Nem vagy képes alkalmazkodni! Te vagy a nagy …(neved), akinél önzőbbet keresve sem találnék! Mindig csak a problémákat szítod mindenütt! Egy rohadt bocsánatkérés sem elég már neked, mit vársz? Térden állva könyörögjek, hogy ne haragudj, amiért megjegyeztem, hogy nem illik hozzád Mark?

-        Én tőled már semmit nem várok ebben rohadt életben! Semmit! És hagyjuk is egymást békén!

-        Hé, mi van veletek? – szólt közbe Georg.

-        Mit kiabáltok? – jött vissza Bill is.

-        Én próbáltam ezt elkerülni, de nem megy! Az lenne a legjobb, ha nem találkoznánk egy ideig! – mondtad kicsit nyugodtabban.

-        Igen, az nagyon jó lenne! Csak elrontod állandóan a kedvem! Mi a fene bajod van? Az hogy én találtam valakit, te meg nem? Talán magadban keresd a hibát, ne engem okolj mindenért! – ő viszont kiabált.

-        Tom! – szólt rá barátjára Georg.

-        Nem Georg! Igaza van. Én nem találtam magamnak senkit. És tudod miért nem? Mert ragaszkodtam egy olyan álomhoz, amit te már réges rég kiöltél belőlem! Én ezért kérek tőled bocsánatot! Hogy azt hittem, helyre hozzuk egyszer, amit elszúrtunk. Bocs, hogy ragaszkodtam hozzád!

-        Te ragaszkodtál énhozzám? Nem te tettél úgy, mintha nem láttad volna a dvd-t? Nem te ráztál le, gyűrűvel a zsebemben? Milyen álom? Megdugattad magad az öcsémmel!

-        Tom, ez már túlzás! – szólt most már Bill is bátyjára.

-        Nem, öntsünk végre tiszta vizet a pohárba! A nagy szerelem alatt nem szoktak az emberek másokkal lefeküdni! Vagy nincs igazam? – folytatta Tom. Te erre nevetésben törtél ki.

-        Ebbe tényleg bele akarsz menni? Akkor gondolom, nem emlékszel a kis statiszta libára, vagy Angi? Ő vele én feküdtem le? Nem! Mégis én kerültem kórházba a végén!

-        Ezt is a fejemhez vágod?

-        Nagy szerelem! Otthagytál csövekre kötve Olaszországban! Hazajöttél anyucihoz! Aztán gondoltad Tom módjára elintézed egy cuki mosollyal és egy bocsival!

-        Álljatok már le! Olyat mondtok, amit meg fogtok később bánni! – Bill.

-        Azt bántam meg, hogy minden szemétséget elnéztem! De legalább jókat dugtunk, nem? Ez vagy te Tom!

-        Dugás közben legalább nem kellett a nyávogásodat hallgatnom, hogy téged senki sem szeret, és mindig egyedül vagy! – erre te felpofoztad.

Azt hitted, sosem leszel képes őt bántani, de most megtetted. Ő csak fogta az arcát és meglepetten nézett.

-        Úristen, ne haragudj! – léptél közelebb hozzá és megfogtad a kezét, amivel az arcát fogta. – Nem akartam.

-        Egy kicsit talán túlzásba vittem. – mondta, és kicsúsztatta a kezét a kezed alól és felé tette.

-        Sajnálom. A pofont. Mást nem. – húzódtál el tőle.

-        Na jól van, ti most leültök és addig nincs felállás, amíg nem rendezitek ezt végre! – Bill.

-        Direkt hagytunk kettesben titeket, de azt nem hittük, hogy nem bírtok magatokkal. – Georg.

-        Nincs semmi baj fiúk. Tényleg. – te.

-        Ne erőltessük, ami nem megy. – folytatta Tom.

-        Egyszer majd talán kész leszünk erre, de most még nem. Legalábbis én. Úgyhogy én most haza megyek.

-        Nem szeretném, ha ilyen lelkiállapotban vezetnél. – Bill.

-        Mondom, semmi gond. Nyugodt vagyok, minden oké. Haza akarok menni.

-        Akkor veled megyek. Beengednek engem ilyenkor a koleszba?

-        Be.

-        Akarod, hogy veled menjek?

-        Azt hiszem igen. Köszönöm. – Bill megfogta a kezed és kimentetek.

-        Kicsit durva voltál, haver. Látod rajta, hogy szenved, amiért nem lehet veled, te meg átgyalogolsz rajta.

-        Ő kérdezett rá, hogy milyen volt a randim. Gondoltam ez egy baráti gesztus.

-        Te vagy a legjobb haverom, de néha nagyon naiv tudsz lenni. Te már akkor leoltottad Markot, amikor csak számot cseréltek. Szerinted neki milyen, hogy azt ecseteled hosszú percekig, hogy milyen jól csókol az új csajod?

-        De megbeszéltük. Addig egy lépést sem tettem Melissa felé, amíg nem beszéltem ezt meg …(neved)-el.

-        Hagyjuk ezt. Jobb lesz, ha tényleg kerülitek egymást egy darabig. Durva dolgokat vágtatok egymás fejéhez.

-        De mind igaz volt. Kitörtek az indulatok és a hónapokon át felgyülemlett sérelmek. És ha jól emlékszem ő felpofozott engem. Tényleg elegem van ebből a csajból.

A közel egy óra alatt, csak vezettél és egy szót sem szóltál. A jobb kezed a kormányon, a ballal fejedet támasztottad az ajtón. Bill tudta, hogy most neki sem kéne kommentálni az eseményeket. Mikor végre megérkeztetek felmentetek, és egyből a szobádat vettétek célba. Levetted a ruháidat, felkaptad a hálóinged, és már feküdtél is be az ágyba. Bill boxerig vetkőzött és lefeküdt melléd.

-        Igaza van. – szólaltál meg végre.

-        Miben?

-        Abban, hogy állandóan depis vagyok, elrontom mindenki kedvét. Tudod, én nem akartam, hogy ez legyen. Ezért nem akartam vele találkozni. De a múltkor, amikor Markról mondta azokat, aztán megkérdezte miért Tomnak hívom, úgy éreztem, ez csak azért lehet, mert szeret még engem. Csak el akarja ezt nyomni magában. Utána végighallgattam, hogy Melissa a tökéletes pár számára, és kiakadtam. Tudod Melissa egyáltalán nem olyan, mint amilyennek mutatja magát Tom előtt. Mindent elmondtam neki, hogy mit szeret, mit utál, mivel lehet elcsábítani, mi a kedvenc kajája, színe, filmje. Mindent.

-        Ezt miért nem mondtad el Tomnak?

-        Majd rájön magától. Még csak pár randijuk volt. Max még a kajával tudja megfogni, de nem hinném, hogy Melissa egy konyhatündér.

-        Durva dolgokat mondtatok egymásnak.

-        Azt hiszem, mind igaz volt. És jobb, hogy végre kimondtuk, mert lassan felemésztett volna minket. Most már tudjuk mindketten, hogy mi az, amit elnyomtunk, és indulhatunk tiszta lappal.

-        Jó ötlet, hogy egy jó ideig ne találkozzatok. Hülye voltam, hogy erőltettem.

-        Nem a te hibád. Csak segíteni akartál. De tudod, elegem van már a testvéredből. Hogy lehet két ember ennyire más, mint ti? Tudod, ha visszapörgethetném az időt a megismerkedésünkig…

Ne mond ki. – szólt közbe. – Nincs értelme.