Gyorsan ment.

Gyorsan oldódott a hangulat és Tom elvitte táncolni Melissát. Csak azt tudtad kivenni a táncukból, hogy mindketten rég szexelhettek már. Nem is figyelted inkább őket.

-        Zavar? – kérdezte Georg, mikor látványosan elfordultál, hogy ne lásd őket.

-        Furcsa más lánnyal látni őt. Főleg így, hogy be vannak indulva egymásra.

-        Érzel iránta még valamit?

-        Az az igazság, hogy úgy érzem, még mindig szeretem. Valahogy, amikor sok idő után újra találkozunk, megdobban még a szívem. Pedig küzdök ellene.

-        Hát ez nehéz dolog. Hosszú idő, míg elmúlik teljesen. Csak ne feledd, hogy ha te akarsz még tőle valamit, azt most mond meg neki. Tudod, ő már tovább lépett, de ha te titkolod az érzéseidet, az mindenkinek rossz lesz a társaságon belül.

-        Nincs mit mondanom neki. Nem zargatom a múltat. Majd találok én is valakit.

-        És tetszik Mark?

-        Tegnap egész úton hazafelé rá gondoltam. Nagyon tetszik, habár még nem ismerem. Nem tudom lesz-e ebből valami, de rég láttam olyan fiút, aki megtetszett volna első látásra.

-        Te is tetszel neki. Azt mondta tegnap, miután elmentél.

-        Detti nagyon össze akar boronálni vele.

-        Detti jót akar neked. Szerinte összeillenél a bátyjával.

-        Aranyos tőle, de nem szeretem, ha irányítani akarják a szerelmi életemet.

-        Hamarosan ideje lenne, hogy én is találjak már valakit. Elvagyok ezekkel az egy-két alkalmas kapcsolatokkal, de olyan jó látni Gustavékat.

-        Nagyon jól megvannak. Nem gondoltam az elején, hogy ennyi ideig együtt lesznek.

-        Én sem. És most lesznek egy évesek.

-        Hozok valamit inni, mit kértek? – jött oda Tom.

-        Én egy narancslevet kérek. – te.

-        Nekünk hozz légyszi még pezsgőt. – Bill.

-        Én most nem kérek semmit. – Georg.

Tom visszajött az italokkal, majd ment vissza két pohárral táncolni Melissához.

1 óra körül a lányok, Tom és Bill már látható jeleit mutatták a becsípésnek. Úgy döntöttetek, vége a bulinak. Érzékeny búcsút vettetek egymástól. Bill és Sandie két puszival köszöntek el egymástól ami után Sandie be is szállt a kocsiba. Tom is két puszival köszönt el Melissától, számot is cseréltek, persze azért a fenekébe belemarkolt. Megölelted Georgot és Billt, Tomnak adtál két puszit és elindultatok végre hazafelé.

-        Ez gyorsan ment! Elcsavartad a srác fejét! – állapította meg Sandie.

-        Nem gondoltam, hogy ilyen édes. – Melissa. – Remélem tényleg fel fog hívni, ahogy ígérte.

-        Sandie, azért ti is egész jól megvoltatok. – te.

-        Sokkal jobb fej, mint gondoltam. Nagyon jót beszélgettünk. De tudod, hogy nekem van barátom.

Az út hátralévő részét Melissa alvással töltötte, mert az alkohol kicsit megütötte. Sandie sem sokat beszélt, inkább csukott szemmel élvezte, a szembeszél jótékony hatását.

-        Gyorsan levetted a csajt a lábáról. – Georg, séta közben hazafelé.

-        Nagyon jó csaj! Szerintem fel fogom még hívni. – Tom.

-        Hát persze, még nem fektetted le. Addig sosem szoktad feladni. – nevetett Bill.

-        Hehe, nagyon mókás vagy. Azért te is arattál ma öcsém!

-        Tetszik nekem Sandie. Remélem lesz alkalmam jobban megismerni. Habár, amit ma megismertem belőle, már az is nagyon szimpatikus. De van pasija Franciaországban. Úgyhogy számomra tabu a csaj.

-        Szép! Mindketten becsajoztatok. De én is jól éreztem magam. Mindig rájövök, hogy mennyire szeretem …(neved)-et. Ilyen lányt szeretnék magam mellett majd hosszú távon. Vagy egy órán keresztül beszéltük ki a lányokat, mindenre kiterjedő pontozással. Mintha egy haverommal buliztam volna. Még egy telefonszámot is szerzett nekem egy szuper jó csajtól!

-        Hát igen. Ő tényleg egy nagyon jó barát, mindannyiunk számára. – Bill.

-        Nem hagy nyugodni, amit délelőtt mondott nekem. – Tom.

-        Mit? – Georg.

-        Azt mondta, ne hazudjak neki. Nem fog megbántódni, ha nem csak a stúdiómunka miatt nem mentem az évnyitójára.

-        Mit mondtál?

-        Semmit. Nem volt rá alkalmam. Pont jöttél, ő pedig nem akart már tovább erről beszélni.

-        Az lesz, hogy téged meg őt bezárlak egy szobába, amíg meg nem beszélitek végre a dolgaitokat. Végre tisztavizet az összes pohárba és haladhatunk tovább, ki merre lát. – Georg.

-        Szerintetek mit szólna, ha Melissát felhívnám?

-        Előbb mond el neki, hogy te már nem érzel iránta semmit. Zárjátok le végleg a dolgotokat. – Bill.

-        Igazad van. Holnap felhívom és beszélek vele.

Ti hazaértetek.

-        Én le is fekszem lányok, kicsit kivagyok. – Melissa és bement a szobájába.

-        Én is megyek, fáradt vagyok. – Sandie.

-        Menj csak, én még iszom egy pohár tejet. – te.

-        Valami baj van? – kérdezte.

-        Nem, vagyis igen. Vagy, áá, nem tudom. – ültél le az asztalhoz.

-        Na, én öntök neked tejet, te meg elmondod mi bánt. – mondta már a konyhából.

-        Tom, ugye? – kérdezte, mikor leült melléd.

-        Azt hittem, nem lesz rossz őt újra látni. Aztán ma reggel kettesben maradtunk és olyan édes volt, ahogy bocsánatot kért. Aztán most este szinte rám sem nézett. Végig Melissával volt elfoglalva. Tudom, hogy már nem vagyunk együtt, nem kell velem foglalkoznia, de mégis olyan rosszul esik.

-        Mert még szereted őt. De akkor mond meg neki és Melissának is.

-        Nem tudom, hogy el kéne-e mondanom neki.

-        Pedig szerintem el kell. Tudnia kell, hogy te még szereted őt. Hátha van még esély. Most már közel laktok egymáshoz, az sem állhat közétek.

-        Gondolod?

-        Én nem tudom. Nem ismerem őt, és téged sem még annyira, de azt tudom, hogyha valakit szeretsz, nem szabad elengedned szó nélkül, mert később bánni fogod, hogy sosem mondtad a szemébe, mit érzel.

-        Igazad van. Elmondom neki. Holnap felhívom és megmondom. – határoztad el magad.

-        Helyes.

-        Annyira szeretem őt! Legszívesebben most rohannék hozzá, hogy elmondjam neki.

-        Azért várj vele holnapig. Viszont én most fekszem 9-kor óránk lesz.

Lefeküdtetek aludni. Mosollyal az arcodon aludtál el. Arra gondoltál, milyen jó lesz, mikor elmondod Tomnak, hogy szerelmes vagy belé, ő pedig megcsókol, és minden rendben lesz. Mint a filmekben.

Reggel fél nyolckor csörgött az órád. Melissa még aludt, így te és Sandie csendben, felváltva elkészültetek a fürdőben. Ittatok egy kávét, magadhoz vettél egy füzetet és egy tollat, aztán irány a kocsi. 5 perc múlva már a suliban voltatok. Mikor beléptél az előadóba és elfoglaltad a helyed, rezegni kezdett a telefonod. Sms. Tomtól jött.

„Szia. Szeretnék beszélni veled. Írj majd, vagy hívj fel, hogy mikor jó neked. Jó lenne minél előbb. Köszi. Tom.”

-        Ezt olvasd el. – adtad a telefonod Sandienek.

-        Mit gondolsz, miről akar beszélni? – kérdezte, miután elolvasta.

-        Nem tudom. De semmi puszi a végén, csak egy köszi. Ez elég rideg.

-        Talán csak zavarban van. Lehet, hogy ő is azért akar beszélni veled, amiért te ővele.

-        Gondolod?

-        Szerintem igen. Mi mást akarhatna?

-        Nem tudom.

-        Írj vissza neki! De te se szerelmeset, csak egy átlagosat. – tanácsolta.

„Órám van 1-ig. Kettő körül ott tudnék lenni nálatok, ha az jó.”

Már jött is a válasz.

„Akkor kettőkor várlak nálunk. Szia.”

-        Azt hiszem, kellemes délutánnak nézel elébe. – mosolygott Sandie.

-        Legszívesebben már most mennék!

-        Jó reggelt, kedves diákok! – köszöntötte a teremben lévőket, az ajtón belépő professzor.

Ti elhallgattatok és elővettétek a füzeteteket. Majd kiugrottál a bőrödből, hogy végre minden klappol. Pár óra múlva megint Tom karjaiban leszel, és minden újra a régi lesz.