Na ez megint nem jött össze.

-        Te mit barátkozol vele? Sok sikert az érettségihez? Milyen duma ez? – támadta le Georg Tomot, amint kiléptetek az ajtón.

-        Te is tudod. Másodszor is lefeküdt Billel. Ez már jelent valamit. Ráadásul ahogy ezek ketten… Nincs már esélyem.

-        Miről beszélsz? Nem feküdtek le! – Detti.

-        De azt mondtátok a kávézóban.

-        Dehogy mondtuk. Majdnem lefeküdtek, de nem jutottak el odáig. Csak barátok. Kicsit fura barátság, de az. – Gustav.

-        Én azt hittem.

Bill visszakísért a motelbe. A bejáratnál elköszönt egy puszival, és hazament.

-        Mi ez a gyászhangulat? – lépett be az ajtón.

-        Tom tiszta gyagya. – Detti.

-        Magába zuhant megint, mert …(neved) hazamegy. – Georg.

-        Akkor most miért nem vagy vele? – Bill.

-        Mert azt hitte ti lefeküdtetek. – Georg.

-        Dehogy is! Még mindig téged szeret! És mi nem fekszünk le többet.

-        Most mit csináljak? – Tom.

-        Menj el hozzá! – Detti.

-        Add oda a gyűrűt! – jutott eszébe Georgnak.

-        Tényleg! Mióta készülsz már erre? Menj oda, és mond meg neki, hogy egy beszari töketlen barom vagy, de szereted. – Gustav.

-        Na, azért vegyél vissza, haver!

-        Tényleg, Tom! Ennél jobb alkalmad nem is lehetne. – Bill.

-        Igazatok van! – felpattant és felment a szobájába.

Egy meleg habos kakaó kíséretében leültél az ágyadra és bekapcsoltad a tévét. Hamarosan sms-ed jött.

„Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nem vagyok még álmos…”

„Ezt úgy értsem, hogy találkozni szeretnél velem?” – küldted a választ.

„Ezt úgy értsem, ha akarnék, találkozhatnék veled?”

„Gyere át!” – írtad egyből, de ez után már válasz nem jött. Csak 20 perc múlva a kopogtatás az ajtódon. Kinyitottad és beengedted.

-        Egy gyors volt. – üdvözölted.

-        Igyekeztem. – puszilt meg Tom.

-        Gyere, ülj le.

Leültetek az ágyadra.

-        Minek köszönhetem a látogatást? Nem tudsz aludni mi? – kérdezted.

-        Gyorsan beleegyeztél te is.

-        Ne visszavágj! Válaszolj!

-        Csak látni akartalak. Hónapok óta nem láttalak és nem volt elég ez a pár óra, hogy bepótoljuk.

-        Csinálok neked is egy kakaót. – mentél ki a konyhába.

Amint kimentél Tom már hívta is Georgot.

-        Na mivan? Oda adtad?

-        Nem. Olyan vagyok mint, az első nap a suliban. Izgulok.

-        Most hol van?

-        Kiment a konyhába. Adj tanácsot!

-        Csak légy olyan, mint mindig. Spontán és nyomulós. Azért szeretett beléd.

-        Parázok, haver. Mi van, ha elküld?

-        Figyelj! Ne parázz! Szeret téged! – szólt bele Bill.

-        Mi van? Ki vagyok hangosítva?

-        Igen! – szólt Gustav is.

-        Fasza! Na jó! Leteszem. Sziasztok!

-        Itt is vagyok. – hoztad a bögréjét.

-        Köszi.

-        Megleptél ezzel, hogy találkozni akarsz.

-        De remélem, azért örülsz nekem.

-        Nagyon is! Mindig jó téged látni, akármi volt is.

-        Komolyan mondtad, hogy talán egyszer látsz esélyt egy kapcsolatra kettőnk közt?

-        Azt hiszem igen. De ezt azért ne vegyük ígéretnek. Talán egyszer, valamikor. Csakis tiszta lappal.

-        És ez a valamikor milyen messze van szerinted?

-        Tom, légy szíves. Nem akarok erről beszélni. Mindkettőnknek kellemetlen a téma, és tuti úgy végződik, hogy valamelyikünk megbántódik. Nem ezért jöttél ide, ugye?

-        Igazából konkrét céllal jöttem ide.

-        És mi céllal?

-        Tudod, a legjobb az lett volna, ha meg tudod nézni a dvd-t. Azon van minden, amit most mondani szeretnék.

-        Basszus, mennyi az idő! Le kell feküdnöm, mert korán reggel indul a gépem! – terelted a témát és felálltál.

-        Most mi van? Nem érdekel, mit akarok mondani?

-        De, nagyon is érdekel, csak most úgy érzem, ez hosszú lenne. Nekem meg aludnom kell.

-        Viccelsz, ugye? – állt fel most már ő is felháborodva a viselkedéseden.

-        Nem. Légyszi menj el. Mások megbeszéljük.

-        Na jó! Én befejeztem! Feladom! Örülök, hogy nem nézted meg azt a felvételt, mert csak égne a pofám. Basszus, mekkora hülye voltam már megint! – mondta és már csapódott is mögötte az ajtó.

Egyenesen haza ment, ahol a többiek egyből faggatni kezdték.

-        El kezdtem volna mondani, erre kitalálta, hogy neki most azonnal le kell feküdnie, mert korán kel.

-        Mit mondtál? – Bill.

-        Azt, hogy sajnálom, hogy nem látta a dvd-t, mert azon van, amit most mondani akarok. Szó szerint ezt mondtam.

Detti és Gustav összenéztek.

-        Ti tudtok valamit! Mit sunnyogtok? – vette észre ezt Tom.

-        Semmit. – vágta rá Detti.

-        Utálom, hogy te meg …(neved) mindig alkalmat adtok, hogy egyikőtöket el kelljen árulnom! – mérgelődött Gustav.

-        Na, ki vele! Mit tudsz már megint, amit mi nem? – Georg.

-        Látta a dvd-t. Az elejétől a végéig. Még nem beszélt róla, hogy mit szólt hozzá, de látta vagy 50szer, amit mondtál. Tud a gyűrűről is.

-        Azért hazudta, hogy nem látta, mert nem akarta, hogy neked ez kellemetlen legyen. – folytatta Detti.

-        Ez marha jó! Tiszta hülyét csinált belőlem. Tudta, hogy erről akarok most beszélni vele. Ezért rázott le. Mert nem akarta hallani. Most már látjátok? Nem szeret!

-        De igen. Biztos vagyok benne. – Bill.

-        Nem, én végeztem! Ennyi! Feladom! Bill, ez legyen a tied! Valószínűleg téged már úgyis jobban szeret, mint engem. – nyomta öccse kezébe a gyűrűt és felment a szobájába.

Megint egy álmatlan éjszakának néztél elébe. Utáltad magad, amiért ezt tetted vele. De nem akartad végig hallgatni a szerelmi vallomást. Berezeltél. Nagyon is. Pedig tudtad, hogy ezzel valószínűleg egy életre elvágtad magad nála. De ő is ezt tette, mikor otthagyott a kórházban. Ez megbocsáthatatlan dolog, de te hajlottál arra, hogy mégis meg tedd. Talán majd ő is megbocsát egyszer. Hisz megígérte, hogy sosem adja fel. Neked sem áll szándékodban feladni, de most még nem megy.

Másnap reggel gépre szálltál és hazarepültél. Hogy eleget tegyél rég elfeledett szokásodnak, amint beléptél az ajtón, felhívtad Billt.

-        Szia! Megérkeztem.

-        Én meg most keltem.

-        Bocs, de akartam hallani a hangod.

-        Nem baj. Majd visszaalszom. Inkább mesélj, mi volt este az az átlátszó duma a korán kelésről.

-        Tudsz róla már?

-        Persze.

-        Tudod, én tudtam, hogy mit akar mondani. Nem akartam, hogy szerelmet valljon, mert erre még nem vagyok kész.

-        Tudja, hogy láttad a dvd-t.

-        Kezdem azt hinni, hogy Gustav egy pletykagép. Vagy Detti volt?

-        Együtt inkább. De nem akartak hazudni. Tom rákérdezett, hogy mit tudnak már megint. Ők pedig elmondták.

-        Mit szólt Tom?

-        Kiakadt. Azt mondta, feladja, és nem próbálkozik tovább. Szerinte hülyét csináltál belőle.

-        Igaza van.

-        Na, ha most nem haragszol én visszaalszom. Később hívhatlak?

-        Aludj csak. Aztán hívj, amikor akarsz.

-        Jó légy!

-        Szia! – köszöntél el és letetted a telefont.