A gitáróra.

-        Nagyon jók voltatok! Fél óra múlva forgatjuk az utolsó jelentet! A hálószobában találkozunk. – Nick.

-        Nagyon jó voltál! – ölelt magához Bill.

-        Te is!

-        Ez tényleg jól sikerült. – gratulált Gustav is.

-        Eszünk valamit? – Georg.

-        Jó ötlet, éhen halok. – te.

-        Én lezuhanyzok. – Bill.

-        Akkor, mi a büfében leszünk. – Tom.

Elmentetek a büfébe és kértetek pár szendvicset, meg üditőt.

-        Ez valahogy gyorsabban megy, mint az előző. – te.

-        Itt több vágókép lesz az előző klippből. De nagyon jó ötlet szerintem ez Nicktől. Kétrészes klipp. – Georg.

-        És holnap már mehetünk síelni! – örült Gustav, hisz ő erre várt a legjobban.

-        Ma pedig alszunk végre egy nagyot. Hasogat a fejem.– Georg.

-        Pedig azt hittem, mivel ma korábban végzünk, tanítasz egy picit gitározni. – te, kicsit elszomorodva.

-        Én szívesen mutatok pár fogást. – ajánlotta fel Tom.

-        Én benne vagyok. Nem baj Georg, ha más tanárhoz fordulok?

-        Dehogy is. Csak ne hidd, hogy ő jobban csinálja nálam. – nevetett Georg.

-        Szerintem ebbe ne menjünk bele. – Tom nagyképűen.

-        Nekem mindegy. Tök kezdő vagyok.

-        Akkor ma este megvan a progi. – Tom.

-        Mi úgy terveztük, elmegyünk a lányokkal megnézni a helyi látványosságokat sötétedés után. – Gustav.

-        Ki hova megy? – ült le mellétek Bill.

-        Dettivel és Angival bemegyünk a központba. Felmérjük a terepet. Velünk tartasz?

-        Többiek?

-        Én alszom egy jót. – Georg.

-        Én gitárórát veszek Tomtól. – te.

-        Akkor én veletek megyek Gustav. A gitár nem az én műfajom. – Bill.

Megettétek a szendvicseket, aztán mindenki elment átöltözni, hogy elkészüljetek időben. Bill maradt a báli ruhájában, te pedig visszavetted a hálóinged. Bementetek a hálószobába, ahol már minden készen várt titeket.

-        Nos, akkor gyorsan el is mondom. …(neved), te ismét alszol. Bill bejön az ajtón és ébresztget, mikor látja, hogy rosszat álmodsz. Felkelsz, és mikor meglátod, hogy ő az, először nem hiszel a szemednek. Bill elmagyarázza, hogy ő ott várt rád a bejáratnál, de te nem jöttél, így eljött hozzád megnézni, nincs-e valami baj. Ezt a részt később forgatjuk le, az már csak öt perc és ide bevágjuk majd. Miután megérted, hogy Bill halála csak egy rossz álom volt, megcsókoljátok egymást, Bill befekszik melléd az ágyba, és összebújva alszotok tovább. Ja és tudom, hogy utálod, de kell az a könny megint.

-        Már kezdem megszokni. – mosolyogtál megértően.

-        Kezdhetjük? – Nick.

-        Igen. – ti.

-        Akkor …(neved), könny a szembe, be az ágyba. Bill az ajtó mögé. Oké, mehet.

Ezt a részt is viszonylag gyorsan eljátszottátok és csak egyszer kellett felvenni. Nick megint csak áradozott, hogy milyen ügyesek vagytok, és hogy milyen jól összeszoktatok. Amíg te átöltöztél a saját ruhádba, Billel leforgatták az utolsó részt. Ezúttal Nick nem szervezett bulit, mert utaznia is kellett haza Münchenbe, hogy minél előbb elkészítse a végleges verziót. 5 körül értetek haza. Mindenki lezuhanyzott, utána kis csendespihenőt szerveztetek. Te egyedül voltál a szobádban és felhívtad apudat, hogy beszámolj neki a forgatásról. A négy fiú csocsózott a játszószobában, Detti és Angi pedig Angi szobájában beszélgettek és készülődtek az esti kiruccanásra.

-        Mi volt tegnap ez a nagy barátkozás …(neved)-el? – szegezte gúnyosan húgának a kérdést Angi.

-        Beszélgettünk erről-arról. Tök rendes. Nem is olyan, mint amilyennek gondoltuk. Tényleg. Neked is meg kéne próbálnod.

-        Persze! Te mindig gyorsan bedőlsz mindenkinek.

-        Ne csináld már! Nem akarja tőled elvenni Tomot. Az egyik, hogy Tom nem is a tied, hisz nem jártok. A másik pedig, hogy még mondta is …(neved), hogy reméli nem fog kitolni veled Tom.

-        Hogy oda ne rohanjak! Engem nem fog megetetni. Este nem hallottad, hogy itt veszekedtek a nappaliban? Még valami üvegcsörömpölést is hallottam. Mire kimentem, már nem voltak itt.

-        Mit hallottál?

-        Nem hallottam tisztán, de kettőjük kapcsolatáról veszekedtek. Tom olyasmit mondott neki, hogy ne szóljon bele abba, ami közte és köztem van.

-        Hát nem tudom. Én nem vagyok ellened, de ne vakítson el, az amit Tom iránt érzel.

-        És most is. Mi elmegyünk Billel, ők pedig megint kettesben maradnak. Milyen érdekes.

-        Gustav mondta, hogy Georg megígérte …(neved)-nek, hogy megtanítja gitározni. Tom pedig felajánlotta, hogy ő is szívesen segít.

-        Mindegy. Mondtam, nem csinálok semmit, amíg ő sem. Ennyi. Addig hagyjuk is.

7-kor kopogott Bill a szobádban.

-        Alszol?

-        Nem, gyere. Apuékkal beszéltem.

-        Csak köszönni jöttem. Indulunk.

-        Mikor jöttök?

-        Nem tudom. Megnézzük, merre vannak boltok, éttermek meg ilyesmik. Aztán gondolom, beülünk valahova, de hívlak, ha valami van.

-        Rendben. Vigyázz magadra.

-        Te pedig vigyázz Tommal. Szigorú tanár. Én is próbáltam tőle leckéket venni, de elvette a kedvem, mert mindig okoskodik csak.

-        Oké. Na adj egy puszit.

Kaptál egy puszit az arcodra és elment. Gustav mielőtt elment, félrehívta Tomot.

-        Akkor, ahogy megbeszéltük. Hátrébb az agarakkal, és nem érzelgősködsz, hogy elcsábítsd!

-        Nyugi. Bízz bennem! Nem bántom, ha azt látom, hogy nem akar, akkor lelépek.

-        Jól van. Na szia.

Nem sokkal később lementél a nappaliba, Tom már ott várt a gitárjával. Leültetek egy szőnyegre a kandalló elé.

-        Hogy kezdjük?

-        Mutatok pár fogást, aztán megnézzük, hogy megy.

-        Oké.

Elkezdte játszani a Metallica, Nothing Else Matters című számának első taktusát.

-        Menni fog?

-        Mi lenne, ha inkább én csak hallgatnám, ahogy játszol? Nagyon szeretlek hallgatni!

-        Nem, nem. Megtanítalak, ha addig élek is! – mondta szigorúan, de látszott, nagyon örült, hogy lenyűgözött. Átadta a gitárt a kezedbe. És megmutatta, hogy hol kell szakszerűen fogni.

-        Itt a másik gitár, mutatom és te követed.

-        Rendben, megpróbálom.

Egy ideig nagyon jól ment a dolog. Ő játszott, te pedig próbáltad követni a szemeddel és leutánozni. Tényleg szigorú tanárnak bizonyult. Ha elrontottál valamit, az egészet előröl kezdette veled, ellentmondást nem tűrően. De élvezted. Most láttad először ezt az arcát. A komoly, felelősség teljes Tom, próbál átadni valamit neked magából.

-        Tartunk egy kis szünetet? – kérdezte, mikor látta, hogy már eléggé bele vagy zavarodva a dolgokba.

-        Az jó lenne. – hálálkodtál.

-        Akkor hozok valamit inni. – pattant fel és hozott két bögre teát.

-        Gondolatolvasó vagy! – mondtad, mert kicsit hideg volt.

Megfogtad a bögréd, és kicsit közelebb húzódtatok a kandallóhoz. Néztétek, ahogy ropog a tűz benne.

-        Akarsz az estéről beszélni? – kérdezte kicsit félénken.

-        Nem igazán.

-        Jó, én nem erőltetem.

-        Köszi. Nem akarok veszekedni veled. Nem akarom a sérelmeimet állandóan a fejedhez vágni.

-        Nyugodtan. Csak nehezen viseli az egóm, ha valaki beolvas nekem. – mosolygott megértően.

-        Szeretem az önkritikádat.

-        Muszáj. Különben elszállnék magamtól.

-        Ebbe ne menjünk bele. – gúnyolódtál.

-        Hé, azért te is elég egészséges önbizalommal rendelkezel! – vágott vissza.

-        Muszáj. – utánoztad az előző mondatát.

-        Egyébként, egész jó alany vagy. Jó füled van a zenéhez.

-        Rengeteg zenét hallgatok, és apu régen gitározott nekünk elég sokat. Ez a Metallica szám az egyik kedvence volt.

-        Akkor ezt eltaláltam.

-        El. – válaszoltad és a szemébe néztél. – Általában eltalálod, hogy mi kell nekem.

-        Na, ha megittad a teád, folytatjuk is.

-        Jól van te hajcsár! – engedelmeskedtél a tanár bácsidnak és a kezedbe vetted a gitárt.

-        Megmutatom, mi az, amit nem jól csinálsz.

Leült mögéd, hátulról megfogta azon a két ponton a gitárt, ahol te. A kezedre tette a kezét és úgy próbált irányítani.

-        Figyelj, így. – kezdte el lassan mozgatni a kezeiteket.

-        Így mennyivel könnyebb! Hozzáértő kezek.

-        Pssszt, ne beszélj, csak hunyd le a szemed és koncentrálj! Képzeld magad elé, a következő mozdulatsort!

Becsuktad a szemed és hagytad, hogy vezesse a kezeidet. Érezted, ahogy a puha, meleg arca a tiedhez ér.

-        Nagyon finom az illatod. – mondtad suttogva.

-        A tiednél nem finomabb. – válaszolta és abbahagyta a játszást.

A kezével arrébb emelte a hajad a nyakadtól és lassan megszagolta.

-        Megjöttünk! – lépett be a négy városjáró az ajtón.

Tom, gyorsan felállt, te pedig magadhoz vetted a bögréd.

-        Hogy megy? – puszilta meg Bill a homlokod.

-        Egész jól. De inkább Tomot kérdezd.

Nagyon jól csinálja! Van hozzá érzéke. De ha nem haragszotok én most megyek is aludni, kimerült vagyok. – mondta és fel is ment a szobájába.