Kezet rá!

-        Miért érzem a hangodban, hogy neheztelsz rám? – kérdezte gyanakvóan.

-        Rosszul érzed! Mi okom lenne rá?

-        Nem tudom, csak furcsa voltál az előbb. De hagyjuk. Mesélj, mi volt itthon?

-        Társasoztunk, aztán a puhány öcséd lefeküdt aludni. Detti pedig elküldte aludni Gustavot, hogy tudjunk beszélgetni.

-        Na, és mit szólsz hozzá?

-        Aranyos lány. Tényleg.

-        Szerintem Angival is rendben lesznek a dolgok.

-        Minek hoztad ide, ha nem vagytok együtt? Hogy kéznél legyen, mikor kell? – fakadt ki belőled újra.

-        Megint azt érzem, hogy mérges vagy.

-        Nem vagyok mérges, csak tudom, hogy ez a lány szerelmes beléd. És ha te nem szereted őt, akkor miért kínzod?

-        Jó hogy mindig ilyen baromi okos vagy! Ha már itt tartunk mi a helyzet Billel? Ha nem szereted, miért hagyod, hogy beleélje magát egy kapcsolatba köztetek?

-        Miről beszélsz?!? Azt se tudod, miről van szó!

-        Te tudod, hogy mi van köztem és Angi közt? Akkor, ha lehet, ne szólj bele az életembe! Te leráztál engem, írtam az sms-eket, te pedig küldted vissza a sablon dumákat. Pedálozhatok akármennyit, neked sosem leszek elég jó! – csúszott ki a száján, amit érez.

Ledöbbenve figyelted őt egy darabig. Nem gondoltad, hogy azok az üzenetek valamire utaltak, csak azt hitted kedves akar lenni. De mérges lettél.

-        Te nem leszel nekem sosem jó? Ki tagad le engem mindig? Még most is, mikor már nem járunk? Ki csalt meg engem? Ki hazudik nekem állandóan? Ki bánt meg, amikor a legkevésbé számítok rá? Te! Igen, te! Én nem feleltem meg neked! Most sem felelek meg, csak bassza a csőröd, hogy már nem lihegek utánad! Hogy lehetsz ilyen szemét? A fejemhez vágod, hogy sms-t írtál nekem? Dugd fel a hülye üzeneteidet!

-        Arra nem voltál képes, hogy rendesen válaszolj rájuk!

-        Írtál, hogy milyen szép újévem lesz, meg segítesz, ha kérem, aztán a tévében látom, hogy minden oldaladon ül egy csaj, és te fennhangon nyilatkozod, hogy nem találtad még meg a hozzád való lányt, és nem is akarod 40 éves korodig! Szállj le rólam! Hagyj élni! Felejtsd el, hogy egyáltalán valami volt köztünk! – földhöz vágtad a poharad és felálltál. – Képes vagy minden nap csalódást okozni! – elindultál az emeletre.

A szobád ajtajánál ért utol.

-        Nem végeztem! – mondta, megfogta a karod és magához rántott.

Olyan vadul csókolt meg, mintha meg akarna fojtani ezzel a csókkal. Te eltoltad magadtól és felpofoztad. Meglepődve nézett rád és egy rövidke pillanatra mintha az idő is megállt volna. Lassan elengedte a karodat. Erre te átkulcsoltad a nyakán a kezed és megcsókoltad. A falhoz tolt és percekig csókolóztatok. Nem tapizott és nem nyúlt olyan helyre, ami a szexre terelte volna a témát. Csak csókolt, de azt nagyon. Hallatszott, hogy Georg nyitja a zárat az ajtaján. Elálltatok a faltól és csak néztetek az irányába.

-        Mi volt ez a hangzavar? Ti mit hangoskodtok? – szólt hozzátok kómás fejjel.

-        Semmit, csak valamit megbeszéltünk. Hangosak voltunk? – te.

-        Kicsit.

-        Bocs. – Tom.

-        Na visszafekszem. Jóéjt. Csak kicsit halkabban. – kérte és visszament a szobájába.

-        Pont jókor jött. – te.

-        Hogy érted?

-        Ezt ne csináljuk újra.

-        Nem akartam lefeküdni veled! Esküszöm meg sem fordult a fejemben!

-        Miért csókoltál meg?

-        Az indulatok irányítottak. Ne haragudj!

-        Nem haragszom, hisz visszacsókoltam. De ez ne történjen meg többet!

-        Oké. De ne feküdjünk le haraggal.

-        Bocs, azokért, amiket mondtam. Remélem tudod, hogy nem gondoltam komolyan. Nem vagy szemét és nem akarom, hogy kiszállj az életemből!

-        Nem is tudnám megtenni!

-        Örültem az üzeneteknek, de nem tudtam, mit gondoljak róluk és azért nem válaszoltam. Mert, ha te barátilag küldöd, akkor nem írhatom vissza, hogy mennyire hiányzol. Ha pedig más érzelmek íratták veled azokat, nem válaszolhatok úgy, mint egy barátnak.

-        Értem. Igazad van. És bocs, tényleg. Legközelebb csak akkor írok, ha megbeszéljük előtte, hogy mi vezérel.

-        Ezt a csókot pedig felejtsük el. Nem akarom, hogy az egész hét ilyen kellemetlenül teljen.

-        Rendben. Tegyünk úgy, mintha meg sem történt volna. – adott egy puszit az arcodra és elbúcsúzott.

Mikor beléptél az ajtódon, megtorpantál. Lenyomtad a kilincset és kinyitottad az ajtót. Át akartál menni hozzá. De meggondoltad magad és gyorsan visszamentél. Neki dőltél az ajtónak. Ekkor Tom jött ki a folyosóra, egész a szobádig. Ott áltatok egymással szemben, egy ajtó választott el benneteket és nem merte megtenni egyikőtök sem a lépést a másik felé. Nagy sóhajjal te lefeküdtél az ágyadba, ő pedig vissza surrant a szobájába.

Másnap együtt reggelizett az egész társaság. Tommal sikeresen tettetek úgy, mintha semmi sem történt volna. Nem is nagyon figyeltél rá, inkább a mai napi forgatás részleteivel voltál elfoglalva. Billel beszéltétek át, amit majd el kell játszanotok. 11-re jött értetek az autó, ami bevitt titeket a stúdióba. Tom félrehívta Georgot és beszámolt neki a részletekről.

-        Ti nem bírtok magatokkal?

-        Annyira más volt ez. Nem akartam lefektetni. Még fel sem állt. Csak úgy éreztem, azonnal meg kell csókolnom. Minden nap tesz valami olyat, amivel még jobban magába bolondít. – ekkor te elsétáltál mellettük abban az estélyi ruhában, amit az előző klippben is viseltél és Tom oda volt érte. – Na tessék, most meg ez. Ebben a ruhában észbontóan gyönyörű. És ebben sétál el mellettem kedves kis „sziasztok fiúk” mosollyal az arcán.

-        Hú, de nyálas lettél! Kezdesz olyan lenni, mint Bill.

-        Szerelmes vagyok! Érted ezt? És most tetszik ez az érzés. Talán ennyire nem is voltam szerelmes eddig belé. Semmi testi vonzalom, csak őt akarom magamnak. Ölelni és megcsókolni. Kész vagyok! Megőrjít!

-        Az nem is zavar, hogy ő már nem így érez irántad?

-        Figyelj ide! Ő szeret engem, tudom. Ahogy megcsókolt, egyből tudtam. Csak ellenkezik saját maga ellen. Hidd el! Visszahódítom!

-        Nehogy pofára ess, haver!

-        És nehogy megint megbántsd! – szólt közbe Gustav, aki eddig mindent hallott, mert észlény Tom az ő öltözője előtt tartotta az előadását. – Többször nem bánthatod már meg. Inkább hagyd, hátha boldog lesz nélküled! Most még nem lépett teljesen túl, az tény, de adj neki erre esélyt!

-        Figyelj, nem teszek semmit. Nem nyomulok, és nem létesítek semmilyen testi kontaktust. Csak megpróbálok máshogy közeledni felé. Ha esetleg azt látom rajta, hogy nem kellek neki már, akkor leállok, és végleg befejezem vele. Békén hagyom, és nem próbálkozok többé.

-        Jó, de figyelek, nem nyomulsz, és nem befolyásolod őt azzal, hogy tudatod vele a te érzelmeidet!

-        Rendben. Kezet rá!

-        Mindenki a bálterembe! – hallatszott Nick hangja a hangosbemondóból.

Egy hatalmas terem volt, tele bálozóknak öltözött statisztákkal, diszkó gömbökkel és egy színpaddal.

-        Nos, akkor ti hárman menjetek a színpadra, amikor indul a playback kezdjetek játszani. Ti ketten pedig szintén a zene kezdésével egyszerre, jöttök majd be kézen fogva az ajtón. Onnan pedig majd adom az instrukciókat.

A fiúk elfoglalták helyüket és a statiszták is. Ti pedig kimentetek Billel az ajtó elé és vártátok a kezdést.

-        Már nagyon vártam ezt. – mondtad Billnek és adtál neki egy puszit.

-        Én is. – mosolygott és ekkor felcsendült a dallam.

Megfogtátok egymás kezét és az ajtó kinyílt, ti pedig bementetek.

-        Most pedig gyertek a táncparkett közepére. …(neved), karold át Bill nyakát, te pedig Bill a derekát. Kezdjetek lassúzni. Többiek egyesével kezdjetek felfigyelni rájuk és sugdolózzatok, mintha róluk beszélnétek. Azaz. Most a buliszervező lépjen a mikrofonhoz. Zene leáll, mindenki odafordul. Úgy. Most bemondja a neveteket, mint a bál királya és királynője. …(neved), csókold meg Billt és öleljétek át egymást. Látszódjon, hogy nagyon örültök. Nagyon jó, ezt akartam látni. Most oszoljon a tömeg, és induljatok el a színpad felé. Mindenki tapsoljon és látszódjon, hogy osztoztok az örömükön. Menjetek fel a színpadra. Ti ketten, rakjátok a koronát a fejükre. Ezaz. Most …(neved), lépj hátrébb, Bill te lépj a mikrofonhoz és játsszátok a számot a playbackre. Bill most menj oda …(neved)-hez és gyengéden, lassan csókold meg. Ez a búcsú, látszódjon is! Nagyon szép! Most állj!

Megállt a zene.

-        Sminkes! Műkönny …(neved)-nek! – adta ki az utasítást Nick.

A sminkes már jött is és megint azt a kellemetlen, csípő löttyöt csöpögtette a szemedbe, amitől egyből elkezdtél könnyezni.

-        Ezaz, folytatjuk is. Vegyétek fel az előző pózt, zene indul, és… felvétel! Bill, lassan kezd el kicsúsztatni a kezed …(neved)-éből. …(neved), te mond, hogy „nem”. Úgy! Bill engedd el a kezét, és lassan indulj el a kijárat felé. A tömeg megint oszlik és átenged téged! Nagyon jó! Ajtó nyílik, fény felkapcsol és Bill lassan, lépj ki az ajtón. Fantasztikus! Ajtó becsukódik mögötte, most kamera …(neved) arcát vegye! Kétségbe estél, megint itt hagyott, ezt szeretném látni! Tökéletes! Köszönöm! – vetett véget Nick a jelenet forgatásának.