Ajándékozás.

-        Akkor, foglaljuk el a szobáinkat, meg hasonlók. – Georg.

A szobákat úgy osztottátok el, hogy az alsó szinten Gustav és Detti egy szobában. A mellettük lévőben Angi. A felső szinten Tom és Bill osztozott egy fürdőn, Georg a mellettük lévő szobában, te pedig a kettővel arrébb lévőben, így saját fürdőszobád volt és Georgnak is. Lakályossá tette mindenki a saját szobáját, aztán úgy döntöttél, odaadod az ajándékokat. Először átmentél Georghoz.

-        Bejöhetek?

-        Persze, gyere. Pakolászok még.

-        Csak hoztam valami meglepit neked.

-        Hm. Mi az?

-        Ez a karácsonyi ajándékod igazából.

-        De édes vagy. – puszilt meg.

-        Remélem jó. Nem értek ehhez. – adtad oda a gitártokot.

-        Nagyon jó! És a nevem is rajta van! Köszönöm!

-        Nagyon szívesen. És most megyek is tovább. Mindenkinek van valami.

-        Nem akarsz kicsit tanulgatni, gitározni?

-        De! Jó ötlet! Tanítasz majd pár dolgot?

-        Persze, nagyon szívesen. Majd valamelyik este leülünk és segítek.

-        Oké, akkor később találkozunk.

Folytattad utad és átmentél Billhez.

-        Szia, zavarok?

-        Te sosem. Gyere be.

-        Gondoltam időszerű átadnom a karácsonyi ajándékod. Úgy izgulok, hogy tetszik-e majd. – odaadtad neki a dobozt. Kinyitotta.

-        Hú, ez nagyon jól néz ki! – próbálta fel a karkötőt. – Van egy hasonlóm, de ez sokkal szebb!

-        Na, ennek örülök. Annyit válogattam. Puszit nem is kapok?

-        Dehogynem! - megfogott, magához húzott és szájon csókolt.

-        Na, ezért már megérte. – mosolyogtál rá és viszonoztad a csókot egy újabbal. – És most megyek tovább.

-        Rendben. És köszi még egyszer.

-        Igazán nincs mit. Szia.

Bekopogtál Tom szobájába.

-        …(neved) vagyok. Jöhetek? – szóltál be.

-        Persze, gyere nyugodtan.

-        Nem jöttem ám üres kézzel.

-        Mit hoztál?

-        Ajándékot neked. Karácsonyra igazából, de ugye azóta nem találkoztunk. – odaadtad az ajándékzacskót.

-        Csak nem egy sapka? – mosolygott rád, hisz sejtette, hogy úgyis azt kap.

-        Honnan tudtad? – nevettél. – Remélem jó rád. Nem tudom mekkora a fejed.

-        Pont jó! – felpróbálta és adott egy puszit.

-        Akkor jó. Megyek is Gustav meg a lányok, még hátra vannak.

-        A lányok?

-        Vettem nekik is valamit, miután Gustav felhívott, hogy próbáljunk meg jóban lenni.

-        Rendes tőled.

-        Gustav megkért, így ez a legkevesebb.

-        Van kedved később beszélgetni?

-        Kedvem van. Majd meglátjuk, hogy alakul a mai nap.

-        Oké. És köszönöm szépen a sapit.

-        Nagyon szívesen. Később találkozunk.

Lementél Gustavékhoz.

-        Sziasztok.

-        Szia, gyere be. – invitált Gustav.

-        Nem akarok ám zavarni, csak bepótolnám a külön töltött karácsonyt. Hoztam ajándékot. – átadtad Gustavnak a pólót, Dettinek pedig hatalmasra kerekedtek a szemei, mikor neki is adtál egy zacsit.

-        Ez, az enyém? – kérdezte.

-        Igen. Gondoltam, ezzel próbálok kicsit nyitni felétek.

-        Köszi, nem kellett volna.

-        De jól néz ki! – bogozta ki a csomagból Gustav a pólóját és már fel is vette.

-        Lógtam egy pólóval. Ez jó ötletnek tűnt.

-        Az is volt. Tényleg. Aranyos vagy. – mondta és megölelgetett.

-        Akkor én még átmegyek Angihoz. Neki is hoztam egy kis apróságot. Aztán végre lezuhanyzom és pihenek kicsit indulás előtt.

-        Oké.

Átmentél még Angihoz is.

-        Szia.

-        Szia, gyere.

-        Most ez hülyén fog hangzani, de hoztam neked egy kis ajándékot. Karácsonyi ajándék, de felfoghatod úgy is, hogy újra kezdjük az ismerkedésünket.

-        Ezzel most nagyon megleptél.

-        Tudom. – odaadtad az ajándékot.

-        Bocs, hogy múltkor olyan idiótán viselkedtem. Tényleg.

-        Felejtsük el. Most megyek, majd találkozunk. Ti jöttök a forgatásra?

-        Nem hiszem. Csak láb alatt lennénk. Szerintem itthon maradunk.

-        Oké. Szia.

Felmentél végre a szobádba. Nagyon kellemetlenül érezted magad, hogy még neked kell benyalni, pedig ők voltak szemetek. Magadon is meglepődtél, mi mindenre vagy képes Gustav miatt. Lezuhanyoztál és átvettél egy másik ruhát. Aztán felhívtad apudat, hogy megérkeztél és minden rendben. Ledőltél kicsit pihenni, mikor kopogtak.

-        Gyere be. – mondtad még mindig fekve. Erre bejött a négy jómadár, olyan titkolózós mosolygós fejjel. És leültek az ágyad szélére, ezért te is felültél.

-        Azért jöttünk most zavarni kicsit téged, hogy nehogy azt hidd, mi elfelejtettük a te karácsonyi ajándékod. – Bill.

-        Ez személyre szóló meglepi. – Georg.

-        Mi készítettük neked. – Gustav.

-        Egy biztos. Hogy nagyon fogsz neki örülni. – nyújtotta át neked Tom az ajándékot.

Gyorsan kicsomagoltad és egy dvd volt benne. A borítója tele azokkal a képekkel, amiket együtt készítettetek a fotóstúdióban és Londonban.

-        Srácok ez eddig nagyon tetszik! És mi van rajta?

-        Kiadtunk már pár dvd-t a rajongóinknak. Live dvd-k fellépésekről, turnéról. – Bill.

-        Gondoltuk, te még egy koncertünket sem láttad. – Gustav.

-        És sokszor van, hogy nem vagy velünk, és nem tudod nyomon követni, mit csinálunk. – Tom.

-        És nem tudunk mindig beszélni, mikor turnézunk. – Georg.

-        Tehát úgy gondoltuk a legnagyobb rajongónknak jár a legjobb dvd. Egyedi. Csak neked. – Bill.

-        Van rajta pár szám a legutóbbi koncertünkről. A turnéról is vannak részletek, bemutatjuk neked a buszunkat is. – Tom.

-        De, ami még van rajta, személyes üzenetek csak neked. Mindegyikünktől külön-külön. – Gustav.

-        Nem tudom, mit mondjak. – mondtad elérzékenyülve.

-        Semmit. Csak kérünk puszit! Ingyen nincs semmi! – nevetett Georg és adott egy puszit. A többiek is követték ebben.

-        Köszönöm szépen! Ez megint utánozhatatlan ajándék!

-        Kár, hogy nincs dvd lejátszó a szobádban. – vélte felfedezni Tom.

-        Bizony. Nálatok van?

-        Nálam nincs. – Gustav.

-        Nálam sem. – Georg.

-        Szintén. – Bill.

-        De Tomi bácsi hozta magával a hordozható lejátszóját, mint mindig. – nagyképűsködött Tom. – Azon megnézheted.

-        Ha kiadja a kezéből. Mert ez a jó fej Tomi bácsi úgy félti azt a vackot, mintha aranyból lenne. – Georg.

-        Nem adom ki a kezemből. Majd együtt nézzük meg. – Tom.

-        Tudod mit? Majd otthon megnézem. Nem kell a hülye lejátszód. – nyújtottad ki a nyelved rá.

-        Viccelek. Odaadom. – mentegetőzött Tom.

-        Na jó. Most aludnék egy picit forgatás előtt. Majd később találkozunk.

-        Oké. Lent leszünk a nappaliban. Kajálunk valamit. – Bill.

-        Hát ezt valahogy sejtettem bélpokloskáim. – nevettél.

Kimentek, te pedig ledőltél aludni.

-        Kíváncsi vagyok, hogy fog neki tetszeni. – Bill.

-        Egyszer elvihetnénk egy koncertünkre. – Gustav.

-        Ti mit üzentetek neki? – Georg.

-        Titok! – Tom kaján mosollyal az arcán.

-        Bizony, az! – Bill is.

-        Ja és fiúk, Detti előtt az egész dvd dolog titok, ok? – Gustav.

Oké. – fiúk egyszerre.