A forgatókönyv.

„Egy álommal kezdődik a történet. A lány rosszat álmodik. Álmában elveszíti egyetlen szerelmét. A fiút megtámadják, és halálos sebet ejtenek rajta. A lány karjai közt hal meg. Meghal, és örökre magára hagyja. A lány felriad és maga mellé nyúl az ágyban, keresve párja testét. De nincs ott. Egyedül van. Nem akar visszaaludni. Mi értelme lenne. A valóság ugyanolyan szörnyű, mint az álom. Felkel, és egy füzetet vesz elő. Elkezd írni. Órákon át ír. Egy szöveget, egy dalt kettőjükről és arról, amit érez.

A következő jelenetben a lány ismét elalszik, és ismét álmodik. De most jót. A fiú megjelnik álmában és boldogok. A bálról álmodik. Most a fiú megjelnik a megbeszélt időpontban és bemennek táncolni. Szorosan egymáshoz simulva táncolnak, végre újra együtt lehetnek. A bál végén őket választják a bál királyának és királynőjének. Ahogy végigmennek a tömegen, mindenki tapsol és örül nekik. Felmennek a színpadra, ahol a lány által írt dalt adják elő a fiúk. A lány nagyon boldog. Amikor lemennek a színpadról a fiú egy csókot ad a lánynak és elköszön. A lány sírni kezd és nem akarja elengedni szerelme kezét. De ő nem maradhat. El kell mennie. Lassan eleresztik egymást, és a fiú kimegy a terem ajtaján. Ki a fényre.

Sírva ébred fel és arra, hogy valaki simogatja az arcát. Ő az, ott ül mellette és ébresztgeti. A lány nem hisz a szemének. A fiú a báli ruhájában ül és nyugtatgatja kedvesét. Ez a valóság. Az egész csak a tudatalattijának szüleménye volt. Egy rossz álom az egész. Ő itt van és él. Semmi baja. Várta a lányt az iskola előtt, de nem jött el. Így elment hozzá megnézni mi baja lehet.

A lány megcsókolja szerelmét, és szorosan magához öleli, mint aki sosem fogja többé elengedni maga mellől. „

-        Na, milyen? Elolvashatom? – jött oda apud.

-        Ez a Nick egyszerűen fantasztikus! Hihetetlen a fantáziája! Egy álom volt az egész! Az előző klipp története csak a lány álmában történt meg. – odaadtad neki, és ő is elolvasta.

-        Hát jól megcsavarta, az tény. De legalább végre happy end lesz.

-        Már nagyon várom! – mondtad, és teljesen bezsongtál, annyira tetszett. - Felhívom Billt!

-        Szia, én vagyok. Most olvastam a forgatókönyvet.

-        Nagyon komoly. Én is most olvastam. Már beszéltem is Nickel, és gratuláltam. Jól kitalálta.

-        Ennél jobb vége nem is lehetett volna. Azt hittem ez is szomorú lesz.

-        Alig várom már, hogy forgassunk.

-        Én is. Megyek is holnap vásárolni. Még egy csomó dolgot be kell szereznem.

-        Nekünk is még. Na mesélj, milyen volt a tegnapi buli?

-        Egyszóval, rövid. Nem az én társaságom, maradjunk annyiban. És ti?

-        Gustav korán lelépett, de az okát inkább hagyjuk most. Én hajnalig maradtam. Tom és Georg elég csúnyán berúgott. Egy-egy csajjal jöttek full készen haza, reggel 9-kor. Szerintem ezt a napot átalusszák. Holnap utazunk haza. Aztán nagybevásárlás és 4-én találkozunk.

-        Jó lesz. Már hiányzol.

-        Te is nekem.

-        Ja és még azt akartam kérdezni, hogy Detti meg a nővére is jönnek velünk?

-        Igen. Detti megígérte Gustavnak, hogy normálisak lesznek és megpróbálnak inkább megismerni téged.

-        Remélem így lesz. Na én most megyek. Holnap után találkozunk.

-        Oké. Lehet addig még hívlak, de nem biztos, majd ahogy alakul.

-        Rendben. Puszillak.

-        Én is. szia.

Másnap elmentél vásárolni. Gustavnak vettél egy klassz pólót, cserébe azért, amit neked adott. Georgnak egy gitártokot, amibe belehímeztetted a nevét. Tomnak a változatosság kedvéért egy sapkát, mert nem tudtál jobbat kitalálni. De kék-fehér színűt, mert azt múltkor megtudtad, hogy a kedvenc színei. Billnek pedig egy vastag, fonott ezüstkarkötőt. Láttál rajta hasonlót és tudtad, hogy az ilyeneket szereti. Magadnak is vettél pár új holmit. Melegebbeket, mert ugye síelni mész.

Onnan Vikiékhez mentél eleget tenni az ebédmeghívásnak. Anyud nagyon kedves volt és egy rossz szót nem szólt. Elfogadta, hogy te ezt szeretnéd és örült neki, hogy jókedvűnek lát.

Aztán leültetek Vikivel beszélgetni.

-        Ne beszéljünk a Szilveszter éjszaka történtekről? – te.

-        Nem. Tudom, hogy nem tartod jó ötletnek, hogy megtettem, de legyen ez az én dolgom.

-        Jó, csak nem szeretném, ha úgy járnál, mint én. Azt mondják az első alkalom feledhetetlen, és akivel megteszed a legnagyobb szerelmed lesz. Eddig nekem bevált. – mosolyogtál.

-        Feladtad a levelet?

-        Nem. Elbizonytalanodtam. Amikor befejeztem az utolsó mondatot és lezártam a levelet, kaptam egy sms-t tőle megint. – mondtad és ezt is megmutattad neki.

-        Hogy érti, hogy szívesen segít?

-        Nem tudom.

-        Mit válaszoltál?

-        Hogy hasonlókat kívánok. Mi van, ha még szeret? Én pedig elküldöm neki ezt a levelet, amiben egyszer és mindenkorra lezárom a vele kapcsolatos érzelmi szálakat? Akkor megbántom, nagyon.

-        És? Őszintén, ő hányszor bántott már meg? És szeretted őt közben?

-        Igen.

-        És ő tudta ezt?

-        Igen.

-        Akkor? Ha szeretne, akkor nem mással csajozott volna Szilveszterkor. Téged nem vállalt fel a tévében, de azt, hogy két csajjal megy ma haza, azt bezzeg igen. Térj észhez! Ez nem szerelem. Csak az önérzete. Bántja, hogy te lezártad.

-        Igazad lehet.

-        Az is van. Küld szépen el azt a levelet, aztán talán még barátok is lehettek. Ki tudja?

-        Köszi, mindig helyreraksz.

-        Muszáj valakinek.

-        Na, jó. Én hazamegyek. Elkezdek pakolászni. Holnap gyere át. Vagy ott is aludhatnál.

-        Átmegyek, de Tominál alszom.

-        Anyu belement?

-        Igen. Engedékenyebb mióta elváltak. Meg Tomi többet van itt, mint mikor ti együtt voltatok.

-        Hát jó. De azért gyere majd át. Aztán korán le akarok majd feküdni, mert holnap után reggel 9-kor indul a gépem.

-        Majd átnézek. Előtte hívlak.

-        Ok. – puszi-puszi, aztán hazamentél.

-        Kicsim, minek vettem neked mobilt, ha mindig itthon hagyod?

-        Tudtam, hogy valami hiányzik.

-        Gustav keresett. Azt mondta, fontos dologról szeretne beszélni, és később visszahív.

-        Azt hiszem, akkor inkább most felhívom.

Felmentél a szobádba, kipakoltad a cuccokat és felhívtad.

-        Szia, apu mondta, hogy kerestél.

-        Igen. Szeretnék beszélni veled.

-        Mond.

-        Az a helyzet, hogy Detti és Angi is jönnek velünk Olaszba.

-        Igen, Bill már mondta.

-        Beszéltem velük és megértették, hogy nem viselkedhetnek így. Megígérték, hogy megpróbálnak megbarátkozni veled.

-        Oké.

-        Na most azt szeretném kérni tőled, hogy nyithatnál feléjük te is.

-        Ezt hogy gondolod?

-        Detti nagyon igyekszik, mert kicsit helyre tettem a múltkor. De szeretem őt és jóban kell lennie veled. Tehát örülnék neki, ha te is megpróbálnád elfelejteni a rossz kezdést és máshogy állni hozzájuk.

-        Megteszem, ami tőlem telik. Nem akarom, hogy ezen múljon a kettőtök kapcsolata.

-        Tudtam, hogy megértesz. Köszönöm.

-        Igazán nincs mit megköszönnöd. Ez természetes. Kérsz tőlem valamit, én pedig megteszem. Ez így normális szerintem.

-        Imádlak!

-        Tudom! Én is.

Az este hátralévő része és a másnap gyorsan elrepült. Becsomagoltad a fiúk ajándékait és bepakoltad a bőröndöd. Sőt még Dettinek és Anginak is elmentél venni ajándékot. Két kis csomagot, amiben dezodor, parfüm, tusfürdő, testápoló, szóval ilyen tisztasági dolgok, amiket lányoknak illik venni. Gondoltad, ha már jóban kell lenni, nem hagyhatod ki őket az ajándékszórásból.

Délre beszéltétek meg a találkozót a reptéren.

-        Sziasztok! – siettél feléjük, mikor kicsit késve megérkeztél.

-        Szia. – ölelt át Bill és adott egy puszit a szádra. Picit meglepett ezzel, de nem mutattad ki.

Köszöntél a többieknek is. Mikor Dettire és Angira került a sor adtál nekik két-két puszit.

-        Figyelj, mi csak bocsánatot szeretnénk kérni. – Detti.

-        Főleg én. Elég hülyén viselkedtem, bocs. – Angi.

-        Semmi baj, lányok. Kezdjünk tiszta lappal. – te.

-        Na most, hogy ilyen jól elvagytok, menjünk is. – mondta Tom és kicsit érezted a hangjában, hogy neheztel rád valamiért.

Egy kisbusszal mentetek fel a hegyen lévő házatokba. Nick már ott volt.

-        Sziasztok! Ez itt a házatok. Itt csak ti heten fogtok lakni. Mindenkinek van saját szobája. Itt ez a hatalmas nappali, kandallóval és mindennel, ami kell. Két emelet van. Minden két szobának van egy közös fürdőszobája. De ezeket majd felfedezitek úgy is. Ám van egy kis meglepetésem. A konyhához tartozik valami, aminek ti fiúk nagyon fogtok örülni. Jutta, a szakácsnőtök. Eljött ő is. Az egész stábnak és nektek is ő fog főzni egész héten.

-        Nick! Te vagy a legjobb! – Tom.

Ezzel a többiek is egyet értettek és te is örültél, hogy nem kell majd főznötök.

• Nos, akkor pakoljatok ki, meg amit akartok, intézzétek el, aztán 5-kor találkozunk a forgatás helyszínén. – mondta Nick és elment.