|
43. rész
Meg szeretnélek ismerni.
Beágyaztatok neked is és lefeküdtetek.
- Kényelmes itt. És köszönöm ezt a csodaszép karkötőt is. És mindent.
- Nagyon szívesen. Keveset tudunk találkozni és szeretném, ha legalább akkor boldognak láthatnálak.
- Csak valaki ne akarna mindig keresztbe tenni nekem.
- Angi mi?
- Bolond az a lány.
- Ugye zavar az is, hogy Tommal kavarnak?
- Talán igen. Furcsa más lánnyal látni. De hidd el nekem, egy ilyen lányra nem tudnék féltékeny lenni.
- Hát igen. Nekem nem is tetszik, és Detti sem. Olyan nyomulósok és akaratosak.
- Úgy érzem nem ez volt az utolsó konfliktusom velük.
- Ne foglalkozz ezzel. Inkább azzal, hogy januárban újra együtt forgatunk.
- Nagyon örülök neki.
- A végén még nálunk is híresebb leszel.
- Na azt ugyan nem hiszem, de jól esik, hogy ekkora siker lett és hogy Nick megint engem akar.
- Szerintem hasonló sikerre számíthatunk most is.
Eközben Tom felhívta Georgot.
- Mit hagytam ott? – szólt bele fáradt hangon.
- Semmit. Csak jó lenne beszélgetni egy kicsit valakivel.
- …(neved), ugye? Mesélj.
- Angival elég csúnyán összebalhéztak, aztán nyíltan a tudtomra adta, hogy én már nem érdeklem.
- Mire számítottál? Meglát és megint a karjaidban köt ki? Te szedtél fel valakit, ha jól tudom neki senkije nincs azóta.
- Nem tudom mire számítottam. De mostmár úgyis mindegy.
- Billre gondolsz?
- Igen. Annyira boldog, most is együtt alszanak Bill szobájában.
- Nem hiszem, hogy történik köztük valami olyan.
- Bill is ezt mondta. Megkérdezte, hogy zavar-e ami köztük van.
- Te mit mondtál?
- Mit mondhattam volna? Azt mondtam, hogy egyáltalán nem zavar, és hogy miattam ne fogja vissza magát.
- Őszintének kellene lenned vele. Ha tudná, hogy nem léptél túl még …(neved)-en, akkor segítene is, hogy összejöjjetek.
- Tudom, de …(neved) már úgyis lemondott erről a kapcsolatról. Meg rólam is. Az, amit az interjún mondtam, és Angi is.
- Azért gondolkodj ezen, szerintem. És most én lefekszem, már majdnem aludtam az előbb is.
- Ok, holnap dumálunk.
Billel már elaludt, te pedig úgy döntöttél lemész a konyhába inni egy pohár vizet. Lementél, Tom ott ült a tévé előtt.
- Hát te? Nem tudsz aludni? – kérdezte.
- Szomjas vagyok.
- Gyere csináltam limonádét.
Leültél mellé.
- Mit nézel?
- A kedvenc filmemet. Halálsoron, Tom Hanksel.
- Nekem is az a kedvenc filmem. De nem bírom végignézni sírás nélkül.
- Nem nézed meg velem? Már mindjárt vége.
- De.
Még fél óra volt a filmből. Tom megosztotta veled a plédet, amivel betakarta a lábát, úgyhogy te is beraktad alá a tied. Most nem sírtad el magad, mert nem tudtál a filmre koncentrálni. Jó volt ott ülni vele, egy takaró alatt. Végig is néztétek, aztán kikapcsolta. Kapcsolgatta még a tévét és az egyik zenecsatornán állt meg. Persze, hogy pont a klippetek ment rajta.
- Gyönyörű vagy ebben a ruhában.
- Köszi. Nagyon tetszett nekem is.
- Tényleg, anyudék mit szóltak hozzá?
- Apunak nagyon tetszett, azt mondta jó színésznő lennék. Anyu viszont túl konzervatív az intimebb jelenetekhez.
- Sajnálom, hogy elváltak. Hogy viseled?
- Eleinte elég rosszul, de mostmár apuval ketten lakunk és kezdem megszokni. Anyu új barátja egész normális, de apu még szomorú emiatt.
- Nekünk is nehéz volt, de szerencsére normális keretek között zajlott minden. Billt jobban megviselte, ő érzékenyebb. Én inkább a költözés miatt voltam rosszkedvű.
- Az nekem is furcsa volt, de apu úgy próbált jobbkedvre deríteni, hogy az én ízlésem szerint rendeztünk be sok helységet.
- Akkor te vagy a nő a házban mi?
- Hát igyekszem. Minden másnap én főzök, és már egész jól belejöttem.
- Majd egyszer nekem is főzhetnél valamit.
- Nagyon szívesen.
- És mi van a sulival?
- Egy ideig mindenki velem volt elfoglalva, de sikerült újra szürke kisegérré válnom. Nem kötöttem új ismeretségeket. Nincs szükségem érdekbarátságokra, és úgyis már csak idén kell oda járnom.
- Hát érdekbarátokból nekem is sok kijutott. De idővel megtanultam meglátni az emberekben, hogy ki miért közeledik felém.
- Ugye tudod, hogy azt a balhét a barátnőddel, nem én kezdtem.
- Persze, de egyébként nem a barátnőm.
- Akkor mi?
- Történt köztünk pár dolog, de semmi komoly.
- Nem mondanám, hogy jól választasz.
- Ha pedig igen, azt elszúrom.
Erre a kijelentésre gombócba szorult a gyomrod.
- Bocs, ezt nem kellett volna. – mentegetőzött.
- Nem te szúrtad el. Amúgy sem ment volna.
- Tényleg így gondolod?
- Igen. – vágtad rá, de még a vak is láthatta, hogy hazudsz.
- És Billel szerinted menni fog egy kapcsolat?
- Baráti kapcsolat. Szeretem őt és szinte mindenben illik hozzám. Boldoggá is tudna tenni, de nem hinném, hogy működne a dolog. Nem úgy kezdtük. És abban mindketten egyetértünk, hogy a barátságunk nem mehet rá egy próbálkozásra.
- De többet érzel iránta, mint ahogy ő is irántad.
- Benne az fogott meg, hogy törődik velem, átérzi azt amit én. Mindent tud rólam, és kész lenne az egész világ előtt felvállalni, hogy én vagyok neki.
- Ezeknek a kritériumoknak nem mondhatjuk, hogy én megfeleltem.
- Szerintem a baj az volt, hogy előbb feküdtünk le, aztán szerettünk egymásba, és csak utána kezdtük megismerni egymást. Még az is csak most derült ki, hogy a kedvenc filmünk ugyanaz.
- Meg szeretnélek ismerni.
- Tényleg?
- Igen.
- Kérdezz nyugodtan bármit.
- Mi a kedvenc színed?
- A kék és a fekete.
- Kedvenc kajád?
- Minden, ami tészta.
- Milyen tanuló vagy?
- Osztályelső vagyok.
- Sportolsz valamit?
- Tornázok otthon néha, hogy karban tartsam magam, de mást nem igazán.
- Ki a legfontosabb az életedben?
- Viki. Én is kérdezhetek?
- Persze.
- Akkor ugyan ezeket.
- A kedvenc színem a fehér és a kék. A tésztaőrület nálam is megvan. Ami a tanulást illeti, gyenge közepes. A sport, talán a foci néha Gustavval. A legfontosabb ember, pedig Bill. Bármiről lemondanék érte. – sorolta, de ezt az utolsó mondatot halkabban mondta. Most tudatosult benne, hogy talán van, amiről nem tudna lemondani senki kedvéért, és az te vagy. Úgyhogy gyorsan terelte is a témát.
- Sajnálom, amit mondtam a tévében.
- Dehogy sajnálod. Ezt kellett mondanod, csak nekem nehéz megemészteni azt, hogy felvállalhatatlan voltam számodra. Sőt még most is, pedig már nem vagyunk együtt. Hagyjuk ezt, tényleg. Nem számít már.
- Tényleg szeretnélek jobban megismerni.
- Ennek örülök, és szerintem lesz rá időnk.
- Gondolom a forgatás megint 2-3 napos lesz csak.
- Igen, de Gustavval be szeretnénk iktatni egy síeléses téli szüntet. Ha meg tudom beszélni apuékkal, talán egy hetet is ott tölthetünk a hegyekben.
- Az jó lenne. Amit eddig együtt voltunk, nem igazán használtuk ki.
- Akkor most majd igyekszünk máshogy formálni a dolgokat.
- Oké.
- Remélem, oda nem hozza Gustav Dettit, meg a nővérét.
- Majd beszélek vele. Elég sokat vitáztak azon, hogy Dettit zavarta, hogy Gustav mindig fel akart hívni téged. Sőt el is akart menni hozzád egyik hétvégén, miután apudék elváltak, csak Detti berinyált.
- Nem szeretem, ha valaki nem ismer, és úgy alkot véleményt rólam. Ez az Angi sem tudom, miért utál.
- Hát nekem van egy sejtésem. Bill tetszett neki, de ő nem igazán foglalkozott vele. Szerintük miattad. Aztán talán az is közrejátszhat, hogy mikor lefeküdtem vele, kicsúszott valami a számon, aminek nem kellett volna.
- Micsoda?
- A te nevedet mondtam. – mondta szégyenlősen.
- Ezt elmondhattátok volna, mielőtt találkoztam vele.
- Nem gondoltam, hogy bunkók lesznek veled.
- Mindegy. Megvédem én magam.
- Hát igen. Annt is elintézted.
- Na jó, nem szeretnék rendszert csinálni abból, hogy leszedem rólad a lelkisérült csajaidat. – mosolyogtál rá.
Pedig nekem tetszik, hogy mindegyiket helyrerakod. – nevetett.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
