Mindig, minden róla szól.

-        Sajnos lassan el kell indulnom srácok. – te, kicsit szomorúan.

-        Biztos nem maradhatsz még? – Bill.

-        Megígértem, hogy még ma hazamegyek. Tényleg, fel is kell hívnom aput, hogy minden rendben. – mondtad, elővetted a telefonod és már hívtad is. Beszélgettél vele egy pár percet, aztán Billnek nyújtottad a telefont. – Apu veled akar beszélni.

-        Velem? – lepődött meg.

-        Igen.

Bill átvette a telefont és 5 perc múlva elköszönt.

-        Mit akart tőled?

-        Azt mondta vigyázzak rád és, hogy a múltkori mentőakciómért lóg nekem. Úgyhogy itt fogsz aludni nálunk és majd holnap hazamész.

-        Komoly?

-        Nem akarod?

-        Dehogynem! – adtál egy nagy puszit neki.

Kopogtak, Tom ajtót nyitott és megpuszilta a lányt, aki bejött rajta.

-        Angi! – örült meg testvérének Detti.

-        Szia hugi. Helló srácok. – köszönt mindenkinek, aztán téged is gondosan végigmért.

Nagyon unszimpatikus volt. Ahogy méregetett, láttad a szemében, hogy féltékeny rád.

-        Angela, hagy mutassam be neked …(neved)-et. – szólt rá Bill, mert jobbnak látta idő előtt megfékezni a konfliktus kialakulását.

-        Helló. – vetette oda.

-        Szia.

-        Mi ez a kis buli? – kérdezte.

-        …(neved) szülinapját ünnepeljük. – mondta unottan Detti.

-        Értem. Tom, nem jössz át hozzánk?

-        Nem hiszem, …(neved) itt maradhat ma még, és ez az ő napja.

-        Ugyan Tom, menj nyugodtan. – mondtad.

-        Nem, tényleg. Inkább most nem. Maradj te itt. – mondta Angelának.

Leültetek, beszélgettetek. Nagyon idegesített téged ez a lány. Nem voltál benne biztos, hogy nem játszik közre ebben, amit Tommal művel. Kelleti magát, a ruhájából kibuggyannak a mellei, amit Tom képes percekig bámulni. Talán féltékeny voltál, talán tényleg van ilyen, hogy minden ok nélkül utálunk valakit első látásra. Ez az ellenszenv kölcsönös volt köztetek, sőt Detti sem volt odáig érted, mert Gustav végig veled volt elfoglalva. 3an Billel egymás mellett ültetek, és nagyon jól elszórakoztatok. Tervezgettétek a januári forgatást.

-        Gustav, én haza megyek. Fáradt vagyok.

-        Nemár szívem. Még maradjunk.

-        Maradj nyugodtan, hazatalálok. Nem akarom félbeszakítani, amit csináltok. – mondta mártírkodva, hogy Gustav bedőljön neki.

-        Jó, hazaviszlek. Úgyis nálam alszol ma. – állt fel Gustav. - …(neved), tudod a szokásos, jó légy és majd hívlak.

-        Rendben. És pár hét múlva találkozunk. – megölelted és közben egy pillantásoddal tudattad Dettivel, hogy attól még nem nyert, mert most hazacsábította.

-        Én is megyek, ha nem baj. Rámférne egy hosszabb alvás. – Georg. – Mégegyszer boldog szülinapot, és hordani a fülbevalót! – mosolygott és lenyomott egy puszit az arcodra.

-        Köszi, csak azt fogom hordani.

Mindhárman elmentek, Simone is lefeküdt, így ti négyen maradtatok. Aminek úgy érezted, nem lesz jó vége.

-        A tortát elfelejtettük! – kapott a fejéhez Bill.

-        Még torta is van? – te.

-        Milyen lenne, ha a Kaulitz ikreknél nem lenne egy kis édesség valahol. Pláne egy szülinapi torta. – vigyorgott Tom és öccsével kimentek a konyhába.

-        Odavagy érte mi? – kapott az alkalmon Angela.

-        Kiért?

-        Hát Tomért. Látom ám. De figyelj ide, kis liba! Ő már számodra múlt! Már az enyém!

-        Felőlem. Légy vele boldog. Csak ne légy úgy elszállva magadtól.

-        Úgy érzem neked sem ártana, ha leszállnál a földre. Itt mindenkit az ujjad köré csavartál, de Dettivel úgyis megtaláljuk a gyenge pontodat.

-        Neked mi a fene bajod van?

-        Te vagy a bajom!

-        Szállj le rólam! Te meg a tesód szánalmasak vagytok, ahogy különböző színekben pompáztok az irigységtől. Lehet, hogy Tom egyszer-kétszer lefektet téged, de erre legyél is büszke. Engem szeretett, és az imént úgy döntött inkább velem marad, mint veled megy haza.

-        Meglátjuk.

-        Mit?

-        Hogy meddig van még a szemük előtt rózsaszín ködréteg. Majd én szétoszlatom.

-        Lehet próbálkozni. Nem érdekel. Egy primitív kis bunkó vagy, amit az első pillanatban kiszúrtam, amint betetted a lábad az ajtón. Ha valaha megijednék tőled, majd értesítelek. Most viszont ne pazarold rám a fenyegető szavaidat, mert nem hatsz meg.

-        Beképzelt kurva! – emelte fel a hangját.

-        Hé, hé! Mi folyik itt? – Bill.

-        Semmi, Tom kis barátnője féltékeny és azt hiszi, ha lekurváz azzal megbánt. Ki kell, hogy ábrándítsalak. Leszarom, amit mondasz!

-        Fejezzétek be! – Tom. – Mi van veled Angi?

-        Semmi. Belém kötött, mert zavarja, ami köztünk van. Még téged szeret, és azért lóg Billel, hogy legyen még esélye nálad.

-        Ez igaz? – Tom.

-        Csak szeretnéd! Azt csinálsz ezzel a csajjal, amit csak akarsz. Az a kérésem, hogy elégítsd végre ki, hátha akkor leszáll rólam.

Erre Angela felpofozott. Bill és Tom amilyen gyorsan tudott közétek ugrott.

-        Mi ütött beléd??! – kiáltott rá Bill. – Tom, hagyod ezt?

-        Vagy ő megy el, vagy én! – jelentette ki.

-        Ezt be fogod bukni. – mondtad halkan, de úgy hogy azért hallja.

-        Menj el! – szólt Bill.

-        Most! – folytatta Tom.

-        Én szóltam. – vontad meg a vállad.

Angela sértődötten lelépett.

-        Ez nem normális. – te.

-        Miért nem ütöttél vissza? – Tom.

-        Nem fogok még egyszer megütni valakit miattad. De azt hiszem ez a csaj nem normális. Csak az ilyeneket tudod magad köré gyűjteni? Ann sem volt normális, ez is beteg. Remélem az a Detti, nem teszi tönkre Gustavot, mert őt talán meg is verem érte.

-        Jól van, mostmár nyugi. – Bill.

-        Nem tudtam, hogy ilyen hülye. – Tom.

-        Mindegy. Na, hol az a torta?

Nekiláttatok besütizni.

Detti és Gustav hazaértek.

-        Kicsim, mi bajod? Egész úton hozzám se szóltál.

-        Nem tetszik, ahogy …(neved)-el viselkedtél és a többiek előtt kényszerítesz arra, hogy papucs legyek. Nagyon rég vártam már, hogy …(neved)-el találkozzunk.

-        Nem tetszik az a lány.

-        Ez is egy vélemény. Nem is kell, hogy kedveld, de én attól még igenis a barátomnak tartom. Ha tetszik, ha nem.

-        Tehát, ha választani kéne, őt választanád?

-        Mekkora baromság ez?!? Miért kéne választanom? Nem kell vele találkoznod. De egyébként, ha nem hallgatnál állandóan a nővéredre, lehet, hogy meg is kedvelnéd …(neved)-et.

-        Hogy jön ide Angi?

-        Ugyan már! Tudom jól, hogy Billre hajtott, de ő …(neved) miatt utasította vissza. És azt is, hogy mikor Tommal először lefeküdtek, Tom …(neved) nevét mondta véletlen. De ez nem az ő hibája.

-        Csak mindig minden róla szól!

Csörgött Detti telefonja.

-        Na tessék! Angi most mondta, hogy ahogy alkalma nyílt a kis barátnőd egyből neki esett és sértegetni kezdte. Utána pedig elérte, hogy Tomék hazaküldjék.

-        Akármit feltennék rá, hogy ez nem így volt. …(neved) ok nélkül nem rosszindulatú senkivel.

-        Elegem van, hogy mindig őt véded! Járjál vele! Én hazamegyek Angihoz.

-        Tudod mit? Menj! Úgyis kiderül, hogy nem úgy történt, ahogy a drágalátos nővéred előadta.

Eközben nálatok.

-        Hol fogok aludni?

-        Úgy gondoltam, hogy nálam. Én már aludtam a te ágyadban, most kipróbálhatod az enyémet.

-        Jó érv! Akkor én le is feküdnék. Fáradt vagyok és előtte le is szeretnék zuhanyozni.

-        Gyere, megmutatom mi merre.

-        Köszi. Jóéjt Tom. – megpusziltad.

Bill felkísért, megmutatta a fürdőt és adott törölközőt meg egy pólót. Aztán visszament Tomhoz.

-        Tom figyelj. Meg kell kérdeznem, hogy zavar, ami …(neved) és köztem van?

-        Mi is van pontosan köztetek?

-        Úgy igazából semmi testi jellegű nem történt és szerintem nem is fog. De több ez, mint szimpla barátság és ezt mindketten így gondoljuk.

-        Felőlem oké a dolog. És miattam nem kell visszafognod magad. Ami történt, megtörtént és túlléptünk rajta.

-        Biztos így gondolod?

-        Biztos. Látom, hogy boldog vagy a közelében és ez nekem többet ér, mint bármi más.

-        Szeretlek bátyó!

-        Én is. De most menj! Biztos van még mit megbeszélnetek.

-        Jóéjt. – ölelte meg testvérét Bill és felment a szobájába.

Te már az ágyban ültél a pólójában.

-        Nem gondoltam, hogy egyszer ez a látvány fogad majd, mikor ide belépek. – mosolygott rád.

-        Én sem gondoltam, hogy ez lesz. Viszont kicsit fázom.

Pillanat, hozok takarót meg párnát neked