Minden rendben lesz.

Reggel nyolckor Bill kopogtatott a szobád ajtaján. Kinyitottad.

-        Bocs, nem akartalak felkelteni, de otthagytad a telefonod nálunk és Viki az előbb hívott.

-        És mit mondott?

-        Azt, hogy úgy néz ki anyudék lenyugodtak és kibékültek. Viki is jobban van már, és azt üzeni, maradj nyugodtan, nem lesz gond. Azt is mondta, hogy szeret és okosan Tommal.

-        Köszönöm.

-        Örülök, hogy rendben van minden.

-        Hát még én.

-        Akkor maradsz?

-        Igen.

-        Akkor jó, mert már átrakattam a jegyed a 6 órai járatra. – mosolygott, mint egy rossz kisfiú.

-        Imádlak. – adtál neki egy hatalmas cuppanós puszit.

-        Na, később találkozunk, jó szórakozást. – mondta és elment.

-        Ki volt és mit akart hajnalok hajnalán?

-        Bill volt. Maradok estig, apuék kibékültek.

-        Na ez egy jó hír. – bújt közelebb és simogatni kezdett.

-        Valaki felébredt.

-        Fel bizony. És nem is akar visszafeküdni.

-        Nem is hagynám. – mondtad és megcsókoltad.

11-kor mentetek át a fiúkhoz.

-        Jó reggelt. – köszöntöttétek őket.

-        Úgy érzem nektek jó volt. – Georg.

-        Mit csinálunk ma? – Tom.

-        Szeretnék egy kicsit Billel és Gustavval lenni. Nem igazán törődtem velük eddig. – válaszoltad.

-        Hát igen. De sajnos nekem haza kell mennem nemsoká. A húgom beteg lett és anyu megkért jöjjek haza, mert délután elmennének otthonról. – Gustav szemrehányóan.

-        Ne már. – te.

-        De. Már be is pakoltam.

-        Sajnálom, hogy ilyen hülyén alakultak a dolgok. Legközelebb bepótoljuk. – ölelted meg.

-        Ajánlom is. De hívlak majd, ahogy eddig is tettem rendszeresen oké?

-        Remélem. Várni fogom.

-        Én viszont itt vagyok. – szólt közbe Bill.

-        Mit csináljunk? – te.

-        Menjünk, mondjuk állatkertbe. Ott jól el vagyunk és beszélgetni is tudunk. – találta ki.

-        Ok. Remek ötlet.

-        Mi meg Tommal elmegyünk abba a frankó gitáros szaküzletbe. Kéne pár új pengető meg néhány alkatrész.

-        Király. – Tom.

-        Aztán 1, 2 körül találkozunk valahol és megebédelünk együtt. – Bill.

-        Akkor hívjuk egymást. – Georg és már indult is.

-        Én elköszönnék a csajomtól, ha nem haragszotok. – Tom.

-        Később találkozunk. – csókoltad meg.

-        Alig várom. – csókolt vissza.

Elköszöntetek Gustavtól. Tom és Georg elmentek és ti Billel is elindultatok az állatkertbe.

-        És hogy vagy? – kérdezte Bill mikor már sétálgattatok az állatkertben.

-        Nagyon jól. Örülök, hogy Tommal így alakult a helyzet. Mindketten találunk majd mást, és ezt a hétvégét meg nagyon jól kihasználtuk arra, hogy utoljára együtt lehessünk.

-        Klassz, de én most a szüleidre gondolok.

-        Tudod jó házasságban élnek, alig láttam őket veszekedni. Aztán anyu új munkát kapott és egyre többet kell elutaznia akár hetekre is. Apu ilyenkor magányos, de mikor hazajön boldogok. Úgy három hónapja furcsa a légkör. Anyu alig van otthon, apu meg sokat szomorkodik. Sokat törődik velem és látom rajta, hogy nincs jól.

-        Beszéltetek erről?

-        Nem. Úgy érzem tudni fogja, mikor jön el az ideje. Majd elmondja akkor, ha érettnek érez hozzá.

-        És Viki?

-        Ő inkább anyus. Mikor anyu úton van, sokat beszélnek telefonon. Anyu engem ritkábban hív, de persze törődik azért velem is.

-        És anyukád nem tudta, hogy itt vagy?

-        Semmit nem tudott. Azt sem, hogy lefeküdtem Tommal, azt sem, hogy klippet forgattunk és azt sem, hogy erre a hétvégére idejöttem. Apuval mindent megbeszéltem, de anyu nem volt otthon. Telefonon meg nem akartam.

-        Ő a konzervatívabb?

-        Igen. Ő úgy gondolja, fiatalok vagyunk még a fiúkhoz. Apu pedig úgy van vele, hogy nem tiltja csak számoljunk be neki arról, mit csinálunk.

-        Tudod a mi szüleink elváltak. Tom és én nagyon nehezen viseltük, de szerencsére szinte veszekedés nélkül váltak szét. Anyuval maradtunk, de apuval is rendszeresen találkozunk.

-        Nem akarom, hogy a szüleim elváljanak. Azt nem élném túl.

-        Minden rendben lesz. Ha pedig elválnak, hidd el, azt azért teszik majd, mert mindenkinek jobb úgy.

-        Lehet hülyén fog hangzani, amit mondani fogok, de úgy érzem, habár még csak kb. két hónapja ismerlek, nem tudom hogy élhettem régebben, úgy hogy nem voltál nekem. Érted ezt?

-        Nagyon közel kerültél a szívemhez nekem is. Mintha mindig is ismertük volna egymást.

-        Igen. Ez olyan fura.

-        Az, de jó. – mondta és megfogta a kezed. – Gyere, erre együnk egy vattacukrot.

1 óra körül felhívtátok Tomékat és megbeszéltétek, hogy hol fogtok ebédelni. 2-kor találkoztatok az étteremben.

-        Vettél egy új gitárt? – ültél le Tom mellé.

-        Nem tudtam otthagyni, és még a nevem is belegravíroztattam. És ti mit csináltatok?

-        Beszélgettünk, állatokat etettünk, amit lehet egy állatkertben csinálni. – Bill.

Megrendeltétek az ebédet és neki is láttatok.

-        És, mit csináltok majd, ha hazamentek, most hogy vége a turnénak?

-        Most jönnek az interjúk, fotózások, díjátadók.

-        Ja, kicsit lazább lesz, de nem fogunk unatkozni, az biztos.

-        Nekem meg, egy hónap és kezdődik a suli. – mondtad unottan.

-        Tényleg, most fogsz érettségizni, nem? – Bill.

-        De, úgyhogy hosszú évnek nézek elébe.

-        Utána, akkor elmész valami színész suliba, azt mondtad, nem? – Tom.

-        Szeretnék, de meglátjuk.

-        Kaja után akarsz egy kicsit még kettesben lenni velem? – kérdezte Tom egy puszi kíséretében.

-        Igen. Még össze kell pakolnom, meg le is akarok fürdeni, mielőtt indulok, de mindenképp szeretnék veled lenni.

-        Akkor segítek pakolni. Sőt még akár fürdeni is. – mondta huncut mosollyal az arcán.

-        Szeretem, hogy önzetlenül vagy segítőkész. – megcsókoltad.

-        Srácok, előbb azért egyétek meg az ebédet. – Georg.

Megkajáltatok és Tommal felmentetek a szobádba. Bepakoltad a bőröndöd, ami eltartott legalább egy óráig, ugyanis Tom csókolgatott meg tapizott egyfolytában. Mire végre bepakoltál már kicsit lenyugodott.

-        Ha így haladok, mire elkészülök, indulhatunk a reptérre.

-        Nem tehetek róla. Olyan jó veled.

-        Akkor gyere velem zuhanyozni.

-        Végre. Már azt hittem nem kellek. – vágta be a műdurcit.

-        Tom, ezzel nem érsz el semmit nálam. Úgyhogy jobban teszed, ha lekapod a ruhád és bejössz utánam a zuhany alá.

-        Szeretem, mikor határozott vagy.

Lezuhanyoztatok, aztán leültetek az ágyadra.

-        Nemsoká mennem kell.

-        Fura ez a helyzet most. Nem tudom, igazán mit mondjak.

-        Én sem.

-        Néha felhívhatlak?

-        Ha szeretnél. De ha esetleg Budapesten koncerteztek, mindenképp hívj fel.

-        És, ha te itt leszel a nagyszüleidnél, szólj és találkozhatunk.

-        Csak arra kérlek, ha lesz valakid, vagy esetleg már nem úgy érzel irántam, akkor azt mond meg nyíltan.

-        Szeretném, ha őszintén tudnánk egymáshoz viszonyulni, mert úgy mindenkinek könnyebb. Te úgy is fogsz hallani rólam Billéktől, és ha azt akarod, ők is mesélnek nekem rólad.

-        Remélem otthon is minden rendben van. – sóhajtottál.

-        Jaj, baba, meglátod nem lesz semmi baj.

-        Hiányozni fogsz. – bújtál hozzá.

-        Te is nekem. – mondta és megcsókolt.

Átmentetek Billékért és elindultatok a reptérre.

-        Hívjál fel, ahogy hazaérsz. – Bill.

-        Jól van. Amint belépek a lakásba, egyből felhívlak, apuci.

-        Na, ne gúnyolj, csak aggódok mindig a repülő miatt.

-        Ja, mindig rinyál. – nevetett Georg.

-        Na jó. Akkor én megyek. Megpusziltad Georgot. Aztán Billt megölelted.

-        Hát, akkor ennyi volt. Nem tudok mit mondani. – léptél oda Tomhoz.

-        Akkor csak csókolj meg. – húzott magához és gyengéden megcsókolt.

-        Sziasztok. – köszöntél el és felszálltál a gépedre.

A fiúk is megvárták az ő gépüket és hazamentek.