Pont itt??

-        Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nagyon megéheztem. – Tom.

-        Én is. – keltél ki az ágyból.

-        Hova mész?

-        Sms-em jött, megnézem. – megkerested a telefonod és elolvastad. – Bill írja, hogy ők is itt vannak a hotelben, lent az étteremben ebédelnek, menjünk, ha akarunk.

-        Jó időzítés. Menjünk. – pattant ki Tom az ágyból.

-        Ok, de ez most olyan fura. Tudják, hogy mi itt vagyunk és azt is, hogy miért. Most pedig lemegyünk és? Mi lesz?

-        Mit szeretnél?

-        Nem gondolni arra, mi lesz később.

-        Ezzel én is így vagyok. Szerintem nem kell megbeszélnünk, hogy viselkedjünk mások előtt. Jön magától.

-        Akkor tehetjük, mondjuk ezt is? – megcsókoltad.

-        Sőt ezt is. – csókolt meg erőteljesebben.

-        Menjünk le most, mert két perc múlva már nem engedlek ki a szobámból.

-        Nem bánnám. De most nagyon éhes vagyok.

-        Akkor később folytatjuk. – adtál még egy puszit, aztán felöltöztetek és lementetek. A fiúk ott ültek egy asztalnál, ti pedig leültetek melléjük.

-        Na sziasztok. Éhen halok. – Tom.

-        Rendeltetek már? – te.

-        Mi van, mit vigyorogtok? – kérdezte Tom, mert mind a hárman néztek titeket és fülig ért a szájuk.

-        Jó látni ezt, hogy kézen fogva jöttök ide kivirult arccal. – Bill.

-        Te fogtad a kezem? Észre sem vettem. – fordultál Tomhoz.

-        Te fogtad az enyém! Én csak nem ellenkeztem.

-        Próbáltad volna meg.

-        Oké, akkor rendelhetünk? – Georg.

-        És közben elmesélitek mi a fene van veletek! – Gustav.

Megrendeltétek a kajáitokat.

-        Szóval? – Gustav.

-        Semmi. – te.

-        Mire vagy kíváncsi? – Tom.

-        Hát arra, hogy képzeltétek el ezt az egészet? Csak lefekszetek egymással? Vagy távkapcsolat? Vagy mi?

-        Erről nem beszéltünk még. – te.

-        Igazából semmiről nem beszéltünk. Arra még nem volt időnk. – mosolygott rád Tom.

-        De inkább beszéljünk most is másról. Ez majd elválik. Addig ne erőltessük a dolgot.

-        Érezzük jól magunkat. – adott egy puszit.

-        Tegnap tényleg a szaunában izéltetek? – kíváncsiskodott Bill.

-        De még milyet! – büszkélkedett Tom, erre te oldalba bökted. – Aú, most mi van? Nem volt jó? – nézett rád boci szemekkel.

-        Jaj, ne nézz így, ne haragudj. – puszilgattad finoman a száját. Ő pedig elmosolyogta magát.

-        Ez túl könnyű volt. – mondta.

-        Hogy lehetsz ilyen szemét? Kihasználod, hogy imádlak, és nem akarlak megbántani? Gratulálok szép viselkedés! Hihetetlen, hogy ilyen vagy! – emelted fel a hangod, amire igencsak kikerekedtek a fiúk szemei.

-        Jól van, bocsi, csak ugrattalak. Olyan édesen megrémültél, hogy bántottál. – megfogta a kezed és közelebb ült hozzád.

-        Hát nekem sem volt nehéz dolgom. Mind a négyen olyan fejet vágtatok. – mosolyogtál rajtuk.

-        Ügyes, nem mondom. De még van mit tanulnod tőlem. – megcsókolt. Te is őt. Aztán nem is akartátok abbahagyni.

-        Azért mégiscsak étteremben vagyunk! – szólt át egy idős néni a másik asztaltól. – Fiatalok, anyátok tudja, hogy így viselkedtek? Mit képesek egyesek megtenni nyilvános helyen!? – hőbörgött.

-        Tudja hogy mit képesek még? – kérdezted és végignyaltad Tom nyakát a füléig.

-        Sőt, néni kedves! – a combodra tette a kezét és lassan felcsúsztatta a szoknyád alá.

-        Ez felháborító. – mondta a néni, felállt és átült egy másik asztalhoz.

-        Most ez mire volt jó? – kérdezte Bill, de ti nem nagyon figyeltetek rá. Egész belejöttetek a kis színjátékba és szinte ott egymásnak estetek az asztalnál. Tom szemből az ölébe húzott és össze-vissza csókoltátok egymást.

-        Nem esszük meg fent a vacsit? – kérdezted Tomot.

-        Elvisszük! – mutatta a pincérnek Tom a tányérjaitokat. – Felküldené a szobánkba?

-        Persze uram. Letesszük az ajtó elé.

-        Hát srácok, később látjuk egymást. – köszönt el Tom, felálltatok és felmentetek a szobádba.

-        Ha más nem is, a hétvégéjük tuti nagyon jó! – Georg.

-        Én akkor is rosszat sejtek. – Bill.

-        Ez nem lehet ilyen egyszerű, mint ahogy előadják. Most nem foglalkoznak vele, aztán Tom mérgelődni, …(neved) pedig sírni fog. – Gustav.

-        Meglátjuk. Mi azért együnk végre. És beszéljük meg, mit csináljunk édeshármasban. – Georg. - Van egy olyan érzésem, hogy ma már nem kell számítanunk Tomék társaságára.

Másfél óra múlva Tom kiment a vacsorátokért az ajtóhoz és behozta.

-        Tetszik ez a pár óránkénti móka, de ma még nem ettünk semmit. – mondta.

-        Akkor együnk végre.

Nekiálltatok enni ott az ágyon.

-        Én megyek, lezuhanyzom. – te.

-        Megyek én is. Utána visszajöjjek, vagy átjössz? Vagy megkérdezzük Billéket, merre járnak?

-        Hívd fel őket, aztán majd megyek, ha kész vagyok.

-        Rendben, de siess. – adott egy puszit és átment a saját szobájukba.

Lezuhanyoztál és már fel is öltöztél, mikor kopogtak. Ajtót nyitottál és Brian állt ott egy szál rózsával a kezében.

-        Szia. – nyomott puszit az arcodra és átadta a virágot.

-        Köszönöm. Őőő… Szia. – vetted át zavartan.

-        Nem rám számítottál? Megkaptad az üzenetem?

-        Megkaptam, köszönöm. Csak tudod kiment a fejemből.

-        De ciki helyzet. Bocs. Akkor én most megyek.

-        Nem, dehogy csak várj egy pár percet lent az aulában. El kell intéznem valamit, aztán megyek.

-        Nyugodtan mond meg, ha nem alkalmas.

-        De, az. Tényleg. 5 perc és jövök. – mondtad.

Brian lement, te pedig átkopogtál Tomhoz.

-        Azt hittem már sosem jössz. – örült neked.

-        Megyek is csak szólni jöttem, hogy elmegyek. Később jövök.

-        Hova mész?

-        Brian lent vár az aulában. Elfelejtettem szólni neki, hogy nem megyek, és egyszer csak kopogott. Nem küldhetem el.

-        Majd én elküldöm.

-        Nem. Figyelj, talán jobb is így. Menj Billék után, én pedig megyek Briannal. Később hívlak titeket.

-        Tudod mit? Menj. – mondta és becsukta az ajtót.

-        Tom! – kiabáltad és kopogtál.

-        Mondom, menj! Hívj, ha ráérsz majd! – szólt ki.

-        Akkor szia!

Lementél Brianhez. Egy szórakozóhelyre vitt a hotel közelében. Leültetek egy asztalhoz és folytattátok az ismerkedést. Neked nem igazán ment a koncentrálás, mert nem tudtad, mire véld Tom viselkedését. Brian látta rajtad, hogy feszült vagy, úgyhogy rendelt magatoknak egy-egy erősebb koktélt. A második kör után, kezdted elengedni magad, és úgy döntöttél Brianre koncentrálsz. Ő megállás nélkül udvarolt neked, hasonló pimaszsággal, mint Tom szokott. Ez nagyon imponált neked. Már elröpült egy óra, mikor Brian az ajtó felé mutatott.

-        Te, azok nem a haverjaid, akik most jöttek?

-        Pont itt? – láttad meg a négy fiút bejönni az ajtón. Te háttal ültél nekik, így volt esélyed, hogy ne vegyenek észre.

Leültek egy távolabb eső asztalnál. Tom és Gustav ültek nektek háttal, Bill és Georg pedig szemben veletek.

-        Az ott nem… - nézett felétek Georg.

-        De igen. …(neved) és Brian. – vett észre titeket Bill is.

-        Nem mondjátok, hogy itt ülnek a hátam mögött? Hát nincs más hely ebben a városban? – mérgelődött Tom, de nem nézett hátra.

-        Egész jól érzik magukat. – figyelt meg titeket Gustav.

-        Helyes. Érezzék is. Hisz randiznak nem? – mondta Tom, majd felállt és odament a pulthoz. Pár perc múlva egy hatalmas tálcával jött vissza, négy korsó sörrel és pár felessel.

-        Nem kéne innod. Ha féltékeny vagy miért nem mondod el neki és kéred meg, hogy inkább veled randizzon? – Bill.

-        Őt választotta. Mit mondjak még neki? – sértődötten.

-        Akkor menjünk át másik helyre? – Gustav.

-        Nem. Jó ez a hely. – Tom.

-        Nem fogsz balhézni? – Bill.

-        Miért balhéznék? Mondom, hogy nem érdekel.

-        Én viszont most szívesen elverném ezt a majmot. – Georg.

-        Hagyd. …(neved) azt fogja hinni, én küldtelek rá. Legalább várd meg, hátha beszól és ad rá okot. Akkor én is segítek.

-        Maradjunk itt, de ne provokáljátok őket.

-        Nyugi, észre se fogják venni, hogy itt vagyunk. – jelent meg gonosz mosoly Georg arcán.

-        Na húzzuk le. – emelte fel korsóját Tom.

-        Ne menjünk máshova? – kérdezte tőled Brian.

-        Nem. Minek? Nem zavarnak. – füllentetted.

-        Akkor eljössz velem táncolni?

-        Szívesen. – mondtad és lehúztad az egész koktélod egyszerre.