Mindketten titkolóztok.

Becsuktad a szemed és próbáltál elaludni. Érezted, hogy néz. Érezted a tekintetét magadon. Remegett a szemhéjad, annyira csukva akartad tartani. Szerencsére ezt nem vette észre. Levette rólad a tekintetét. Figyelted őt. Zenét hallgatott, izgett mozgott. Nem tudott egy pózban ülni 2 percnél tovább. Aztán a telefonját nyomkodta, ami egy perc múlva megcsörrent. Ő gyorsan felvette, hogy ne kelj fel rá és megnézte alszol-e. Lecsuktad a szemed.

-        Miért hívtál?---Nem, alszik.---Jó volt. Beszélgettünk, semmi baj nem volt.---Igen, azt is megbeszéltük, azt mondta nem haragszik már.---Szerinte próbáljuk meg, tudunk e barátok lenni.---Hát azt, hogy benne vagyok. Mit mondhattam volna?---Hát, volt egy pillanat. A szemembe nézett és annyira meg akartam csókolni, mint még soha.

Erre te köhögtél egyet. Tom megijedt.

-        Figyelj, haver 1 óra múlva leszállunk, majd beszélünk, ha odaértünk a hotelbe. Szia! – mondta és letette a telefont.

Rád nézett, hogy felkeltél-e, de sikerült elhitetned vele, hogy ez a köhintés álmodban történt.

1 óra múlva Tom felkeltett. Leszálltatok a gépről, be egy taxiba és a szállodába mentetek. Georg ott várt az aulában.

-        Végre! – mondta.

-        Megyek is, kipakolok és megmosakszom. Gustav és Bill? – kérdezted.

-        Fent vannak a szobájukban.

-        Ok. – felmentél te is.

-        Na mivan? Olyan hirtelen letetted. – kezdte faggatni Georg Tomot.

-        Igen, mert azt hittem felkelt.

-        Megcsókoltad? – kérdezte.

-        Nem. De közel voltam hozzá. Ott ültünk egymás mellett és csak néztünk egymás szemébe. Készültem megcsókolni, mert nem tudtam ellenállni. Erre ő felállt és kiment a mosdóba. – csalódottan.

-        Nyugi, lesz még lehetőséged.

-        Nem tudom, haver. Annyira máshogy viszonyul hozzám. Nem szeret már. Nem látom azt a tüzet a szemében.

-        Hidd el, egy hónap alatt ez nem múlik el nyomtalanul. Biztos szeret még. Két lehetőség van. Vagy szeret, de már kevésbé. Vagy, ugyanúgy szeret, de úgy tesz, mintha már egyáltalán nem érezne semmit.

-        Na jó, de vajon melyik az igaz?

-        Van egy tippem, ki tudhatja.

-        Milyen igazad van. Ki is faggatom Billt, ha lesz rá alkalom.

-        De most menj, te is pakolj ki, aztán nyakunkba vesszük a várost.

-        Ok.

Fél óra múlva mindenki lement az aulába.

-        Merre menjünk? – kérdezted.

-        A Big Ben-t és a London Eye-t mindenképp nézzük meg. – Gustav.

-        Ok, aztán a Buckingham palota. – Georg.

-        És vásároljunk is! – aggodalmaskodott Bill.

-        Nyugi, nem hagyjuk ki. – mosolyogtál rá.

Egész nap várost néztetek. Szinte minden helyi látványossághoz ellátogattatok. Rengeteg fényképet készítettetek, sok kis emléktárgyat vásároltatok. Tom persze vett egy sapit is, de megkért, hogy te válaszd ki neki. Aztán vettetek fagyit és leültetek a Temze partjára. Egyszercsak egy srác lépett oda hozzátok. Németül beszélt.

-        Szia. Bocs, de nem téged láttalak tegnap a tévében? – nézett rád.

-        Engem?

-        A Viván volt egy interjú. Nem te vagy a lány, annak a bandának az új klippjében?

-        Tokio Hotel. – mondta Bill.

-        Ja igen. Helló srácok. Szóval te vagy?

-        Igen, én. – mondtad megszeppenve. – De miben segíthetek?

-        Kicsit most zavarba jöttem, de hagy mutatkozzak be. – nyújtott kezet. Te felálltál és kezet fogtál vele. – Brian vagyok.

-        Én pedig …(neved).

-        És kedves …(neved), van kedven inni velem valamit?

-        Hát nem vagyok egyedül, mint látod. Úgyhogy talán máskor.

-        Ok, bocs csak próbálkoztam. – nevetett zavartan.

-        Semmi baj.

-        Esetleg máskor iszol velem valamit?

-        Esetleg. – kacérkodtál vele.

-        És esetleg megadod a számod, hogy esetleg felhívjalak, és esetleg eljössz velem egy italra? – mosolygott.

-        Esetleg. – mondtad és megadtad a számod.

-        Akkor jelentkezek. – ígérte és elment, te pedig visszaültél a fiúk mellé.

-        Híres lettél? – Bill.

-        Ne gúnyolódj! – morcosan.

-        És elmész vele? – Tom.

-        Talán. De hagyjuk ezt. Itt jönnek hozzátok is. – mutattál egy csapat tinilányra, akik felétek közeledtek. Vagy 10 lány jött oda és a szokásos aláírás, felkínálkozás, jópofizás eltartott vagy 20 percig. Marhára untad az egészet. Csörgött a telefonod.

-        Igen?

-        Brian vagyok. Emlékszel?

-        Nem volt időm elfelejteni.

-        Azt mondtad, felhívhatlak.

-        Azt mondtam esetleg.

-        És azt is, hogy randizol velem

-        Egy italról volt szó.

-        És azt az egy italt elfogyaszthatnánk, mondjuk most?

-        Hol?

-        Itt vagyok 20 méterre tőled. Nézz egy kicsit balra. Egy feltűnően jóképű srác ül ott egy asztalnál. Integet neked.

-        Igen, már látlak.

-        Nos?

-        Na jó, egy ital. – mondtad és letetted. A fiúk még a lányokkal voltak elfoglalva és idő közben még vagy 15 új is csatlakozott.

-        Georg, ott leszek. – mondtad és a fiú asztalára mutattál.

Odamentél és leültél hozzá.

-        Nagyon rámenős vagy.

-        Muszáj, néha. Baj?

-        Dehogy. De nem sértődsz meg, ha előre leszögezem, nem lesz ebből több egy italnál?

-        Nem.

-        Akkor jó.

-        Úgyis meggondolod magad. – mondta beképzelt mosollyal az arcán. Emlékeztetett valakire, aki szintén ilyen magabiztosan csábított el. Igen, Tom. Talán emiatt, talán nem, megtetszett neked a srác. Megittatok egy-egy italt, és beszélgetni kezdtetek. Németországban született, de Londonban lakik egy éve egyedül. 21 éves és itt jár fősulira. Kedves volt, közvetlen és nagyon meg akart ismerni téged. Meséltél magadról, aztán elköszöntél mert láttad, hogy a fiúk már végre magukra maradtak.

-        Most megyek. Köszi az italt.

-        Én köszönöm. Számíthatok esetleg egy második italra valamikor?

-        Nem hiszem. Tudod, kikapcsolódni jöttünk a srácokkal és úgy terveztük, hogy együtt töltjük az egész hétvégét.

-        Egy pár óra sem fér bele?

-        Egy hónapja várjuk ezt. Bocs. Örülök, hogy megismertelek.

-        Én is. És fenntartom az ajánlatom, ha esetleg meggondolnád magad. A számomat tudod.

-        Ok. Szia.

-        Szia.

Visszamentél a fiúkhoz.

-        Mit csinájunk most? – Gustav.

-        Van kedve valakinek berúgni? Megünnepelni a turnét, és hogy itt vagyunk. – győzködött.

-        Felőlem! – egyeztél bele.

-        Naná! – vágta rá Tom is.

-        Hol? Nem akarok bárba menni. – Bill.

-        Akkor a szobánkban! – Georg lelkesen. – Menjünk vegyünk piát, meg rágcsálni valót és irány a szálloda. Legalább nem kell majd részegen hazatalálni.

-        Ok, menjünk. – egyezett bele a hallgatóság.

Ígyhát elmentetek egy boltba. Ahol Tom és Georg úgy döntöttek ők ketten szétválnak tőletek, mert valamit meg kell beszélniük. Hárman maradtatok.

-        Na, mi volt ezzel a sráccal? – Bill.

-        Semmi. Aranyos, jóképű, pénzes pasi. De nem kell nekem most senki se.

-        És mi volt a reptéren Tommal? – Gustav.

Elmesélted nekik, amiről beszélgettetek, ami majdnem történt, és amit hallottál a repülőn.

-        Erre nem tudok semmi okosat mondani. – Bill.

-        Most sajnos én sem. – Gustav.

-        Hát köszi, veletek is csak többen vagyunk. – gúnyolódtál.

-        És mit akarsz kezdeni ezzel? – Gustav.

-        Nem lehet köztünk semmi. Nem. Beletörődtem, hogy nincs esélyünk egy kapcsolatra. És ez már így is marad. Csak fájna megint.

-        Nagyon eltökélt vagy.

-        Muszáj annak lennem. De nagyon nehéz. Annyira szeretem őt.

Eközben Tom és Gustav.

-        Na, mostmár látod? Nem kellett Bill, ahhoz hogy megtudjuk mi a helyzet! Simán megadta a számát egy idegen srácnak.

-        Te féltékeny vagy!

-        Még jó! Ő az enyém!

-        Ne felejtsd el, hogy ezt ő már nem így gondolja. És lehet le kéne tenned erről. Kivitelezhetetlennek tűnik köztetek egy rendes kapcsolat.

-        Nem tudom. Hogy tettessem, hogy csak barátként gondolok rá. Főleg ez a fasza ötleted, hogy igyunk.

-        Erre nem gondoltam.

-        Sejtettem. De mostmár nem gondolhatjuk meg magunkat. Az feltűnne. Billék se hülyék.

-        Akkor vegyük meg a piát és irány a mi kis privát partink!