Újra kettesben.

-        Hogy érted, hogy megváltozott? – Bill.

-        Boldog és magabiztos. Simán hazudta, hogy semmi sem volt köztünk, egy hónapja meg kikelt magából, mert nem vállaltam fel.

-        Azért mégis csak eltelt egy hónap. Úgy látszik túl tette magát rajtad. És ez jó, nem? – Georg.

-        Igazad van. De el is felejtettem mennyire vonzó. Iszonyatosan szép a feneke. És ahogy boldogan mosolyog, gyönyörű szép. – mondta ábrándozva.

-        Mi van fiúk, nem jöttök? – jöttél ki hozzájuk. – Még Gustav is táncol.

-        Ezt látnom kell! – röhögött Georg és bementetek.

Egész este iszogattatok, táncoltatok. Mind az öten nagyon jól éreztétek magatokat. Aztán a vendégek 11 körül elkezdtek hazaszivárogni, éjfélre már csak ti maradtatok.

-        ...(neved), van hol aludnod? – kérdezte Nick.

-        Gyere a szállodánkba. Biztos van még szobájuk. – Gustav.

-        Akkor mostmár van Nick, köszönök mindent.

Elköszöntetek és elindultatok. Felhívtátok a hotelt és volt szobájuk számodra. Odamentetek, felvittétek a csomagjaid a szobádba, és közben még beszélgettetek.

-        Örülök, hogy jól sikerült a turnétok, Billék nagyon sokat meséltek róla. – mondtad Georgnak és Tomnak.

-        Hát igen. Annyi rajongónk van, hogy el se tudtuk képzelni eddig. – Tom.

-        És mennyi csini csaj mi? – kacsintott Georg Tomra és pacsit is adtak egymásnak. Bill rádnézett, nem tudta hogy fog ez esni neked, de te csak mosolyogtál.

-        Sejtettem, hogy ez marad meg bennetek. – mondtad.

-        Na menjünk aludni, fárasztó nap volt és holnap reggel irány London. – Gustav.

-        Igaz, feküdjünk le. – helyeselt Tom és kimentek a szobádból. Bill még maradt egy picit.

-        Nagyon jól viseled. – mondta.

-        Pedig nagyon nehéz. Amikor megláttam, azt hittem megáll a szívem. Még jó, hogy gyorsan megöleltél, mert lehet összeestem volna. És ahogy nézett rám. – áradoztál.

-        Jó ötlet, hogy nem mutatod ki az érzéseidet. Meg is jegyezte, hogy olyan más vagy, mint egy hónapja.

-        Nem akarom, hogy megtudja, mit érzek.

-        És a levelet oda adod neki?

-        Nem tudom, még gondolkodom rajta.

-        Rendben, de most te is aludj, reggel korán kelünk. – mondta és nyomott egy puszit a homlokodra.

-        Jóéjt. – búcsúztál el.

Ahogy megbeszéltétek, reggel 9-kor találkoztatok a fiúk szobája előtt.

-        Tudjátok mi jutott este eszembe? Hogy nekem nincs jegyem a gépre. Csak ide jöttem Münchenbe, a tovább utazás teljesen kiment a fejemből. – mondtad és elég cikinek érezted, hogy ilyen hülye voltál.

-        Most gyorsan elindulunk és reménykedünk, hogy lesz még hely. – aggodalmaskodott Bill.

Felkaptátok a csomagjaitokat és indultatok is. A fiúk átvették a jegyeiket, aztán te is odamentél szerencsét próbálni.

-        Jó napot! Én szeretnék egy jegyet a 10 órai Londoni járatra.

-        Pillanat. Sajnálom hölgyem, de erre a járatra nincs már egy szabad helyünk sem. A következőre viszont még van egy pár. Az délben indul. Megfelel Önnek?

-        Hát, ha nincs más választásom.

-        Sajnos nincs. Akkor kér arra jegyet?

-        Igen, köszönöm.

Megkaptad a jegyet és odamentél a fiúkhoz.

-        Nincs hely már. A következővel megyek utánatok.

-        És az mikor indul? – Tom.

-        Délben. Basszus, hogy mehetett ki a fejemből! – mérgelődtél.

-        Figyelj, ha szeretnéd, megpróbálom áttetetni a jegyemet a te járatodra. – ajánlotta fel Tom a legnagyobb meglepetésedre.

-        Igazán nem szükséges. – mondtad.

-        Nem jó egyedül repülni és két óra itt a reptéren sem túl szórakoztató. – győzködött, de igazából nem érdekelte a válaszod. Már eldöntötte, hogy itt marad veled.

Már ment is a pulthoz és pár perc fűzés után rávette a jegypénztárost, hogy tegye át a jegyét.

-        Na ennyi volt. – mutatta a jegyét.

-        Ezt a csajt megfűzted. – Georg.

-        Még szép. – nagyképűsködött Tom.

-        Nekünk viszont fel kell szállnunk. A hotelban várunk majd. – Bill.

-        Oké. Jó utat. – te.

-        Nektek is. – mosolygott Georg és felszálltak a gépre.

-        Akkor van még két óránk. Iszunk valamit?

-        Meghívlak egy sütire. – te.

Beültetek egy kávézóba. Rendeltetek egy-egy üdítőt és süteményt.

-        Mit szólsz a klipphez? – kérdezte.

-        Nem láttam sajnos. Pont a gépen ültem, mikor leadták. Milyen lett?

-        Nagyon jó. Szerintem az eddigi legjobb. Szívesen lennék Bill helyében. Nagyon jól csináltad.

-        Köszi. Kíváncsi vagyok rá.

Egy pár percig nem szóltatok semmit egymáshoz, mert nem tudtatok témát taláni. Majd te belekezdtél.

-        Haragszol, amiért nem köszöntem el?

-        Igazat megvallva igen. Egy ideig nagyon haragudtam. És becsapva éreztem magam. Csak úgy kisurrantál az életemből. De később megértettem, hogy miért tetted.

-        Úgy éreztem, nem tudok elmenni, ha eléd kell állnom elköszönni.

-        Nem kell magyarázkodnod. Rájöttem, hogy miért tetted és valószínűleg én is ezt csináltam volna. Úgyhogy hagyjuk is. Inkább mond mi történt veled ez alatt az egy hónap alatt.

-        Nem sok minden. Mint azelőtt. Otthon vagyok a legtöbbet, a szobámban, sétálgatok, napozok, kimegyek a parkba rajzolni. Apu csináltatott egy medencét a kertbe, úgyhogy most úszkálok is néha. Talán annyi változott, hogy Vikivel egyre több időt töltünk együtt.

-        És tényleg összejött a volt barátoddal?

-        Igen, Tomival. De már megszoktam. Mérges vagyok még rá, mert átvert …- abbahagytad a mondani valót, mert eszedbe jutott, hogy Tom ugyanazt tette veled.

-        Sajnálom. Tényleg.

-        Ne beszéljünk erről.

-        Szerintem pedig kéne. Nem akarom, hogy haragudj rám. Talán meg tudnám magyarázni.

-        Nem hiszem. És nem is kell. Már nincs rá szükség, hogy értsem miért tetted. Barátok vagyunk, akik megpróbáltak kapcsolatot kialakítani. Nem jött össze. – Tom nagyon meglepődött a józanságodon. Egy pillanat alatt hatalmasat nőttél a szemében. Felkészült, hogy elmondja neked, miért tette és mennyire sajnálja, de örült, hogy nem hagyod kellemetlen helyzetben.

-        Szóval barátok? – kérdezte végül.

-        Igen. Ha benne vagy.

-        Próbáljuk meg. – fogtatok kezet.

Tovább beszélgettetek, és olyan dolgokat kérdeztetek egymásról, amit még nem beszéltetek meg eddig. Suliról, továbbtanulásról, célokról. Egyszercsak két lány jött az asztalotokhoz.

-        Tom! Adnál egy autógrammot?

-        Persze. Szívesen. – a két lány elővett egy-egy kis noteszt, tollat és Tom aláírta nekik.

-        Te vagy a leghelyesebb fiú, akit valaha láttam. – mondta az egyik. – Tudod, egyszer szívesen lefeküdnék veled.

Te erre arrébb húzódtál, mint akkor este, amikor ezen össze is vesztetek. Tom ezt észrevette. És visszahúzott.

-        Lányok, bocs de ő egy nagyon kedves ismerősöm, és pofátlanság vele szemben, hogy ilyeneket mondtok. Jólesik, meg minden, de magunkra hagynátok? – mondta nekik. A lányok meglepődtek, akárcsak te és elmentek.

-        Nem kellett volna.

-        De igen. Láttam, hogy zavar.

-        Megváltoztál. – te.

-        Te is. – mondta és a szemedbe nézett. Annyira meg akartad csókolni, mint még soha. Érezni akartad finom puha ajkait, meleg selymes bőrét.

-        El kell mennem pisilni. – felálltál és kimentél a mosdóba. Megmostad az arcod és csak álltál a tükör előtt. „Meddig bírod még megjátszani magad? Miért pont ő maradt itt veled? Miért olyan kedves? Miért olyan édes, mint mindig? Miért néz a szemembe azzal a tekintetével? Megfagyaszt vele. De nem tudhatja meg. Nem és nem. Nem fogsz megsérülni mégegyszer.” Ezek a gondolatok zakatoltak a fejedben. De vissza kellett menned hozzá, hogy ne tűnjön fel neki a dolog.

-        Bocs, nagyon kellett pisilni, és ha felszállunk, ott én nem szeretnék. – mentegetőztél.

-        Ok, nem gond. Na gyere, menjünk. – mondta és felszálltatok a gépre. A jegyetek nem egymás mellé szólt, így te is leültél a te helyedre, Tom pedig pár sorral előtted az övére. Kb. 20 perc repülés után Tom jött oda hozzád és a melletted lévő emberhez szólt.

-        Elnézést uram, nem cserélne velem helyet?

-        Miért pont ide akar ülni?

-        Nézzen már maga mellé. Volt húsz perce emellett a gyönyörű lány mellett. Most én jövök.

-        Na jó, de csak azért mert udvarias vagy. – állt fel a pasi. – És vigyázz rá, tényleg gyönyörű.

Tom elégedett fejjel leült melléd.

-        Gondoltam unatkozol. Az út meg még hosszú.

-        Épp aludni készültem. – mondtad, mert kerülni akartad az újabb beszélgetést egy ideig.

Hát jó. Aludj. Én őrzöm az álmod. És a gépet. – mosolygott rád védelmezően. Visszamosolyogtál és lehunytad a szemed.