Szépen kiütötted!

-        És …(neved)? Hol van? Megtaláltad? – Tom.

-        Meg.

-        Mit mondott?

-        Egyedül akar lenni. Nagyon kivan.

Leültek a kanapéra.

-        El kell mondanod, hol van!

-        Nem. Hagyd őt most. Mit mondanál? Magyarázkodnál? Csak rosszabb lenne.

-        Majd én beszélek vele. – Gustav.

-        Nem hinném, hogy most beszélne veled. Csalódott benned.

-        Basszus, Bill, te mit tettél volna a helyemben?

-        Nem tudom, haver. Mondtam neki, hogy csak jót akartál.

-        Mikor jön haza? – Tom.

-        Nem tudom.

-        Mekkora barom vagyok!

-        Most tényleg az voltál. – Gustav.

-        Valamikor úgyis hazajön. Különben hol aludna? – Georg.

-        Igazad van. És én itt fogom várni. – Tom.

-        Jó, de ne támadd le, és ne erőszakoskodj. Hagy gondolja át nyugodtan. Úgy talán megbocsát. – Bill.

-        Akkor mi feküdjünk le. – Georg.

A fiúk tehát lefeküdtek aludni. Tom leült a kanapéra és várt.

Hajnal kettő körül értél haza. Lábujjhegyen lépdeltél át a nappalin. Megláttad Tomot. Ülve elaludt. Betakartad egy pléddel és nézted egy darabig. Aztán tovább is mentél, halkan fel a lépcsőn, nehogy felkeltsd. Bementél a szobádba, elővetted Tom táskáját és bepakoltad a cuccait. Aztán lefeküdtél és te is elaludtál.

Reggel 10 körül keltek a fiúk és egyből kimentek a nappaliba.

-        Tom! Tom! – keltegették.

-        Mivan? Mi az? – riadt fel.

-        …(neved)? Hazajött? – Gustav.

-        Elaludtam. A rohadt életbe elaludtam.

-        Akkor lehet fennt van a szobájában. – Bill.

Ekkor jöttél le a lépcsőn a táskával a kezedben.

-        Baba! Hát itt vagy? – állt fel és ment feléd. Mikor odaért a kezébe nyomtad a táskáját.

-         Én itt vagyok. Te viszont menj el légy szíves. – odamentél az asztalhoz elvetted a kulcsot, amit Tomnak adtál, és elindultál az ajtó felé. – Nekem most dolgom van. Georg, rádbízom Tom kulcsait. Bill, a forgatáson találkozunk. Mikor is?

-         3kor. – felelte megszeppenve.

-         Oké, ott leszek! – mondtad és már be is csuktad magad mögött az ajtót.

-         Kidobott? – Tom.

-         Úgy tűnik. – Georg.

-         Utána megyek! – mondta és kirohant a házból. Te épp szálltál be a taxiba.

-         Várj! – kiáltott utánad.

-         Tom, nem kell mondanod semmit.

-         Adj egy percet.

-         Kérem, várjon egy percet. – mondtad a taxisnak.

-         Mi volt ez? Kidobtál? – kezdte is Tom.

-         Mondtam. Közvetlen mielőtt megtetted, mondtam. Ha megcsalsz, vége. Emlékszel?

-         Igen, de egyszerűen szakítasz velem?

-         Nem egyszerűen Tom. Szeretlek, de ha úgy megcsalsz, hogy pár méter választ el minket, mi lesz akkor, ha több száz kilóméterre leszek innen?

-         Ezt a csajt rámküldték, hogy csábítson el.

-         De sikerült neki, nem? Kérlek, ne nehezítsd meg.

-         Baba, kérlek!

-         Nem vagyok a babád. – mondtad teljesen nyugodtan.

-         Nem is ordítasz velem? Nem pofozol fel? Nem vezeted le a dühöd rajtam?

-         Annyira fáj, hogy egyszerűen nem tudom kezelni. El tudod ezt képzelni? Tudom, sajnálod de legközelebb tudod, hogy előbb gondolkozz mit veszíthetsz egy dugás kedvéért. Jobb, hogy most van vége még itt az elején, mint hónapok vagy évek múlva.

-         Ez végleges? Tényleg ezt akarod?

-         Igen. Nem tudok olyan embert szeretni, akinek nem számít, hogy egy szál fehérneműben fetrengek az öccsével a tévében. Aki azt mondja, ne nyávogjak, ha nem fogadjam el, hogy nincs egy egész napja rám. Aki szenteskedő szűzlánynak hív és rá fél órára letolt nadrágban találom meg egy csinibabával. Keress valakit, akinek ez megfelel.

-         Nem akartalak bántani.

-         Tudom, nem minden úgy alakul, ahogy akarjuk.

-         Akkor ennyi volt?

-         Ennyi. – mondtad elcsukló hangon. A szemed könnybe lábadt.

-         Sajnálom. – akarta megsimogatni az arcod. De te gyorsan beszálltál a taxiba és megmondtad a sofőrnek, hogy hova vigyen. Tom pedig visszament a házba. A fiúk az ablaknál álltak.

-         Szóval mindent hallottatok.

-         Igen. – Bill.

-         Tudtam, hogy nem fog megbocsátani. Tomi megcsalta, amin te miattad tudott túljutni, erre te is megcsalod. – Gustav.

-         Talán igaza van. Nem ment volna. – Tom beletörődve.

-         Feladod? – Bill.

-         Nem nekem való a tartós kapcsolat. – mondta, megfogta a táskáját és elindult az ajtó felé. – Na menjünk mi is.

-         Ja menjünk haza, aztán irány a forgatás. – Gustav, és ő is elindult Tom után.

-         Bill figyelj ide. – húzta félre Georg Billt.

-         Mi van?

-         Ráhajtasz?

-         Kire?

-         Tudod jól. Láttam, amit láttam. És azt hiszem jól sejtem hogy van köztetek valami.

-         Te hülye vagy.

-         Ha akartok valamit egymástól, beszélj előtte Tommal.

-         Gondolod, hogy a háta mögött bármit is tennék?!

-         Jó én csak szóltam, nyugi.

-         Oké! Inkább menjünk! – mondta ingerülten.

Te már negyed 3-kor ott voltál a suliban. Negyed óra múlva a fiúk is megérkeztek. Gustav kopogott be az öltöződbe.

-        Igen?

-         Gustav vagyok.

-         Gyere.

-         Szóbaállsz velem?

-         Csalódtam benned.

-         Én próbáltam őt megakadályozni. Mondtam, hogy ne tegye meg.

-         Mégis megtette, és te segítettél is neki.

-         Csak jót akartam. Nem tudtam pontosan mi folyik odabent, csak azt akartam, hogy ne lásd.

-         Miért csinálta ezt velem?

-         Nem tudom. Könnyen elcsábul. Ez a csaj meg annyira nyomult, hogy nem lehetett volna lelőni sem.

-         Ne gyere te is azzal, hogy szegénykémet átverték.

-         Nem, de enyhítő körülmény.

-         Tök mindegy, ha nem ez a lány, akkor majd más. Hagyjuk is.

-         Akkor haragszol rám?

-         Nem. Nagyon szeretlek. – ölelted át.

-         Én is. De ha valaki, meglátja, hogy fehérneműben vagy és ölelgetlek. – nevetett. Ugyanis te már átöltöztél a jelenethez.

-         Hopp. Elfelejtettem. – elpirultál és felvetted a köntösöd.

-         Na gyere, meghívlak egy kávéra a büfében.

-         Az rám férne, köszi.

Tom, Bill és Georg ott ültek ez asztalnál. Gustav kérdően rádnézett.

-        Menjünk oda. Semmi baj.

Leültetek a fiúkhoz. Megrendeltétek a kávétokat. Egy lány hozta ki azt tálcán nektek.

-        Te mit keresel itt? – emelte fel hangját Tom, mikor meglátta ki az.

-        Téged édes! Nahát itt a csajod is? Vagy már nem vagytok együtt? – mutatott rád gúnyosan.

-        Te meg ki vagy? – kérdezted.

-        Ja szia. Ann vagyok. Már találkoztunk, de akkor elég csúnyán néztél ki.

-        Te akkor fogsz csúnyán kinézni, ha most azonnal nem húzol el innen. – álltál fel.

-        Ne, hagyd. – Bill.

-        Tényleg takarodj el. – Tom.

-        Ó milyen cuki harcias az exed Tomci baba.

Odaléptél a csajhoz és kiütötted a tálcát a kezéből. Az összes kávé ráömlött.

-        Mit képzelsz, ki vagy? – kérdezted teljesen kikelve magadból.

-        Az, aki elvette tőled a szerelmedet. – gúnyolódott.

-        Te vetted el? Csak a farka után ment. És ha jól emlékszem nem te fogtad a másik végét, hisz addig képtelen lennél eljutni nála. Hogy is volt? Várjunk, nem te vagy, akit Tom faképnél hagyott egy szál semmiben? Ahhoz képest eléggé el vagy szállva magadtól.

-        Engem nem csalt volna meg az első lánnyal, aki szembejön.

-        Tudod mit? Gyertek össze és próbáld ki! Sok szerencsét hozzá. Hülye kis ribanc.

-        …(neved), ne! Hagyd! – Gustav.

-        Csak fel akar idegesíteni. – Bill.

-        Azt mondtam, húzz el! – állt fel Tom is.

-        És ha nem? Mi lesz? Rámuszítod a hisztigépedet?

-        Ezt nem mondtam volna. – jegyezte meg Georg, sejtve a reakciód.

Te behúztál egyet a csajnak. Tom lefogott, hogy ne ess itt neki. Ann fogta a száját, ami felszakadt.

-        Vérzek! – szipogott.

-        Amint Tom elenged, nem csak ott fogsz vérezni!

-        Tűnj már el! – kiáltott rá Bill.

-        Még találkozunk Tom. – mondta és elment.

-        Engedj el! – mondtad Tomnak.

-        De nem mész utána.

-        Ezt nem te fogod eldönteni. – kirántottad magad a kezéből.

-        Tényleg ne. Felesleges. – Bill.

-        Nyugi, nem ér ennyit az egész. – te.

-        Szépen kiütötted! – Tom elismerően.

-        Életemben először ütöttem meg valakit. – mondtad, meglepődve magadon. – Most boldog vagy?

-        Jól csináltad! – Georg. – Én nem szeretnék összeveszni veled.

-        Sértegetett. És közrejátszott…- ránéztél Tomra és inkább nem fejezted be a mondatot.

-        Bill, szerintem ideje mennünk. Nick már biztos vár.

-        Igaz.

Mi is megyünk, ezt meg kell néznünk. – Georg széles mosollyal az arcán.