A nem várt nyeremény.

Magyarországon élsz, a szüleiddel és a testvéreddel egy szép házban. Iskolába jársz, éled az életed. A testvéred, Viki, egy év van köztetek. Ugyanabba az iskolába jártok, hasonlítotok is egymásra. Hasonlóan öltöztök, hasonló pasik jönnek be mindkettőtöknek, csak a zenei ízlésetek tér el. Ő Tokio Hotel rajongó a kezdetektől. Te mindent meghallgatsz, de nincs kifejezett kedvenced.

- Kérlek, csak egyszer hallgass bele az új cd-jükbe és ha egyáltalán nem tetszik, békén hagylak vele. Kérlek, na! – Viki

- Jó hugi, de aztán leszállsz már rólam, és nem kell veled mennem rajongói pólókat és dvd-ket vásárolni! – te

- Rendben! Megígérem, úgyis tudom, hogy tetszeni fog!

- Na add ide, este meghallgatom, de most tanulnom kell! – becsuktad a szobád ajtaját és leültél az asztalodhoz.

Azon elmélkedtél, mit ronthattál el, hogy a barátod szakított veled. 1 év után. Szeretted őt. Az utóbbi időben sokat vitáztatok, de nem gondoltad, hogy megcsal és elhagy téged egy másikért. Szomorú voltál.

Szerda délután van, ilyenkor együtt szoktunk tv-zni nála. Csak fekszünk az ágyán és nézzük a tv-t, kiröhögjük a beszélgető show szereplőit, a hülye sorozatok kitalálóit. – gondoltad magadban – Most mit kezdjek magammal, mit csinál ilyenkor egy egyedülálló, magányos lány?

Lefeküdtél az ágyadba és mindenkép el akartad terelni a gondolataidat. Arra gondoltál, most meghallgatod a cd-t, amit Viki adott. Legalább lefoglal. Elindítottad az albumot és fülhallgatóval a fejeden visszafeküdtél az ágyadba.

Tetszett, amit hallottál. A srácnak jó hangja volt. A szövegek, megérintettek, néha egy- egy könnycsepp is legördült az arcodon. Igen, megfogott benne valami. És teljesen elterelte a figyelmed a csalódásról.

- Na, mivan már? – rontott be Viki.

- Kopogni nem tudsz? – kérdezted és letöröltél egy könnycseppet az arcodról.

- Tetszik, tetszik! Megmondtam, tudtam! – gúnyolódott veled.

- Nem rossz, de most hagyj légyszíves, nem vagyok jól!

- Ne haragudj …(neved), csak fel akartalak vidítani. – mondta Viki komolyra fordítva hangsúlyát és leült melléd az ágyra. – Jót akartam, mert ezek a srácok engem eddig mindig felvidítanak.

- Tetszik hugi, tényleg! – mondtad már kicsit vidámabban. – Jó hangja van a srácnak…

- Bill!! – szakított félbe, kikérve magának.

- Jó, szóval jó hangja van Bill-nek, és a szövegek is tetszenek.

- Szívesen mesélek róluk! – mondta Viki mosolyogva.

Láttad, hogy mennyire szeretné, és titokban téged is elkezdett érdekelni a dolog.

- Rendben, mond el, mit lehet tudni róluk!

- Németországban élő 4 srác alkotja a bandát! Ketten közülük ikrek, Bill és Tom 17 évesek, mint mi – mosolyogta el magát – a másik két srác, Gustav és Georg 19 és 20 évesek. Bill az énekes, és egyben személyes kedvencem is, Tom a gitáros, Gustav a dobos és Georg basszusgitározik a bandában…- és csak mesélt, mesélt. Hallgattad és tetszett, hogy Viki milyen boldog, hogy megoszthatja veled rajongását. Mindent elmondott róluk, amit csak tudott.

- Köszi hugi, most már nem halok meg hülyén! – nevetted el magad, mikor befejezte.

- Ne gúnyolódj! Nekem ez fontos! – sértődött meg.

- Bocsi, csak tudod Tomi nagyon hiányzik és mikor azt mondtad, az egyik tagot Tom-nak hívják, kicsit elterelődött a figyelmem. De tudod, mit? Tetszik az együttes! Rajongó ugyan nem leszek, azt meghagyom neked, de azt hiszem ezt a cd-t elkobozom és megtartom!

- Hát jó! Nekem úgysem csak ez az egy van!

- Lányok, gyertek, vacsora! – kiáltott anyutok a földszinten lévő konyhából.

Megvacsiztatok, aztán lefeküdtetek aludni. Teltek a napok, kezdted kiheverni a szerelmi bánatod, egyre több időt töltöttél Vikivel és újra olyan közel érezted magadhoz, mint régen.

Kb egy évvel ezelőtt romlott meg a kapcsolatotok. Ugyanabba a srácba estetek bele, Tomiba. Tomi téged választott és össze is jöttetek. Annyira szeretted őt, hogy remélted Viki ezt megérti, és nem állhat közétek.

Viki megértette a dolgot, de megváltozott a viszony köztetek. Ha tudtad volna, hogy mi lesz a vége… De már mindegy, a lényeg az, hogy Viki és te újra legjobb testvérek vagytok.

- … (neved)! Hol a Tokio Hotel cd, amit adtam?- rontott be a szobádba, zaklatottan Viki.

- Adom, adom, de nyugi. Mi baj? Azt nekem adtad nem? – vontad kérdőre és közben a kezébe adtad.

 - Most hallottam a tv-ben, hogy…- kinyitotta, kivette a borítót és megfordította - Ezt nem hiszem el! – mondta elcsukló hangon és a kezedbe adta a borítót, amin a következő szöveg állt:

„ Szia!

Nagyon örülünk, hogy ez a cd a Te tulajdonodban van! Reméljük tetszik, hisz értetek rajongókért van, mint ahogy mi is.

Egy kis meglepetéssel készültünk, mikor ezt az albumot kiadtuk a kezünkből. Egy szerencsés rajongónk egy hétvégét tölthet el velünk Németországban. Megnézheti, mivel töltjük a napjainkat. Te vagy ez a szerencsés és egy kísérőd.

Mi már nagyon várjuk, remélhetőleg Ti is! 

Millió puszit küldünk, Bill, Tom, Georg és Gustav”

Mindannyian aláírták és utóiratban meghagytak egy telefonszámot, amin bővebb információt szerezhettek az előttetek álló hétvégéről.