Fáradtabban ébredtem a kelleténél. Csak forgolódtam és azon járt az eszem, hogy ezzel mit akar elérni. Azt teljes mértékben tisztáztam magamba, hogy már nem úgy szeretem. Csak sokkolt és nem tudtam úrrá lenni magamon, mert minden hirtelen jött.  Gyors felkaptam magamra az edző ruhámat, az asztalon lévő terülj-terülj asztalkámból bekaptam pár falatot. Majd még egy almát és vizet magamhoz vettem és rohantam a próbára.

- nem, nem és nem. – ordította le a fejemet a koreográfus.  – Tegnap még jobban ment.  Kéz előre és segg hátra kitol és utána ugrasz ki az autóból.

- Oké. – mentem vissza a kezdő pozícióba.

- Csinálj úgy mint ha tényleg itt lenne az autó. Majd pénteken lesz csak lehetőséged tényleg a stúdióba kipróbálni az ugrást, de a többinek tökéletesen kell menni. Mehet?

- Igen. – bólintottam mellé és már századjára álltam neki

Lehet túl tökéletesre szeretem volna, vagy csak nem táncolok elég nőiesen. Vagy mint az első alakommal túlfeszült vagyok az ilyen táncok közbe. De az óta elég sokat fejlődtem.

- Rendben mára ennyi. A végére már kezd alakulni még holnap, elpróbáljuk és péntekre menni fog.

- Oké. – a vízért  nyúltam és éreztem nem volt sok az táplálék amit reggel magamhoz vettem. Még a padlón ülve pihegtem egy kicsit és vártam az újabb tanáromat. Helyette egy teljesen más személy nyitott be a próbaterembe. Meglepődtem, hiszen rá nem számítottam.

- Te meg… - de nem hagyta, hogy befejezem

- Békével jöttem és bocs a tegnapiért. Elfogadom, hogy túlléptél rajtam.

- Ezért jöttél, hogy ezt elmond nekem? – töröltem meg az arcomat a törülközőbe

- Nem csak erről lenne szó. – foglalt helyett mellettem.

- Baj van? – szállt el egy pillanat alatt miden dühöm

- Ami azt illeti, miután tegnap csak úgy leléptél, az egyik versenyző társad meg kereset.

- Csak nem..? – lepődtem meg

- Katrin és egy kis ajánlatott tett nekem, hogy meséljek el rólad mindent. Ha meg teszem kapok egy jó kis összeget a nyereményből.

- Ezt miért mondod el nekem?

- Úgy érzem bármenyire is cserbenhagytalak és megbántottalak, soha többet nem tudnálak bántani. Ne haragudj önző voltam. Tudom, nem lehet egy perc alatt elfelejteni, de…

- Erre nincs szükség. Régen volt és kész. – szakítottam félbe, úgy éreztem erre már nincs szükségem. Ha akkor még visszajön és elmondja mit miért tett kíváncsi lettem volna rá. De most már nem szeretnék a sok megválaszolatlan kérdésekre választ kapni.

- Oké. Csak szólni szeretem volna. Meg azért is, hogy megkaptam a főszerepet az új sorozatba.

- Gratulálok. – öleltem meg hírtelen, de ez is észhez térített és rá jöttem nem vonzódok már hozzá.

- Köszönöm. – rakta kezeit a hátamra. – Vigyázz azzal a lánnyal, nagyon tart tőled.

- Vigyázok. – engedtem el

- Na megyek, majd szombaton találkozunk a fan partin. – adott egy puszit – Ott lesz a sorozat bemutatója is. Szia. – vette sietősre a léptei, de az ajtóba akadályba ütközött. – Bocsi. – kért elnézést az illetőtől és ment is tovább.

Kíváncsian lestem ki lehet az akinek neki ment, hiszen a nyitott ajtótól nem láttam semmit. Egy újabb falatot haraptam le a fényesen csillogó zöld almából. Ezután már az ajtóban tartozódó titokzatos személy is felfedte magát. Pont rá nem számítottam. Hiszen tegnap még azt mondta interjút forgatnak vele.

- Szia! – köszöntem miután lenyeltem a számban lévő almát.

- Szia! – mosolygott – ő nem az..?

- Expasim. Csak szólt, hogy Katrin nála is bepróbálkozott. – Nem akartam jobban bele menni, hiszen eddig semmi gonosz tettéről nem szóltam neki. – Erős ellenfél vagyok a szemébe.

- 100x jobb vagy nála.  – hajolt le és egy gyors puszit kaptam a számra, mielőtt még valaki bejött volna. – Csak azért jöttem, mert itt is forgatunk majd a srácokkal. Rád eset a választás.

- Miért pont rám?

- Most sorolhatnám percekig, de nem sokára itt a forgató csoport. Kíváncsiak a belső munkálatokra. Az a lényeg most ne ellenkezz. Hagy lássák milyen jó mentor vagyok.

- Szoktam ellenkezni? – mosolyogtam el magam – De mit kapok cserébe, ha most szófogadó kislány leszek?

- Engem. – kapta ki a kezemből az almát és bel harapott

- Ennyi. Ez még nem elég ajánlat. – mosolyogtam

- Egy vacsora.

- Kezd alakulni. – vettem el az almámat

- Ma este? – emelte a tétet

- Így már kecsegtetőbb.

- Elintézem, hogy este az enyém legyél a te dolgod csak annyi, hogy most rendes kis lány leszel.

- Áll az alku. – nevettem

Nem sokáig húzták az interjút. Kérdezgettek, olyan családias volt. Bevágtak egy részletett az énektanáros próbámból. Aztán kaptam a dicséreteket. Végül még 2 órán keresztül gyötörtek, de végére összeállt az ének. Már csak a táncot kell vele összehangolni és kész. Holnap délután folytatódik az egybe próbálás.     

 Délután 4-kor már a kocsiba ültem és a stáb egyik tagja vitt haza. Az interjú óta nem beszéltem vele így fogalma se volt mi a terve. Csak annyit tudtam, hogy egy órát még otthon eltölthetek. Gondolataimat a telefonom jelzése szakította meg. Tom neve ékeskedet a kijelzőmön. „Légy szépen kiöltözve és megyek érted. Hiszen jó kislány voltál és betartom az ígéretem.”

Finom vacsorával várt apu, a kedvenc ételeimet rendelte meg. Csak 10 percet tudtam anyával beszélni, mert fáradt volt nagyon és inkább hagytam piheni. Nem sokat ettem, hiszen tudtam vár még rám egy vacsora. Épp a franciakrémest majszoltam mikor csengettek. Az órámra néztem, de túl korainak találtam, hogy Tom legyen. Apa nyitott ajtót.

- jó napot! – Bill hangját halottam – Bill Kaulitz vagyok

- Jó napot! Robert Gross. - nyújtott kezet neki.

- Bemehetek?

- Persze. – tárta jobban ki az ajtót.

- Szia, Andi. – nyomot az arcomra egy puszit és a kezében lévő dobozt az asztalra helyezte.

- Hát te? – néztem rá lepődötten, nem számítottam rá

- Kaptam egy kis feladatott. Ami őszintén nem esik nehezemre. Én vagyok az első számú meglepi. – mosolygott édesen

- Azért ennyire nem gondoltam komolyan.

- De ő igen. – mosolyogott.

- Bill megkínálhatlak valamivel? Esetleg inni vagy enni?

- Ez a süti nagyon jól néz ki. Egy ilyet elfogadok. Köszönöm.

- Mi van a dobozban? – kíváncsiskodtam.

- Majd meglátod. – mosolygott rám olyan Billesen

Körbe mutogattam a lakást majd a régi szobámba mentünk. Még midig ugyan úgy volt, ahogy hagytam a plüss figurák egy csomóba a sarokba. Tele fényképpel ami a színházba készült. Egyedül a színével nem voltam már megelégedve, hiszen rózsaszínű volt. Régen oda voltam érte, de most már túl kislányos.

Végre fényderült a doboz tartalmára is. Egy ruhát rejtett, amit Bill választott ki nekem. Tényleg ért a dolgához, mert tökéletesen rám öntötték. {http://i42.tinypic.com/1zh04lv.jpg}

- Ez tökéletes. – bólogatott elégedetten.

- Ennyire elit helyre megyünk? - néztem magam a tükörbe

- Nem tudom. – füllentet és sokat sejtetően mosolygott.

- Kicsim. – kopogott az ajtón Apám és óvatosan nyitotta ki az ajtót.

- Tessék fordultam meg.

- De szép vagy - lépett be – Csak szólni akartam, hogy lent várnak a nappaliba.

- Megyek mindjárt. Még anyutól elköszönök, ha fent van.

- Ébren van. – távozott is a szobából

A kezembe vettem a kistáskát, ami a ruhához kaptam és mentem is a másik szobába.

- Anya. Guggoltam le az ágy széléhez. Majd jövő héten jövök. Ahogy ígértem mindent bele adok és amíg csak tudok bent maradok. Te meg pihenjél. – simogattam meg az arcát, gyengén bólintott egyet

- Széép vagy. – mondta minden erejét összeszedve.

- Köszönöm. – kezdet a szemem viszketni, hiszen a szemét elhagyta egy könnycsepp és tudtam ez a büszkeség miatt. – Billnek köszönhetem, ő hozta nekem a ruhát. – adtam egy puszit a homlokára.

Ahogy ezt kimondtam mögöttem ajtónyitódást halottam és Billt találtam a szobába. Semmit nem törődve mi fogadja a szobában, bemutatkozott és ugyan azt a mosolygós oldalát mutatta.

- Meséltem már róla is. Ő Tom iker testvére. 

- Örvendek. – Fogta meg jelképesen a kezét, amire enyhe mosoly jelent meg anya arcán.

A nappaliban ülve Tom apával beszélgetett, egy közös témát találtak és az nem más mint az autók. Régen láttam ilyen felszabadultan beszélgetni, hiszen nem volt alkalma mostanság mással megvitatni a legújabb autókról való véleményét. Az a jelenet, ahogy levonultam a lépcsön a csodás lila ruhában filmbe illővolt. Úgy történt ahogy szokott lenni a férfiak a lépcső aljáról csodálják a lányt míg nem ér le hozzájuk, majd sok ámulás és dicséret után indulhattunk is. De egyben olyan lett a vége mint ha bálba készülnénk, mert Bill is képet szeretett volna a ruháról. Hiszen mint kiderült az ő ötleti is belefoglaltak ebbe. Így pár képet készítettek, már a végére zavarba jöttem.