6. hét: A folyóson sétáltam végig egy újabb próbára tartottam. Jó kedvűen mosolyogtam és köszöntem a szembe jövő embereknek. De nem tartott sokáig, amikor a csapathoz egyáltalán nem tartozó személy sétált végig a folyóson.

- Szia – köszönt jó kedvűen

- Bocs nem érek rá. – próbáltam el sietni mellette, de elkapta a karom

- Beszélni akartam veled.

- Bocs, de nem vagyok kíváncsi rád. – rántottam ki a kezéből a kezemet – Egyáltalán mit keresel itt?

- Megbeszélésre jöttem. Szerepelni fogok egy legújabb sorozatba. – válaszolta kedvesen – Nem is gratulálsz nekem – jött oda ölelésre tárva karját

- Nem. – tértem ki az öleléséből

- Miért játszod meg magad?  Tudom, hogy még mindig szeretsz.

- Martin ide figyelj. – emeletem meg a hangom – Lelépsz évekre. Most meg haza jössz és azt várod a nyakamba boruljak? Nagyot tévedsz. Ezt nem fogom meg tenni. – mondtam neki idegesen

- Te is figyelj ide. Tudom, hogy még szeretsz.  – lépet megint közelebb amire újabb hátrálásba kezdtem – Ígérem soha többet nem csalnálak meg. Hülye voltam. De azóta megváltoztam és nem bántanálak meg soha.

- Meg változtál? – kacagtam föl gúnyosan – Hogy higgyek neked? Ha akkor képes voltál ezt tenni velem. Most is megtennéd. Jegyezd meg már nem szeretlek. – fordultam is sarkon

- Tudom, hogy szeretsz. – szólt utánam

- Miért élsz vissza vele, hogy túl jó ismersz? – kérdeztem meg, de választ már nem vártam, hiszen a terembe mentem be

- Beszélhetnénk? – dugta ki a fejét Katrin a pár centire lévő ajtón

Miért kell ilyeneket mondania? Felkavart, hiszen csak sok emlék fűzött hozzá. Végre elfelejtettem és nem azon gondolkodok, miért csinálta ezt velem. Sok idő volt mire azt mondtam készen vagyok egy új kapcsolatra. Erre vissza akar táncolni. Mi van ha tényleg igazat mond és tényleg megváltozott.

A koreográfus már türelmetlenül várt rám és  összefont karokkal, ütemesen verte a talpát a földhöz. Ledobtam a törülközőt a sarokba rá a vizet és a tükör elé állva vártam, hogy kezdjük.

- Egy- kettő - kezdte bele és őt kellet követnem

- Remélem, legközelebb nem késel ennyit. – szedte össze a cuccát a tanár

- Megpróbálok. – ültem le a földre és abba a percbe hátra és dőltem kitikkadva

- Akkor holnap ugyan itt, de időben és gyakorolni-, gyakorolni. – hagyott magamra

- Fúúú. Ez kemény volt. – döntöttem magamba egy csomó vizet

- Tuti a késés miatt kínzott meg ennyire. – nyújtotta felém a törölközött Georg

- Nem direkt késtem. Csak összefutottam… Nem lényeg. – törölgettem arcomról az izzadtságot.

- Baj van?

- Összezavartak. – támasztottam meg a térdemmel az államat – De nem fontos.

- Tudom nem ismersz még annyira, de tényleg ha akarsz beszélj nyugodtan. Tudod a mentorok egyben lelki szemetesládák is. – adott Georg egy újabb vizet, mert egy részét az arcomra locsoltam. – De nem erőltettek semmit, ha úgy érzed beszélni akarsz róla szólj.

- Köszi – hálálkodtam, hiszen még saját magam se tudtam mi volt ez

A kertbe mentünk ki és foglaltunk helyet a többiek között egy száll cigire. Leültem és néztem ki a fejemből, még Tina beszólogatását is elkerültem a figyelmemet. Azt kérdezgettem magamtól miért mondott ilyeneket és miért tudott felidegesíteni? Egy pár száll cigit elszívtam egy más után és már agy pohár bort iszogattam.

- Szia Tesó. – pattant fel Bill és kutya ugatás csapta meg fülem

Tényleg Tom. Ma még nem is láttam és eszembe se jutott csak Martin körül forgott a gondolataim. Bűntudat árasztotta el ez agyamat. Másra gondolok, miközben vele találkozgatok. Vagy hívhatom már annak is, hogy együtt vagyunk? Hiszen nem tisztáztunk ez csak úgy jött magától és egymásra hangolódtunk és kerestük egymást, társaságát. Testi kontaktust. Egyértelmű, hogy ez már valami kapcsolat félét takar. De még őt nem szeretem úgy mint valaha Martin. Kedvelem, vonzódok hozzá testileg és tényleg nagyon jó a társaságában lenni.

Sid dugta az orrát az fedetlen combomhoz és a szájából csurgó vizet, nyállal keverve folyatta végig. De annyira édesen nézett rám a szemeivel, hogy haragudni nem tudtam róla.

- Szia Sid. – simogattam meg a buksiját. amire egy pacsit kaptam cserébe és egy újabb adag nyálat.

Mindenki lefagyott és rám szegezte a tekinteté. Mit csináltam? Koszos a pólóm? Vagy maszatos a szám? Vagy mi történt.

- Honnan tudod a nevét? Téged ismer, mert hozzád szaladt. – kezdet bele Katrin a gyanúsítgatásomba

-   Őőő. – fagytam le és semmi értelmes kifogás nem jutott eszembe

- Andi próbájára behoztam már. – mentett ki Tom

Nagy kő esett le a szívemről, még ez hiányzott volna nekem.  Erre a mondatra mindenki levette a tekintetét rólam és újabb társalgásba kezdtek.

Tina ötletét meg valósítva feküdtük egy plédre a fűbe és vártuk, hogy sötétebb legyen és lássuk az eget.  Sid is csatlakozott hirtelen felindulásból nem törődve azzal, hogy az a mi helyünk. De mindazok után, hogy végig mérte a terepet.

- Héé. – kaptam föl a poharat – Azt nem kéne. – kortyoltam bele poharamba.

- Szerinted meddig leszek még itt? – tette fel Tina kérdését

- Végig. Van esélyed, hogy meg nyerd. – simogattam a kutyus buksiját ami már a lábamon hevert.

- Ellened semmi esélyem.

- De van esélyed. Ne mondj már ilyeneket. De úgy bármelyikünk esik ki….

- Szurkol a másiknak.

- Szurkolni fogok. – nyújtottam a kis ujjamat

- Igen – akasztotta bele az övét. – Na én azt hiszem megyek aludni. – adott elő egy műásítást

- Oké. – simogatta meg a lábamon alvó kutyát és újból a tekintettemet az égre vetettem.

Szarul éreztem magam és a gondolataim még mindig csak úgy kavarogtak. Mi van ha tényleg meg változott és tényleg szeret? Megráztam a fejem és próbáltam ezeket a gondolatokat elhessegetni.  Pedig hányszor és hány szituációt lejátszottam magamba, hogy felpofozóm, bosszút állók rajta nem tudom hány féle képen és soha nem fog tudni meg gyengíteni. Nem fog felkavarni, de tévedtem most is rajta jár az eszem.

- Szabad? – szólalt meg a sötétből egy hang össze is rezzentem rá, hiszen hirtelen jött és nem itt jártam

- Ijesztgess még!  – kaptam a szívemhez

- Bocsánat. – foglalt helyet a pléden és magához húzott, de abba a percbe egy picit eltávolodtam tőle. – Nyugi most már csak mi vagyunk. – hajolt közelebb csókot követelve ajkaira

- Az más. – nyomtam egy puszit

- Ennyi? – lepődött meg – Ennyit érdemlek ma?  Pedig 1 napja nem kaptál belőlem semmit.

- Csak óvatos vagyok. Ne haragudj. – fontam körbe kezeimet a nyakán és haraptam bele ajakaiba.