5. hét: Hajnalok hajnalán az üres folyóson sétáltunk végig. Mentek konzultálni a csatorna embereivel, halkan beosontam a szobámba, hogy átöltözzek a próbához megfelelő cuccba. A csodálatos hétvége után azt éreztem újabb erőt kaptam ahhoz, hogy neki vágjak ennek a hétnek is. Már a próbaterem felé tartottam mikor csörgött a mobilom, bátyám kereset.

- Szia bátyó. – vettem fel a telefont

- Szia hugi! Mi ez a jó kedv.

- Csak nem keltem bal lábal. De hagyjuk is miért hívtál.

- Jah csak anyát haza visszük.

- Mi? – lepődtem meg

- Egy alapítvány felajánlott egy gépet és neki köszönhetően nem korházba kell lennie.

- Ez most komoly? – nem hittem a fülemnek

- Igen. Tudod jól, hogy nem bírja a korházakat.

- Nem tudod milyen alapítvány?

- Nem árulták el csak sok sikert kívántak neked a versenyhez. Magyarán neked köszönhetjük.

- El semmi hiszem. Akkor ma már haza menjek?

- Meló után elmehetnénk ketten.

- ő.. már valaki megígérte, hogy elvisz. De akkor lemondom és legyél itt ötre.

- Ott leszek és hidd el ennyivel nem úszód meg.

- Túl jó ismersz. – álltam meg a próba terem előtt

- Ne mond, hogy nem gyanakodhatok. Egész hétvégén nem lehet elérni téged. Olivia is kereset és állítólag rá tetted a telefont.

- Héé te mióta vagy ilyen jóba a Oliviaval?

- Ő. – akadt el szava és nem tudott mit válaszolni. – Azt hiszem, bátyó neked is van mit mesélni. – nevettem el magam

- Majd délután megbeszéljük. – vágta rá egyből

-  Akkor 5-kor.

- Ott leszek.

- Szeretlek.

- Én is. – köszöntünk ily módon el

Úgy néz ki még jobban megismerhetem az élete egyik részét, mert Tokio Hotel hét lesz. Mikor kiderült ártatlan mosollyal most tényleg rájuk bíztam és megkértem őket, hogy válasszanak az én kepeségeimnek megfelelő dalt. Elő vettük a Laptopot és a neten böngészve mutogattak nekem videókat. Együtt röhögtünk néhány interjún. Kicsit eltévedve az eredeti céltól.

5 óra után 10 perccel csörgött a mobilom, Bátyám volt az már megint.

- Basszus. Itt van bátyám. – pattantam fel

- Nem úgy volt, hogy én viszlek? – kérdezte rá Tom

- Bocsi, de mielőtt ide jöttem hívott. Beszélni akar velem, meg anyut haza vitték. – hajoltam le egy puszit adva neki

- Na, akkor siess. – csapott fenekemre – Itt folytatjuk, ha visszaértél.

- Oké.  – csókoltam meg

Bocsánatkérés közepette ültem be bátyám mellé a kocsiba és hajtottunk szülőotthonunkba. Félve, de elmeséltem neki, hogy mi történt és miért tűntem el. Valamiért tudtam, hogy nem fog örülni neki és kapok a fejemnek azért, mert így a műsorban való szereplésemmel játszok, de azért egy kicsit örült is, hogy boldog vagyok. De felőle nem ment olyan könnyen a beszéd. Harapó fogóval kellett kiszednem mi is van vele. Mikor végre benyögte, hogy összemelegedtek Olivával.

- Komoly? – kérdeztem vissza

- Tudom, hogy mindig azt mondogattad barátnők tabu téma. De így alakult.

- Azt csak mondtam. – legyintettem – Soha nem gondoltam volna. De örülök. - veregettem meg a hátát, ezzel le is zárva a témát.

Egy órám volt mind ezt megjárni, mert ma sikeresen elszórakoztuk az időt és a próbával előrébb nem haladtunk.  Fél7 fele már a házba voltam és a próbaterem felé tartottam. Amíg eltűntem az üres terem tele volt hangszerekkel és a csapatommal.

- Miről maradtam le?

- Állítólag nem mindenki tudott dönteni és tartanak egy kis bemutatót.

- Neked már meg van?

- Igen. Lecsaptam a kedvenc számomra a Schrei-ra. Te?

- Nem tudtam választani. Amúgy mire várunk.

- Én tudjam. Te vagy bizalmasabb kapcsoltba velük.

- Csss. – csitítottam megint és lányos zavaromba meg löktem a vállát

  Keddi fárasztó egész napos próba után a csapat az udvaron lazított. Igaza volt tényleg számomra jó kis kihívás. De legalább megint meg próbálhatok egy falat ledönteni.  

- Felmegyek még piáért. Segítesz? – kérdezte tőlem Katrin, meglepődtem, mert még nem nagyon beszélgettem vele egy szót se

- Persze. – bújtam ki a pléd alól és elindultam vele az emeletre

Szedtük ki a piákat a hűtőből már, amikor nekem eset.

- Miért vagy ilyen jóba a zsűrivel? – szegezte nekem ezt a kérdést

- Te is jóba vagy a mentoraiddal nem? Csak összebarátkoztatok, ha már hetek óta minden napot veled tőtik.

- Tudod jól, hogy nem erre gondoltam. Lelépsz órákra. Kivételeznek veled.

- Mindenki tudja, miért megyek el gyakran. Ne kelljen már téged is külön felvilágosítanom.  Féltékeny vagy rám? – kérdeztem gúnyosan

- Nem. Csak látom mindegyiket sikerült kenyérre kenned és ennek rohadtul nem örülök. Te vagy a szép hangú, kedves kis csaj. – mászott az arcomba – Remélem, nem sokára ki esel. Unom már, hogy mindenki veled van elfoglalva, mert anyuci haldoklik.

- Most fejezd be. – húztam fel magam és löktem rajta egyet – Anyámat ne merd a szádra venni. – fenyegettem meg

- Mert mi lesz? Rohansz a mentoraidhoz és beárulsz? - gúnyolódott

- Ezért hívtál ide? – hagytam is ott és visszamentem az udvara felidegesített, hisz egy senki nem szólhat be nekem. Aki azt se tudja milyen ezt a tehetetlenséget a válladon cipelni. Lecsörtettem és egy cigire gyújtottam rá.

- Baj van? – kérdezte egyből Tina

- Ez inkább nem mindenki előtt beszélném meg. Ki tudja ki hiszi még azt, hogy anyámat taktika ként használom a bent maradásomért. – közöltem hangosan, hogy mindenki tudtára adjam véleményem

- Tényleg beszéljük meg ezt máshol. – vezetett az udvar másik végében lévő padhoz

- Az akis szemét kurva. Csak ezért akarta, hogy hozzak valami piát vele és elmondja, hogy neki nem tetszik, hogy mindenki kedves velem. De nem úgy van az ahogy te bánsz az emberekkel azt kapod vissza?

- De. Hagyd rá. Fél tőled és taktikázik.

- Legszívesebben egy kanál vízbe megfojtanám.

- Szard már le. Inkább üljünk, vissza igyunk és ne fogalakoz azzal a picsával.

- Nem fogok. De lehet nem állom meg, hogy ne szóljak be neki.

Visszacsatlakoztunk a többiekhez és nem törődve Katrinnal beszélgettünk, iszogattunk.  Mind addig, míg mentoraink meg jelentek és projektorral kivetítve néztünk végig egy koncert DVD-t.

- Annyira jó volt nosztalgiázni. Még én is ott voltam a tömegben. – nyalizott Katrin Billnek

- Kidumál. – jegyeztem meg kellő hangossággal, hogy az ő füliéig is elérjen.

- Mindenki magából indul ki. – tette hozzá Tina elégedett mosollyal mire ránk szegezte tekintettét

- Na és nektek mi tetszett? – ült le mellénk Georg és Tom

- Biztos jó érzés lehet ott kint állni és gerjeszteni a népet. – Tina

- Leírhatatlan élmény. – Georg – És neked?

- Inkább nem nyilatkozok. – ráztam meg mosolyogva a fejem - a mostani gondolataim nem publikus. – néztem mellettem ülő Tomra

- Pedig szívesen meghallgattalak volna. – vágta rá Gerog

- Sürgősen le kéne lépni. – tette a combomra a kezét az asztal alatt

- Benne lennék, de így is ma beugatott nekem Katrin. Hogy túlságosan benyaltam nektek.

- Nem inkább fordítva volt ez. – kacérkodott velem és feljebb csúsztatta a kezét

- Ne csináld ezt. – próbáltam ellenkezni

- Friss kapcsolat. – jegyezte meg Tina

- De mit is ugatott Katrin? – Georg

- Folytatom, én amint látom nincs beszámítható állapotba. Lényegében féltékeny rá. Nem tetszik neki,  hogy többet törődnek Andival, mint vele.

- Istenem még ilyen nők is léteznek?

- Igen. – szóltam közbe beszédükbe – Kedvesen gyanúsítgatott azzal, hogy anyámat eszközként használom, hogy megnyerjem.

- Látszik, hogy nem ismer.

- Hát nem. – Tom

„Nem szöksz meg? Érted megyek.”

„Nem lehet szadista mentoraim vannak és korán reggel már próbálni kell.”

„ Szadista mentorodat le kéne ápolni, mert egyedül érzi magát itt ebbe a nagy ágyba. Szép álmokat és álmodj velem.”  

„Neked is. :)” – tettem el mobilomat és mosollyal dőltem be az ágyamba

A hét további részében végig hajtás volt és időnk nem volt piheni, mindenki rohangált és csak annyira ált meg, hogy aludjon pár órát. Elégé ki ismertem a stúdió rejtek helyeit ahova egy pár percre eltudtunk, bújni pár aprócsókot váltani és feltűzz elve hagyta ott a másikat. Egy ilyen alaklom után léptem ki egy eldugott kishelységből, hajamat igazgatva.

- Szia! – köszöntem a folyóson Billnek

- Tom?

- Ott.  De szerintem ne menj be. – mutattam az ajtóra és mentem is vissza Georghoz

- Tom? – tette föl ugyan azt a kérdést mint Bill

- Nem tudom. – nevettem és mikrofont ragadtam – Szerintem még egy kis időbe telik, mire ide ér.

- Akkor kezd. – tekerte fel a számomat.

Időközben ő is befutott és láttam, hogy ezt a dolgot úgy se fogja annyiba hagyni. Jó érzés volt újra tartozni egy kicsit is valakihez és kisgyerek módjára incselkedni vele. Még akkor is, ha vissza is kapom. Mint kiderült Billtől Katrin nagyon próbált rólam kihúzni információkat. Egyre jobban utálom azt a nőt. Ha össze is futok, vele akkor is levegőnek nézem. Még szerencse, hogy nem egy csapatba vagyunk.

Ma is meglátogathattam anyámat és fent is volt így gyorsan elmeséltem neki a heti feladatomat. Tom jött értem és akkor közölte velem a jó híreket, hogy megoldotta elhúzunk egy pár órára.

Tina is jött velünk álcának, ne csak én lépjek le mindig. Kitalálták, hogy kint az udvaron filmet néznek.

- Egy kis nyugalom és csend. Köszi – vette el Gustav kezéből a poharat

- Nagyon nehéz ott bezárva lenni? - Gustav

- Inkább a sok idiótával nehéz. Tisztelet a kivételnek.

- Van egy pár érdekes fazon. Nyugodt ember vagyok. De néha a hisztivel engem is kitudnak készíteni. Mikor tényleg normálisan elmondom nekik mi a probléma, de hisztiznek, hogy nekem semmi se felel meg.

- Ti kaptátok a férgesét. – nevetett Georg – Mi csak jókat így egyértelmű ki a győztes. – mutogatott magára

- De hidd, el nekünk most könnyebb dolgunk van, mert egyel, kevesebb embert kell pesztrálnunk. – Bill

- Pesztrálni. Kikérem magamnak. Nálunk alig szólnak bele a mentoraink csak egy két jó tanács. Az egyiket mostanság alig látom a másik meg nem is azt nézi hol léptem félre vagy csúsztam el inkább jobban leköti a seggem, figyelése.

- Csak a buzi nem nézz ilyen segget! Meg amikor előtted rázzák. - Georg 

- Szívesen befogadunk, ha ez a két idióta nem segít.

- Már megszoktam. – nevetett – Amúgy megvagyok, elégedve velük.  – veregette meg a vállát.

- Na milyen filmet nézünk? Rájuk úgy is fölöslegesen várunk. Főleg azok után, hogy ott hagyta Andi édes bátyámat.