- Mit..? – kezdtem bele mondókámba, mikor ajkait az enyémre tapasztotta és úgy hallgatott el.

- Ezt nem szabadna. – hátráltam meg egy pillanatra.

- Tudom. – vette arcomat két tenyere közé és úgy csókolt meg újból, nem volt erőm tovább ellenkezni és inkább hagytam magam elveszni a csókja varázsában.  – Gyere velem. – suttogta olyan közel hozzám, hogy éreztem arcomon leheletét.

Meg ragadta karomat, de még fel se eszméltem csókjától. Sietősre vettük az iramot és úgy slisszoltunk ki autójához. Csak követtem még mindig bódult állapotba és nem kérdeztem semmit csak hagytam, hogy vigyen, ahova akar. Egy lakó negyedbe mentünk ahol csak kertes házak voltak. Kipattant a kocsiból sietve kerülte meg az azt, majd nyitott az ajtót és kezét nyújtotta, hogy fogjam, meg és úgy segítsen kiszállni.

- Ebből nem lesz baj? – tértem vissza a földi emberek közé

- Ezért jöttünk ide. – mosolygott biztatóan, amire végre belehelyeztem kezemet a tenyerébe és úgy szálltam ki. – Itt lakom én. - mutatta az előttünk álló házra. A hátsó kertbe kísért és a hintaágyba helyett foglaltunk.

- Nagyon szép ház. – szólaltam meg a csöndet megtörve

- Itt élünk Billel, szeretek itt lenni, mert nyugodt környék. – tette át a karját a vállamon és magához húzott, majd másik kezével az államat emelte meg és újból meg csókolt. Nem tudtam betelni tőle és csókjától. Egyre csak többet és többet akartam belőle.

- Mi ez? – ijedtem meg az ütemes monoton zaj hallatán

- Csak a kutya. – ment az ajtóhoz és kinyitotta

Egy kisebb termetű tacskó szaladt ki rajta és egy nála nagyobb. Mind kettő engem vett célba és orrukat a lábamhoz nyomva szaglásztak.

- De édesek. – simogattam meg mind kettőt – hogy hívják őket?

- Ő Angie – simogatta meg a tacskót – a másik meg Sid – tette ugyan azt másikkal is

- Imádom a kutyákat. Nagyon régen nem volt már kutyusom. – simogattam még mindig őket – mióta megdöglött Lizi azóta nem volt.

Nem voltam túl öltözve így mikor meg csapott a hűvös szellő kirázott a hideg, de nem akartam mozdulni jól esett közelsége.

- Fázol? – dörzsölte meg a vállam

- Csak egy kicsit. – rázott ki újból a hideg

- Mindjárt keresek egy pulcsit. – hagyott magamra és eltűnt a házba.

Nem csak a hideg miatt kezdtem fázni, hanem a fáradtság is kezdette eluralkodni rajta. Meg dörzsöltem a szemem, hogy hát, ha valamit segít a fáradtságtól homályosodó láttásomon. De az csak könnyezéssel válaszolt. Nem akartam, hogy véget érjen ez az este. Féltem attól, ha másnap felébredek csak egy álom lesz.

- Tessék. – cipzárazta ki kapucnis pulcsiját és a hátamra terítette – Lehet egy kicsit nagy lesz. – mosolyogta el magát

- Nem baj az a lényeg melegítsen. – ültem vissza a hintaágyba és a lábaimat felhúzva azt is a pulcsi alá befértek – Köszönöm.

- Nincs mit.  – ült vissza mellém – Na és mit kívántál? – nézett fel az égre ami megint szép csillagos volt – Vagy még mindig nem árulod el?

- Ne érjen vége estének. – jöttem megint zavarba, de a végét egy ásítás követte – Lehet, jobb lenne, ha visszavinnél. – ásítottam újból

Valami nedveset éreztem a lábamon, majd mikor kinyitottam a szemem Sid nyalogatta. Bealudtunk a hintaágyon, a francba.

- Tom – suttogtam halkan, de semmit nem reagált – Tom, elaludtunk. – simogattam meg az arcát

- Jó reggelt. – köszönt egy hang a hátam mögül, abba pillanatba ijedtségem következtében estem le a hintaágyról

- Basszus.

- Ennyire ijesztő vagyok? – nevetett

- Nem. – ellenkeztem, de nagyon kínosnak érzem a szitut. vajon ő mit gondolhat rólam, hogy itt talál engem a házukba

Kellemetlenül éreztem magam és feszélyezve, miközben hármasban a konyhába fogyasztottuk a kávénkat. De ezt még az fokozta mikor otthagyott engem vele kettesbe. Most mit mondjak neki? Legszívesebben csapot - papot itt hagyva rohantam volna el. Hisz igazán nem ismerem. Egy szót se váltottam vele a műsoron kívül. De ott is inkább csak ő mondja el a véleményét, én meg mosolygok. Inkább nyíl egyesen a kávémat figyeltem és a bögre fülével játszottam. Mint ha gondolataimba olvasott volna.

- Ne érezd kellemetlenül magad. – mosolygott ugyan úgy mint amikor először megláttam a válogatáson

- De nekem az. – néztem végre fel bögrémről fel – Nem készültem föl még az ilyen szitukra. – nevettem kínosan – Most ki tudja mit gondolsz rólam.

- Nem ismerlek, de amit a bátyámtól halottam rólad az csak jó volt. – próbálta oldani a hangulatot – Nem a legrosszabbat feltételezem. Csak vigyázzatok, ne hogy aztán a műsor kárára mennyen. Túl sok minden lakozik benned, hogy ezt hagyd kárba veszni. De mint testvére örülök neked. – tette a bögréjét a mosogatóba és ott hagyott engem a konyhába   

Egyenesen a színházba mentünk, Georg a csapat többi tagjával már ott álltak előtte és minket vártak. Állítólag még le kellet tárgyalnom a színházigazgatóval, hogy jöhetünk-e. De ezt már tegnap megtettem. De erről nem kell tudnia senkinek.

Gyors bemutatkozások és a többiek a próbaterembe vette kezdetét az oktatásnak. Csak jobb egy még tapasztaltabb ember tanácsát megfogadni.

- héé – bökdöste haverját – mi ez a kamu duma? – suttogta Georg

- Ne itt beszéljük már meg – biccentet előre a versenyzőkre

- Akkor menjünk ki. – hagyták el a termet

- Csajszi! Te merre jártál? Ne mond, hogy sehol, mert a tegnapi ruhád van rajtad. – faggatott Tina 

- Ccss majd meg beszéljük, de most nem alkalmas. Inkább figyelj én inkább megkeresem  Joseph-t a színház igazgatóját.

- Levakarhatatlan mosoly. – nevetett

- Most fejezd be. – löktem meg, amire egy kicsit oldalra dőlt.

 Csak ráztam a fejemet, ahogy kiléptem a folyosóra.

- Joseph merre van? – kérdeztem a velem szembe jövő színész palántától

- Színpadnál. – felelte félve

-  Köszi.

Még mindig jó volt belépni ebbe a terembe, a hol a rengeteg időt töltöttem. A sorok közt mentem ép főpróba volt. Így leültem mellé és néztem az előadást. Újra színpadra vitték a Carment. Emlékszem a legnagyobb szereplésem, amit itt vittem véghez az a Little Night Music című darab volt. Anyával nagy sikert arattunk, de az volt az egyetlen és utolsó nagyobb szereplésem.

Valamiért soha nem akarta, hogy pontosan ugyan azt csinálja. Hisz itt sokan azért szeretik meg a szereplőt a darabban játszott karakterért, nem a saját magért. Ez teljesen más, hogy van, ahova most én tartok. Ha szeretnek vagy utálnak, csak magam miatt tehetik ezt nem az alakított szerep miatt. Meg tapsoltuk a próba végét.

- Szia! – örült meg nekem és szorított magához

- Köszönöm ezt a kis segítséget. Nagyon ügyesek.

- Nagyon szívesen. – Joseph – De nem teljesen az igazi. Te is tudod nagyon jó. Olyat mint amit anyád itt a színpadra vitt az senki nem tud a nyomába érni. De ha meggondolnád magad még mindig nagyon szívesen várunk itt. – gyalogoltunk a kijárati ajtó felé – Fontold meg.

- Bocs, de mindig nemet kell mondanom. – adott két puszit

-  Bocsi, de rohanok. – indult el a folyosón – Amúgy szavaztam rád. – Kiabált a folyosó közepéről

- Köszi. - kiabáltam én is és elnevettem magam.

Visszamentem a terembe, és alaposan körbe néztem mindent. Végül a színpad közepén kötöttem ki a zongora mellett.

- Még mindig ezt a számot játszod, ha boldog vagy? – ült le mellém egy nagyon régen nem látott személy

- Te jó ég!– rezdültem össze ijedtségembe

- jó újra látni. – puszilt meg

- Te mit keresel itt? Nem az ország másik végében egy ennél híresebb színházba vagy? Vagy csak ide látogattál. – vetettem mind oga hozzá rá se tekintve

- Haza jöttem.

-  Nem jött be Stuttgart? – gúnyolódtam

- Érzem a hangodba, hogy te nem bocsátottál meg nekem?

- Miért ne haragudjak rád? Annyira vártam már ezt a pillanatot, hogy találkozunk és végre mindet az arcodba vágjak, de nem megy. Nem bocsátottam meg, mert leléptél és akkor szükségem lett volna rád. De most már mindegy legyintettem. – mindig is gyűlt benne a düh és annyiszor meg fogalmaztam magamba mit akarok mondani neki, de most nem megy

- Nem mindegy. Ordítsd le a fejem vagy pofoz föl. Ha nagyon megbántottalak. Ne haragudj, hogy leléptem 3 éve. De adódott egy lehetőség és nem szalaszthattam el.

- Jobb is, hogy elmentél. Hiszen mindenkinek meg eredt a szája és beszéltek azok a csajok, akikkel megcsaltál. Így megkönnyítve a dolgomat megutáltalak és könnyű szível vettem búcsút tőled. De amúgy légy szíves ne csináljuk úgy, mint ha nem történt volna semmi.  – hazudtam neki, hiszen napokig otthon feküdtem kisírt szemekkel. De tényleg nem olyan érzés mellette ülni mint régen. Inkább azt érzem még mindig haragszok rá.

- Csak beszélni akartam veled és tényleg sajnálom.

- Azt nem kell sajnálni, ami meg sem történt. – néztem a szemébe és vártam mikor megy el.

Felállt és köszönés nélkül tűnt el. Az ajtóra vittem a tekintettem és Tom állt ott. Egy mély levegő és leszegtem tekintettem, lehet még se volt jó ötlet, hogy ide jöttünk. Felzaklatott, hogy újból megjelent. De nem azért, mert még szeretem. Vagy is szeretem, mert csak vele voltam egy jó ideig, de már nem úgy. Soha nem szeretem senkit, mint őt. De összetörte a szívem és ezt soha nem fogom megbocsátani. Tom pattant fel a színpadra és leült velem szembe.

- Halottad? – nem kaptam választ csak kezét az állam helyezve emelte meg a fejem, hogy végre szemébe nézhessek. - 18 éves voltam mikor meg ismeretem itt. – kezdtem bele, azt éreztem el kell mesélnem neki - Jöttem próbálni és elzárkózni a külvilágtól. Megint akkor anyát lélegeztetőre kellett kötni és nem jó híreket kecsegtettek. Ahogy beléptem a színházba abba a percbe kiszúrtam gyönyörű kék szemeit, szökés barna rövid haját és első pillanatban magával ragadott a kisugárzása. Többet jártam a színházba és többször beültem a próbájukra. Amikor egyik délután be kellett ugranom az egyik színésznő helyett, hogy az napi próba is zökkenőmentesen zajlón. Akkor kezdtünk el beszélgetni és hamarabb csókolt, meg mint hívott el randira. – néztem a színpad közepére ahol ez mind megtörtént - Egy csókjelenet keretébe csattant el a csók, majd másnap együtt mentünk moziba. Onnantól kezdve jött minden magától fülig beleszeretem, nem hittem senkinek, amikor azt mondták látták egy másik lánnyal.  Pedig agyba-főbe csalt. Azt meg halottad, mi volt lelépet szó nélkül. Másoktól kellett meg tudnom. Naiv voltam, de remélem tanultam a hibámból.

- Engem is csaltak már meg, de én is csaltam meg embereket. De csak azután, mikor akit megszeretem nem alázott meg. Valamiért bosszút akartam állni azért amit velem tettek. Megaláztam néhány nőt kihasználtam, hogy híres vagyok és visszaéltem a rajongásukkal. – simogatta meg az arcom- De rá döbbentem, azzal nem fog jobb lenni…

- Csak bűntudatérzésed lett. Mikor könyörögve jöttek utánad, hogy ő szeret. – fejeztem be helyette. – Csak két embert bántottam meg, mert velem ezt csinálta. – hajoltam felé, hogy apró puszit adjak a szájára.

- khmm – halottunk egy krákogást a terem végéből – Akkor most mindenki helyett foglaljon – soroltak be a többiek az ajtó mögül - és elsőként Andi kezd. Tom te játszod a fazon szerepét, aki elveszette a bulát.

- Georg. – ráztam meg a fejem – Evita a bula és a pasas Che. – tájékoztattam

- Te értesz hozzá így hiszek neked. – elemelte magasba a kezét

- Kösz haver. – mondta alig hallhatóan, de az volt a lényeg, hogy Georg leolvassa.