3. hét: Egy újabb kihívással teli hétnek nézzek elébb. Féltem attól, hogy most milyen témát adnak nekünk. De attól jobban tartottam, hogy újból látom. Nem szeretem volna, hogy valamit olvassanak is a gondolataimból.

- Sziasztok. – ültem le velük szembe törökülésbe

- Szia. – köszöntöttek mind ketten mosolyogva, mint ha Georg tudott volna valamit.

- Na mi a heti téma?

- Musical. Nem lesz, könnyű nem vagyok ott a témába. Szerintem most nekünk kell a segítség. – panaszkodott Tom

- Evita - vágtam rá egyből

- Pontosan ott mire gondolsz? Azt még ismerem. – Georg

- Don't Cry for Me Argentina, már el is képzeltem, hogy lehet színpadra vinni.

Nagyon sokszor láttam. Anyum is játszotta rengeteget a színpadon. – láttam tisztán magam előtt a színpadot

- Nem segítesz nekünk a többieknél is? – nézett rám kutya szemekkel

- De úgy is kívülről megy már az egész. – mosolyogtam el

- De, hogy is képzelted el?

- Nem tudom, otthon van rengeteg felvételem színdarabokról. Ha esetleg azt elhoznánk, abból biztos jön pár ötlet.

- Meg mentesz. Na, menjünk is érte. – pattant fel a földről - Közbe megállhatnánk enni is valahol.

Csalódottan kellett vennem, hogy nem Tom kocsijával megyünk.

- Lexus. – jegyeztem meg

- Szereti a kocsikat. – vonta meg a vállát

1 óra alatt megjártuk az egészet. Összehívtuk a csapatott és beültünk a nappaliba a tv elé, hogy megnézzük a felvételeket. Inkább hátul maradtam. Valamikor nem tudom tartani magam és elcsöppen egy két könnycsepp. Nem akartam, hogy lássák.

Meg néztük a Rómeó és Juliát, Sweeney Todd-t, West side story. Végig bámultam a tv-t és arra emlékeztem milyen volt ezt élőbbe megnézni. Mindig tátott szájjal néztem végig a díszpáholyba. 

- Nagyon hasonlítasz rá. – súgta a fülembe Tom.

Mindenki kiválasztotta a neki megfelelő dalt, már csak színpadra kell vinni.

Tudtam ezen a héten még több feladatom lesz. Nem szívesen adtam ki a kezemből a DVD-t így mindegyikből másolatot készítettünk és azt adtuk oda, hogy tanulmányozás tanulják a dalszöveget.

- Nagyon hasonlított rád a felvételen az a nő. Gyönyörű, mint te. – mondat Tina az udvaron mikor ciginket szívtuk

- Anyukám. De nem szívesen beszélek róla.

- Történt vele valami?

- Igen – vettem egy mélylevegőt – Színésznő volt, mint addig még nem volt autó balesete és nem bénult le. Most otthon fekszik, tehet lenül. Miatta vagyok itt. Követem az ő álmait. Ez való nekem.

- Sajnálom.

- Ez van. – mondtam és egy újabb slukkoltam cigimbe

 Kedden már mindenki keményen neki látott a munkának velem egyetembe. Míg próbáltam a sajátomat az ének tanárral, sokszor kellett segítenem, másik csapatom tagjainak is. Szerencse, hogy már mi is csak öten vagyunk. Múlt héten Stefán hagyott minket, itt. Annyira nem sajnáltam valamiért nem volt szintpatikus.

Fáradtan dobtam le magam a nap végére a próbaterem közepén és nyúltam végig, hogy derekamat is egyenesbe tudjam.

- Köszi Andi sokat segítettél. De én lépek, akkor majd holnap. Sziasztok – lépet le Georg

- Inkább én is rá pihenek a holnapi napra. Szia csajszi.

- Tényleg köszi. – foglalt mellettem helyet Tom

- Ezt a hetet fájó szível, de még is örömmel csinálom. – fogtam meg sajgó vállamat

- Na gyere. Ülj föl. Meg masszírozom neked. – mikor föl ültem mögém csusszant és kezeivel finoman nyomkodni kezdte vállamat. Csukott szemmel élveztem érintését és ahogy megfeszült vállaimat nyomkodja és el lazítja. 

- Amúgy nem tudom, mennyire jó ötlet, de holnap elmehetnék, egy színházba ahol még jobban tudnának segíteni.

- Ez nagyon jó ötlet.

- Mert tudok, egyet ahol biztos segítenek. Na akkor holnap beülünk a kisbuszba és irány a színház.

- Köszönöm a masszást. De szerintem most már rám fér egy alvás. – álltam fel a földről

- Szép álmokat, hagytam magára.

Valamiért jobbnak láttam. Hogy távoztak a helyszínről. Éreztem, hogy barátnői tanácsra van szükség. Így elő vettem a telefonom és kiülve a teraszra hívtam is.

- Szia!

- Szia, te elveszet lány. Jobban vagy már?

- Mondhatni. Amúgy valamelyik nap voltam otthon, csak aludttál.

- Minek? Miért nem ébresztettél fel?

- Csak a DVD-kért voltam és sietem.

- Na jó most elnézem ezt a kis bakidat. – nevetett – De kérem a szaftos sztorikat. Láttok, amit látok, hogy mennyire egy hullámhosszon vagytok a mentoroddal.

- Miért mindig a tiltott gyümölcs kell nekem? – Barátnőmtől váltam a választ

- Mert az a legédesebb.

- Miért kell mindig kedvesnek lennie és miért törődik velem többet, mint másokkal? Vasárnap is vele töltöttem az éjszakát.

- Na? Haljuk a részleteket.

- Olyan részleteket nem fogsz hallani. Nem történt semmi. Csak úgy voltunk a semmibe és beszélgettünk. Elterelte a figyelmemet, hogy ne őröljem magam. – hallgattam el hírtelen, mert halottam, hogy valaki járkál a nappalinkba – Valaki felébredt. Mindjárt folytatom, csak nem szeretném, hogy meghallja.

- Amúgy nekem tetszett a mostani számod is. Jó más szerepekben látni. Végre nem csak a depis számokat hallhatom tőled. Örülök neki, hogy kezdesz jó irányba haladni. - mondta barátnőm a fülembe, de már rég nem rá figyeltem

- Itt felejtettél valamit? – suttogtam a telefon mikrofonját eltakarva

- Igen. – nézett szemeimbe Tom

- Itt vagy még? – mondta Olivia a telefonba

- Bocs leteszem, majd hívlak. – meg se vártam, míg elköszön, nyomtam is ki.

Csak bámult engem én meg értetlenül néztem rá. Miért is jött ide vissza?