Nem volt kedvem az ünnepléshez. Tovább jutottam, de akkor se ment most, hogy örüljek. Pár percet megint válthattam bátyámmal szót, de annyi volt, hogy végig sírtam. Akkor jött ki az összes feszültség, ami a műsor alatt összegyűlt. Nyugtatót és akkor is dicsérgetett, amikor ő is tisztában van ennél jobban is tudok. Mikor elválltunk tudtam, hogy most miden ki boldog és ünnepel. Egyedül csak én vagyok mérges magamra.

 - Miért gubbasztasz itt? – ült le mellém

Már megint, megtalál, amikor a legnagyobb szükségem van valakire.

- Nincs kedvem most ünnepelni.

- Tovább jutottál. Nem ez a lényeg?

- De elszúrtam. – húztam el a számat.

- Azt hiszem nem jól tettem, hogy rá bíztalak Georgra. Így én is elszúrtam, ne magad hibáztasd.

Ránéztem és egyből mosoly váltotta föl legörbülő ajkaimat.

- Mindig megmosolyogtatsz.

- Hagyjalak szomorkodni? Inkább nem. - rázta meg a fejét - Nem áll jó! Na ne gubbassz itt a sötétbe. Tudom is mit csináljunk. – nyújtotta két kezét és úgy segített fel a földről

Beültünk a kocsijába és a várost elhagyva, kanyarodtunk fel az országútra.

- Nyomhatom neki? – nézett rám és várta a válaszom

- Igen. – mosolyogtam

Élveztem, ahogy gyorsan repesztünk az utón és csak úgy suhanunk el a fák mellett. Felszabadult érzés volt. Ahogy gyorsul a kocsi és pillanatok alatt eléri a kívánt sebességet.

- Köszönöm – mosolyogtam rá  

Következő kis faluba, ami a várostól 20 percre volt, álltunk meg egy éjjel- nappali bolt mellett. Tom ment be és vett egy- egy üveg colát és csokit. Félre álltunk egy eldugott kis bekötő úton ahol a kutya se jár.

- Koccintsunk arra, hogy tovább jutottál. – emelte a Coláját felém

- És arra, hogy ilyen mentoraim vannak. - koccintottunk

- Ezt imádom. – néztem meg a csokit amit a kezembe adott

- Egy kis szénhidrát és boldogság hormon. Amúgy én is ezt imádom. – vette elő a zsebéből a sajátját és bontogatni kezdte

- Egy hullócsillag- láttam meg az égen egyet és magamba azt kívántam „Ez az este soha ne érjen véget.”

- Kívánj valamit.

- Már meg volt. Mindig szoktam.

- És mit kívántál? – kíváncsiskodott

- Nem árulom el, mert akkor nem fog teljesülni.

- Egyáltalán teljesült egy is?

- Igen. – mosolyogtam elégedetten és utolsó kívánságomra gondoltam

- És mi volt. Azt már elárulhatod, ha már teljesült.

- Bekerüljek a műsorba. – vesztem el szemeiben megint gyönyörűen csillogtak, majd az ajkaira siklott tekintettem. Hogy lehet valakinek ilyen formás ajka? Ha nem a mentorom lenne egyből letámadtam volna és játszadoztam volna vele.  Saját gondolataimtól jöttem zavarba, szerencse hogy sötét volt és nem látszott pirosló arcom. Vajon ő mint gondolhat ilyenkor? Annyira nem ismerem, hogy tudjam.

Csöndben figyeltük még az eget, közbe megittuk a maradék inni valónkat. Majd, visszaszálltunk a kocsiba és haza indultunk. Jobbnak láttam, mert már kellőn lehűlt a levegő és fáztam. Kezdett világosodni és a nap is jött föl. Kifele bámultam az ablakon és nagyokat pislogtam a fáradtságtól.

- Remélem ma nem lesz semmi program.

- Ha jó tudom, pihenő nap lesz. Mindenki ki van fáradva nem csak te.

- Végre egy jó hír.

 Teljesen világos volt mikor visszatértünk a stúdió elé. Ki volt halva az utcák egy árva lélek nem mászkált.  Ki szállt a kocsiból és a bejáratig kísért.

- Köszönök mindent.

- Örömmel tettem. – hajolt oda és egy puszit nyomot az arcomra – Szép álmokat!

- Neked is. – jelent meg egy levakarhatatlan vigyor az arcomról

Mielőtt beszállt a kocsiba intett egyet. Osonva mentem föl a szobámig ne hogy lebukjak, hogy eddig nem voltam a szobámba. Majd dőltem is be az ágyamba ruhástul.

Késő délután másztam ki az ágyamból és neki ültem enni. Majd később csatlakoztam az udvaron lévő társághoz.

- Merre jártál tegnap? – suttogta Tina

- Sehol nem voltam, aludtam.

- Mikor hajnalba felriadtam sehol nem voltál és érintetlen volt az ágyad.

Most mit mondjak neki? Ha elmondom, az igazságot a végén még félre érheti.

- Tommal voltál? – szegezte nekem a kérdést – Láttam mikor leléptettek.

- Csss, de léci ne mond el senkinek. Nem kell semmit félre érteni. Csak elvitt kocsikázni, mert imádom a sebességet.

- Nyugi tőlem nem kell félned, nem mondok semmit a többieknek. De amúgy én se voltam egyedül. Elég jó képű a ez a Mark. – kacsintott rám

- A műsorvezető Mark?

- Ccsss. – tette számra a kezét

Ezzel egy olyan kártyát adott a kezembe, amivel tudtam, meg bízhatok benne és ő biztos nem fog azzal támadni, hogy azért lógok vele, hogy megnyerjem a műsort. Most meg hiányzott a pörgés, zavart a semmit tevés és az, hogy csak így lógatjuk a lábainkat. Kitaláltuk, hogy kint vacsorázunk az udvaron és közös éneklésbe kezdtünk. Még jobban összekovácsolódott csapat. Hiányzott már a gitárom, hiszen a héten ott árválkodott a szobámba, a sarokba. Így jól esett játszani rajta. Rengeteg dal került elő, ha valamit nem ismeretem és más igen akkor átadtam a gitáromat másnak. Este a mentorok is befutottak, hogy ellenőrizzenek minket. Majd a jó hangulat miatt ők is csatlakoztak. Mindenki megfeledkezhetett egy rövid időre arról, hogy miért is van itt pontosan.

- Na. Ne csak mi énekeljünk. Játszatok ti is. – nyávogott Liza és fűzte a fiúk fejét

- Tényleg játszhatnátok valamit.  – csatlakozott Matihas is

- Csak egy számot. – adta meg magát Bill

- Elkérhetem? – jött oda hozzám Tom

- Persze.  - Majd helyett foglalt mellettem a padon.

Nem ismertem a dalt, de nagyon tetszett és Bill se panaszkodhat a hangja miatt. De jobban lekötött a mellettem ülő Tom, ahogy koncentrált és a gitárt figyelte. Nem tudtam tekintetemet levenni róla. Míg Tina nem pattant mellém és ölelt meg.  Hálás voltam érte, hogy nem hagyta még jobban elveszek gondolatimba. Megtapsoltuk őket és újból miénk volt a pálya. Végül mindenki tartott egy egyéni produkciót. Lynyrd Skynyrd - Sweet Home Alabama számommal feldobtam a hangulatot, de mindig is egy kedv csinálom szám, amit sokan szeretnek és a refrént együtt éneklik még velem. Meglepődtem, de még Tom is csatlakozott a dalhoz.

- Sweet Home Alabama – énekeltük egyszer

Éjfél fele kezdettünk szét szállingózni és sokan inkább már ledőltek aludni.

- Ki pihented magad? – csatlakozott mellém

- Igen. Most már jövő héten a legjobb formámat hozom.

- El is várom. – mosolygott

- Nem fogsz csalódni bennem. – gyújtottam rá egy száll cigire – De amúgy láttam te is énekeltél. – mosolyogtam

- Jó szám választás volt. – vette ölébe a földön heverő gitáromat és pengetni kezdte.

- Ismerős? – pengette a gitár húrjait

- Aerosmith - Crazy

- Ha ismerd lépj be. – nézett rám majd a gitárra és végig énekeltem neki

- Szeretem ez a számot és szeretem volna tőled hallani.

- Őrült, őrült, őrült vagyok, Izgatsz, amikor elmész, Igen, tőled vagyok,

Őrült, őrült, őrült, Elvesztem a fejem, bébi, Megőrülök, Tőled vagyok őrült, őrült, őrült, Izgatsz, miután elmész, Őrületbe kergetsz – idéztem vissza szöveget – Ezeket akartad hallani tőlem? – leptem meg önmagam

- Hmm így visszagondolva jó volt hallani tőled. – húzogatta fel a szemöldökét. – De hogy így felhívtad a figyelmem rá, igen tényleg izgatsz. – nézett a szemem be és kezdtem azt érezni, hogy az arcom kezd vörösé válni

- Miért szeretsz zavarba hozni? – kérdeztem még mindig tekintettét állva

- Mert könnyű zavarba hozni.  – hajolt volna közelebb mikor Gerog lépett ki az ajtón, hogy szóljon, barátjának idő van

- Bocs mennem kell. – adott az arcomra puszit és elviharzott.

Istenem majd nem megcsókolt, sóhajtottam egyet. Ennyire még soha nem akartam és voltam kiéhezve csókjáért. De miért mindig a tiltott gyümölcs a legvonzóbb?