- Még próba lesz? – szakítottam meg hosszabb csendet

- Nem muszáj, de ha nagyon szeretnéd.

- Maximalista vagyok én is.

- Akkor próba, De előtte megiszunk egy kávét.

- Benne vagyok.

Leparkoltunk a M’cdonalsnál. Majd beültünk az emeleten egy eldugott sarokba kávénkat szürcsölgetve.

- Téged mi vonzott a zenéhez? – kezdtem el kérdéseimmel bombázni

-A nevelőfateromnak köszönhetem. Ő is zenélt és Billel mindig felnéztünk rá. Akkor kaptam kedvet a gitározáshoz.

- Milyen érzés híresnek lenni? – kíváncsiskodtam tovább

- Rengeteg helyen járhattam és rengeteg szállodában megfordultunk. Minden hol rajongók százezrei vártak minket. Már a reptéren mikor kisszálltunk a gépből. Vagy letáboroztak a hotel előtt. De legjobban azt szeretem, hogy olyannal keresem meg a pénzem, amit szeretek.  Lányok ezrei sikítottak a koncerten és a dalainkat fújták kívülről. De bele fáradtunk, sok volt. Most már ritkábban vállalunk fellépéseket és mindenki próbálja élni a hétköznapi életét. Még mindig sokan felismernek, de most már lankadt az érdeklődésük felőlünk.

- Ezt hogy-hogy elvállaltátok? – ittam bele a kávémba

- Jó új tehetségek kibontakozását végig nézni és segíteni. Egyszer nekünk is végig kellett járni ezt az utat. Mi is a lépcső legaljáról indultunk.

- De most már apró lépésenként feljebb lépek. – csavargattam a hajamat

- Igyunk az eddigi sikereidre. – tartotta poharát koccintásra

A próbaterem üres volt már Georg se volt sehol. Előkerestem a sok cd közül a zenei alapomat, majd beálltam a kezdő pózba.

- Mehet?

- Igen. – vágtam bele a dalba

- Egyre jobb, de még mindig nem az igazi. – lépett mellém Tom – Jobban enged el magad. Az ének csodás. De a táncba még érződik a merevség.

Mögém állt és a vállamra tette a kezét.

- Enged el magad. – suttogta a fülembe és a kezeit a karomon végig csúsztatva tette csípőmre. – Csak a zene ritmusára figyelj. – kezdett lassan irányítani a táncban

Élveztem ezt a helytett ahogy puha újai a csípőmet fogták, ahogy a édes hangjával a fülembe suttogott. Csukott szemmel próbáltam még jobban át adni magam a táncnak.

- Van még itt valaki? – nyílt ki az ajtó, amire megijedtem és arrébb ugrottam, Bill jelent meg az ajtóba.

-  Konkurencia. Húz innen! – nevette el magát Tom - Mi van ötletekért jöttél?

- Nem gondoltam, hogy te még ilyenkor itt.

- Csak gyakoroltunk még. Nem hagyhatom, hogy te nyerj.

- Soha nem tudtad elviselni, ha valamiben jobb vagyok. – kezdte el csóválni a fejét

- Egyáltalán van olyan. Amibe jobb vagy? –válaszolt is Bill helyett - Nincs. – rázta meg a fejét

- Na jössz vagy maradsz még? – hagyta bátyára a dolgot

Zavartan ültem le a földre és kezembe vettem a vizes palackot.

- Szerintem maradok. Úgy is külön kocsival jöttünk.

- Jól van. Akkor még beugrok valami kajáért az egyik étterembe.

- Oké. Otthon találkozunk. – tűnt el Bill

- Mehettél volna nyugodtan.

- Nem – nem. Még utoljára elpróbáljuk és léptem. Gondolj arra, amit az előbb mondtam. Lazíts és menni fog.

Összeszedtem minden energiámat és újból neki rugaszkodtam a számnak. De most tényleg hallgattam rá és próbáltam lazábban és nem mereven táncolni. De nem ment, nem tudtam kikapcsolni az agyamat csak az járt a fejembe, hogy most engem néz és ettől még merev lettem.

- Csak ezekre figyelj, amit mondtam és menni fog szombaton. Pihend ki magad holnapra és csak délután várunk még itt a közös szám elpróbálásban. A gitárt már többször átvettük, a közös számba. De esetleg még este neki állhatunk gyakorolni.

- Oké. Akkor majd holnap.

- Szép álmokat. – adott egy apró puszit az arcomra és távozott is a teremből.

Zavarba hozott már megint, a táncközbe és most ezzel a puszival. Még jó hogy hamar elrohant, mert most látná pirosló arcomat.

Fáradtan zuhantam be az ágyamba és csak délután ébredtem föl. Kifáradtam az egész hetes hajtástól. Délbe riadtam föl, amikor már ott kellett volna lenni a próbaterembe. Felkaptam a melegítőmet, coffba fogtam a hajam és szaladtam le stúdióba, mert ez az egyetlen hely ahol mind a 12 normálisan elférünk.

- Bocsi. – rontottam be a helységbe és a felsőmet ledobva a színpad elejére álltam be a helyemre

- Csak rád vártunk. – jegyezte meg a koreográfusunk

- De most már itt vagyok és feleslegesen a kioktatásomra foglalkozni, ne raboljuk a többiek értékes idejét. – rá pillantottam Tomra a beszédem végén és biztatóan rám mosolygott

- Akkor kezdjük.  – mondta sértődötten a koreográfus

- Nem- nem. Nem igaz Katrin, hogy megint el kell szúrnod. Előröl az egészet.

Már nagyon untam és vártam mikor tudják végre többiek normálisan egyetlen egy nagyobb bakival végig vinni.

-  Már megint. – sóhajtottam - Nem tartunk 10 perc szünetet? Szerintem mindenkire ráfér

- Igaza van. – szólalt meg Bill – 10 perc szünet és folytatjuk.

Egyből megtámadtam egy büfés asztalt egy szelet csokiért és azzal ültem ki, hogy elszívjak, egy száll cigit. Tina is csatlakozott mellém és izgatottan számoltba tegnapi jól sikerül próbájáról. Mind addig, amíg mentoraink nem csatlakoztak hozzánk.

- Díjaztam az ötleted. – gyújtott rá ő is

- Már nagyon untam. Nem igaz, hogy mindig ugyan ott kell elrontania. De hát ha összeszedi magát szünetbe és végre egyszer végig vihetjük. – ásítottam a végén

- Elaludtál, azért késtél? – állapította meg Tom

- Ennyire látszik a karikáim – hajtoltam oda Tinához

- Nem vészes.

- Szünet vége. – tapsikolt egy férfi az ajtóba, mint az óvodásoknak mikor sorakozó van.

Második neki futással végre eljátszhattuk hiba nélkül. Még egyszer meggyőződtek róla, hogy nem csak véletlen most már tényleg berögződött a kicsiny kis agyába a dolog és tényleg most már menni fog.

- Fiúk- lányok egy óra múlva jön a fodrász és a stylist. Kiválasztjuk a holnapi fellépéshez a ruháitokat. Addig szabad foglakozás. – utasított az egyik rendező

Végre meg tudtunk kajálni normálisan és egy pár percpihenő után elsők között indultam el Tinával az öltözök felé. Rengeteg ajtó volt ahol külön féle nevek. Stúdió vezérlő terem meg sok egyéb más. A Folyosó közepén pedig Öltözz 1-2-3  és ezzel szembe pedig egy Tokio Hotel felirat, díszelgett az ajtón. Ledobtam magam a földre a falnak támaszkodva és vártunk, hogy mit kell csinálni. Megkaptuk a kettes öltözött Tinával és a rajtuk kívül másik 2 lánnyal. De mi nyitottuk a sort. A fodrásszal.

- Mit szólnál hozzá, ha még szőkébb lennél?

- Felőlem mehet, ami a legjobban áll az.

Nagyon megtetszet ez a szőke, végre még jobb színe van a hajamnak és formát is kapott, nem csak úgy lóg lefele.

Mint kiderült most se ússzuk meg hamar.  Még egy kis rövid forgatáson is túl kell esnünk ahol, pózolunk és a fellépésünk előtt bevágják.  Következő utam a ruha próba volt. Egy mini fekete ruhát kaptam, a csípőmnél fodros szoknyába végződve. Egyelőre Bill vette át az öltöztető szerepét. Imádja ezt csinálni, így szívesen vállalta be. A derekamra tett még egy fehér rózsás övet. Meg kiegészítőket is pakolt rám

- Ez a cipő. Tökéletes. – vett ki egy fekete tűsarkú szandált

- Ez nem túl magas? – bizonytalanodtam el, hogy nem fog menni benne a járás.

- Nem. Hozzá kell szoknod. De most tánchoz majd kisebb sarkút kapsz. Aztán hozzá kell szoknod.

- Majd gyakorlok. – mosolyogtam és neki is nagyon kedves és csábító mosolya van

- Tökéletes. – bólogatott elégedetten a jól végzett munkájára. – Folyosó végén van a forgatás. Mehetsz is.

- Próbálok.  – utaltam a cipőre és nevetve hagytam ott

Pont kopogni készültem az ajtón, mikor meg jelentek mentoraim a hátam mögött. Meg fordultam és fürkésző szemekkel találtam szembe magam. Tetőtől talpig végig mértek.

- Remek munkát végeztek. – jegyzete meg elismerően Tom

- Ebbe se tudok vitába szállni veled. – Georg

- Sminkes addig mi kezdünk. – udvariasan rohantak be előttem az ajtón

Forgatás közbe elhülyültek és egy rövidke szünetekbe egymást szekálták. Mosolyogva néztem őket a széken ülve. A legjobb, amikor az volt, hogy induljanak a kamera felé és Tom, Georg elé állva, direkt kitakarva indult el. Majd megjegyezte úgy is én vagyok a szebb nálad, csak rontja a nézettségi arányt, ha szerepel. Istenem jókat nevettem és jó volt őket nézni. Nekem rövidebb ideig tartott az egész. Bekapcsolták a ventilátort, hogy a hajam lobogjon és azt a feladatott kaptam csábosan hódítsam meg a nézőket, majd nekem is a kamera felé kellett közelítenem. Megnéztük a végeredményt és mehetem is dolgomra. Már megint meg kaptam, hogy jól áll nekem a színpad. Csak elengedtem a fülem mellett és indultam a dolgomra.