-Gyere!-, Szóltam ki.

-Szia!-, Jött be Anna...

-Hello!-, Ültem fel.

-Arra gondoltam, hogy süthetnénk valmit. Nagyon unatkozom...-, Anna

-Én is, úgyhogy benne vagyok!-, Álltam fel... Szerdán a szokásosnál vidámabban keltem, mert tudtam, hogy Billék estefele már itthon lesznek. Suliba még azért mennem kellett, de egész nap letörölhetetlen vigyorral az arcomon mászkáltam föl-alá.

-De jó kedve van valakinek!-, Ült le mellém Karl az utolsó (7.) óra előtt szünetben.

-Aha.:)-, én

-Ma jön haza a lovagod, ugye?-, Karl

-Igen, de sajnos csak este.-, én

-Azt a pár órát már kibírod valahogy nélküle!:)-, Karl

-Hello!-, Huppant a padomra mosolyogva Becky.

-Hali!:)-, én

-Szia Cica!:)-, Csókolta meg Karl.

-Mikor jönnek haza Billék?-, Kérdezte Becky, de Bill nevét kicsit halkabban mondta.

-Estefelé, vagyis szerinem éjjel. Ő se tudja pontosan, hogy mikor.-, Válaszoltam, miközben egy almát kezdtem enni.

-De azért már ma itthon lesz. Gondolom örülsz neki.:)-, Becky

-Igen, már nagyon hiányzik.:)-, Sóhajtottam.

-De nehogy nekem kiakadj, hogy még nemtudom hány óra, mire haza jön!:)-, Becky

-Ok, már nem fogok sírva fakadni.-, én

-Ennek örülünk!:)-,  Karl és Becky... Egész nap be voltam zsongva, hogy mikor jönnek már meg.Már este 6 volt, mikor megcsörrent a telefonom:

-Szia Cica!-, Köszönt Bill picit lehangoltan.

-Szia! Mi baj?-, Kérdeztem aggódva.

-Az a helyzet, hogy mivel ez nekünk az utolsó koncertünk és vége a turnénak, ezért kitalálták, hogy ma még lesz valami cucc, és csak holnap reggel indulunk.-, Bill lehangoltan.

-Kitalálhatták volna előbb is...-, Mondtam már majdnem sírva.

-Cicám, ne haragudj! Nem tehetek róla! Elhiheted, hogy a többieknek se volt ínyére a dolog, nem hogy nekem.-, Bill

-Tudom, csak... Midegy!-, én

-Ne légy szomorú, holnap ilyenkor már együtt leszünk.-, Próbált nyugtatni.

-Szeretlek!-, Szipogtam.

-Én is szeretlek, Cica!-, Bill

-Holnap nagyon siess!-, én

-Rendben, szerintem végig a sofőrt fogom piszkálni, hogy menjen már gyorsabban.-, Bill

-Az jó lesz, de azért próbáljátok meg nem összetörni magatokat, ha kérhetem!:)-, én

-Igyekszünk!:) Lucky mit csinál?-, Bill

-Öhm, épp az ágyamon fekszem, ő pedig a hasamon alszik.:)-,én

-Simogasd meg a nevemben!:)-, Bill

-Rendben. Lucky, ezt Bill küldi.-, Simogattam meg a buksiját, mire felébredt, nyújtózott egyet, aztán rámnézett.

-Várj, kihangosítalak, mert nagyon kíváncsi, hogy kivel beszélek.-, Nevettem el magam, mikor Lucky elkezdte bökdösni a kezemben lévő telefonomat.

-Mit csinált?-, Kérdezte, mikor már ki volt hangosítva.

-Semmit, csak bökdösött, mert nem tudta mit csinálok.:)-, Mikor Lucky meghallotta Bill hagját, elkezdett ugatni.

-Mi történt?-, Bill

-Semmi, csak nem érti, hogy hogy kerültél a telefonba.-, Nevettem

-Nyugi Lucky, nem szállta meg semmiféle szellem a telefont!:)-, Bill

-Most össze-vissza járkál az ágyon, és nézegeni a mobilomat.:)-,én

-Hiányzom neki?-, Bill

-Igen, nagyon! Amikor átvittem hozzátok, akkor ide-oda futkorászott a lakásban és keresett, de nem talált sehol, éjjel pedig a te oldaladon aludt, a párnádon.-,én

-Holnap megyünk haza, és akkor végre együtt leszünk.:)-, Bill

-Már nagyon várunk!:)-, én

-Mennem kell, mert nemsokára készülődnünk kell már a koncertre, de holnap sietünk haza, ígérem!:)-, Bill

-Rendben, vigyázz magadra!:)-, én

-Ti is! Szeretlek!:)-, Bill

-Én is szerelek! Szia!:)-, én

-Szia!:)-, Tettük le... Másnap délután 4-kor csöngettek. Fejvesztve rohantam le ajtót nyitni.

-Szia Cica!:)-, Köszönt Bill.

-Bill!:)-, Ugrottam a boldogságtól sírva a nyakába. Ő csak szorosan magához ölelt, és megcsókolt.

-Úgy örülök, hogy végre itt vagy! Ki sem engedlek a szobámból legalább egy hétig!-, Bújtam hozzá.

-Hm, jól hangzik.:)-, Puszilta meg a nyakam.

-Cuccaid?-, Kérdeztem, és behúztam a házba, nehogy valaki észrevegye.

-Hazaviszik a testőrök.:)-, Bill

-Menjünk fel!:)-, Húztam felfelé.

-Ok, ok, de nem bírok ilyen gyorsan menni!-, Nevette el magát, mert szinte már futottam a lépcsőn.

-Oh, bocsi!:)-, Lassítottam egy kicsit.

-Ennyire hiányoztam?-, Kérdezte, mikor már bent voltunk a szobámban.

-Nem, még ennél is jobban!:)-, én

-Szeretlek! Nagyon!-, Húzott az ágyra, és egymás mellé feküdtünk.

-Én is téged!:)-, Néztem a szemébe. Lassan az arcomra rakta a kezét, és simogatni kezdett. Közelebb bújtam hozzá, és ő is hozzám. Először a homlokomra adott egy puszit, majd az orromra, az arcomra, míg el nem érte a szám. Finoman megpuszilt, aztán megcsókolt...