-Lányok! Mi a baj?-, Jött oda hozzánk gyorsan Simone.

-Hiányoznak!-, Válaszoltuk egyszerre.

-Jaj, ti!-,Ölelt minket mosolyogva magához.

-Nekem is hiányoznak, de majd hozzászoktok. Én évente szinte alig látom őket.-, Simone

-És te hogy bírod nélkülük?-, Néztem rá szipogva.

-Hát, nehezen. De már valamennyire hozzászoktam.:)-, Simone

-Jó neked...-, Sarah

-Nehéz, ha az ember két ilyen "híresség" anyukája.-, Sóhajtott Simone.

-Azt el tudom képzelni!-, Sarah

-Nyugodjatok meg! Majd mentek ki kozzájuk!:)-, Próbált minket megvígasztalni... Az este hátralevő részében gyerekkori képeket és videokat nézegettünk. Viszonylag későn aludtunk el, úgyhogy másnap csak ebéd után indultunk el... Már több mint egy hét eltelt. Következő hét szombaton átmentem Hannahékhoz egy kicsit "babázni".:) Meglepetésemre Hannah nyitott ajtót.

-Szia!:)-, Köszöntem neki.

-Szia Emma!:) -,Ölelt meg.

-Anyukádék?-, Kérdeztem, mikor már bent voltunk a nappaliban.

-Öhm, apu elment vásárolni, mama meg fent van Daniellel.

-Oh, értem!:)-, Mondtam, miközben levettem a kabátom és a fogasra tettem.

-Gyere!:)-, Húzott fel a lépcsőn.

-Sziasztok!:)-, Léptünk be a szobába.

-Szia Emma!:)-, Köszönt Jannet karján a picivel.

-Hello nagyfiú!:)-, Vettem el tőle Davidet.

-Tényleg az már. Sokat nőtt mostanában.:)-, Jannet

-Emma, majd megnézed a szobámat? Anyuék vettek nekem egy új ágyat, mert a régi már kicsi volt. -,Kérdezett lelkesen Hannah.

-Persze nagylány!:) Itt hagyhatlak titeket egy kicsit?-, Néztem félve Jannetre.

-Persze, menjetek csak! Majd ha visszajöttetek, szereték veled beszélni valamiről...-, Jannet

-Huh, ez komolyan hagzik. Ugye nincs semmi gond?-, Adtam vissza neki Danielt.

-Nem, nincs!:)-, Jannet

-OK, akkor nemsokára jövünk.-, Indultam kifelé.

-Rendben!:)-, Jannet

-Na mutasd azt az ágyat!:)-, Mentünk be Hannah szobájába.

-Itt van!-, Mutatott rá büszkén.

-Hű, nagyon szép! Ez már igazi nagylányos ágy!-, Mosolyogtam rá.

-Ugye? Anyuék azért vettek ekkorát, hogy ha nagyobb leszek, akkor is jó legyen.-, Hannah

-Tök jó! Nagyon szép.:)-, én

-Gyere, próbáld ki!-, Húzott oda, és leültetett. Annyira aranyos volt!:)

-Ugye milyen puha?:)-, Hannah

-Ühüm, nagyon!:)-, Ekkor belépett az ajtón Jannet.

-Látom, Hannah már le is ültetett. Mindenkivel ezt csinálja! Amikor összeszereltük az ágyát, fogta Danielt, és ráfektette, hogy ő is próbálja ki.:)-, Jannet

-Igen, és tetszett neki!-, Vigyorgott büszkén.XD

-Tényleg?)-,én

-Igen, mert amikor letettük rá, akkor mosolygott, meg össze-vissza kapálódzott.:)-, Mondta, mire elnevettem magam.

-Hannah! Megnéznéd, hogy minden rendben van-e Danivel?-, Jannet

-Persze!:)-, Szaladt ki.

-Szóval, azt szerettem volna kérdezni, illetve kérni, hogy... holnap elmennénk így egész napra a férjemmel, mert holnap lesz a házassági évfordulónk, és egy kicsit szeretnénk... ketten lenni...-, Jannet

-És gondolom kéne valaki, aki vigyáz rájuk.-,én

-Hát... igen. Nem akarjuk csak úgy "lepasszolni" őket, vagy ilyesmi, csak...-, Kezdett magyarázkodni.

-Megértem. Van, hogy Billel mi is csak ketten szeretnénk lenni...-, A végére elhalkultam.

-Nagyon hiányzik, igaz?-, Jannet

-Igen... Bízom benne, csak... mindennap több ezer lány veszi körül, akiknek minimum a negyede szerelmes belé. Azt kiabálják neki, hogy szeretik, hogy vele akarnak lenni... Tudom, hogy nem engedne más lányt a közelébe, de akkoris... vacakul érzem magam, ha belegondolok...Szerinted ez azt jelenti, hogy valami nincs rendben köztünk?-, Néztem Jannetre könnyes szemekkel.

-Nem, dehogy! Ez azt jelenti, hogy nagyon szereted. Ha valami/valaki nem érdekel, nem szereted, akkor nem aggódsz miatta. De ha igen, akkor érdekel.:)-, Nyugtatott meg Jannet.

-Köszi!... Ne haragudj, hogy ilyen hülyeségekkel traktállak, csak...-,én

-Nem hülyeség, és nem baj, hogyha kérdezel valamit.-, Mosolygott rám.

-Köszi!... Holnap pontosan mettől meddig kéne vigyáznom a picikre?-, Kérdeztem egy halvány mosollyal az arcomon.

-Hát, reggel 7 körül indulnánk, és csak olyan este 9-10 fele érnénk haza. Nem lenne gond? Mert szólj, ha igen!-, Jannet.

-Nem, egyátalán nem lenne baj. Hétfőre most úgysem kell készülnöm már semmiből.-, én

-Ok, akkor... előre is köszönjük!:)-, Jannet

-Nagyon szívesen!:) Csak azt mondd meg, hogy mikor kell enni adni nekik, meg ilyenek. Hannaht mondjuk nagyjából tudom, csak Danit nem.-, én

-Rendben, gyere, megmutatom!:)-, Mentünk a konyhába... Miután Jannet mindent megmutatott és elmondta, hogy mikor mit adjak és kinek, visszamentünk Hannah szobájába. Épp beszélgettünk így hármasban, mikor megcsörrent a telefonom:

-Uh, bocsi, Bill az!-, én

-Vedd csak fel nyugodtan!:)-, Jannet

-Szia!:)-, Szóltam bele boldogan és gyorsan kislisszoltam a szobából.

-Szia Cica!:) Mi jót csinálsz?:)- Bill

-Öhm, épp Hannahéknál vagyok és képzeld: holnap vigyázni fogok a gyerkőcökre, mert Jannettéknek házzassági évfordulója lesz, és... Szóval érted!-, Nevettem el magam a mondat végére.

-Édes vagy, amikor így nevetsz!-, Hallottam a hangján, hogy mosolyog.

-Köszi!-, Pirultam.

-Most elpirultál, igaz?:)-, Bill

-Aha... De te ezt honnan tudod?-, én

-Ismerlek már... és figyelek rád...-, Suttogta a végét... Figyel rám?! Figyel rám... Ezt még eddig nem mondta... Éreztem, de még nem mondta ki... így nem.

-Hahó! Itt vagy?:)-, Bill

-Mi? Öhm, igen, persze!-, Mondtam zavartan.

-Min merengtél így el?:)-, Bill

-Semmin, nem fontos!-, Vágtam rá.

-Velem kapcsolatos?-, Biztos voltam benne, hogy vigyorog.

-Feltett szándékod zavarba hozni?-, én

-Hát...