-Úristen!Becky!-,Rohantam oda.Ő mozdulatlanul feküdt közvetlen egy kocsi előtt.

-Mi történt?-,Kéreztem Karlt.

-Nem tudom!Mikor már itt voltunk a lépcsőnél, Becky szólt, hogy el kell szaladnia a boltba, de mindjárt jön, én menjek be.Már majdnem a lépcső tetején voltam, mikor a hátam mögül fékcsikorgást hallottam, aztán tompa puffanást, és mikor...mikor, megfordultam, ő itt feküdt!-, Mondta könnyes szemekkel.

-Nyugodjanak meg, valószínűleg csak eszméletét vesztette!-,Próbált megnyugtatni minket az egyik mentős, miközben Beckyt egy hordágyra rakták.

-Vele mehetnénk?-,Kérdezte Karl.

-Igen, de csak az egyikük.-,Mondta, mire Karllal egymásra néztünk.

-Menj csak, mi Billel utánatok megyünk, jó?-,én

-Jó!-,Gördült le egy könnycsepp az arcán, mire átöleltem.

-Nem lesz baj!-,Suttogtam a fülébe, bár ebben még én sem voltam biztos.

-Mi történt?-,Jött közelebb Bill is, miután Karl beszállt a mentőbe.

-Beckyt elütötte az auto, és most a kórházba viszik.Karl megy vele, mert csak egy ember mehetett.-,Mondtam könnyes szemekkel.

-Utánuk megyünk, jó?-,Bill, mire csak némán bólintottam, és elindultunk a kocsi felé.

-Nem lesz semmi baj, hallod?-,Emelte fel a fejem, mikor egy piros lámpánál álltunk.

-De annyira féltem...Ahogy ott feküdt...meg se moccant...-,én

-Ha valakit elüt egy auto, általban elájul, ha másért nem, az ijedségtől, de ez nem feltétlen jelenti azt, hogy komoly baja lenne.-,Simogatta meg a kezem, aztán megint elindult.

-Köszi, hogy mindig megnyugtatsz!-,Néztem rá szipogva, mire halványan elmosolyodott.

-De ha odaértünk, próbálj meg nyugodt maradni.Ne lássa rajtatok, hogy aggódtok, mert akkor ő is ideges lesz, és az semmiképp se tenne neki jót.-,Bill

-Ok, megpróbálom majd.-,én

-Tessék!-,Adott egy zsepit.Kb. 20 perc múlva a kórházban voltunk.

-Szia!Hogy van?-,Rohantunk Karlhoz.

-Most vitték be a szobájába, de még beszélnek vele.-, Látszott Karlon, hogy sírt.

-Szüleit felhívtad már?-,én

-Igen, hamarosan itt az anyukája is.-,Karl

-Hozzunk addig neked egy kávét, vagy valamit?-,Bill

-Nem, köszi!...Meddig maradtok itt?-,Karl

-Amíg kell.Amíg nem mondanak valami biztosat Beckyvel kapcsolatban.-,én

-Én elmegyek telefonálni egyet, hogy ma nem megyek be.Mindjárt jövök, ok?-,Bill

-Ok!-,Karl és én

-Annyira féltem...-,Szólalt meg pár perc múlva.

-Nem lesz baj, ne aggódj!-,Öleltem magamhoz.Egyszercsak egy orvos szólított meg minket.:

-Jó napot!Önök a kisasszony hozzátartozói?-,orvos

-Igen, én a párja vagyok, ő pedig a legjobb barátnője.-,Álltunk fel és bemutatkoztunk.

-Nos, a kisasszonynak szerencsére nem lett komolyabb baja, leszámítva néháy karcolást, egy enyhe agyrászkódást, illetve elrepedt a csuklója.Nagyon nagy szerencséje volt, akár komolyabb baja is lehetett volna.-,orvos

-És most mi lesz vele?Mikor jöhet haza?-,Karl

-Szeretném 3-4 napig benttartani, aztán mehet, de arra nagyon vigyázzanak, hogy még véletlenül se üsse be a fejét, továbbá a testnevelés órákat legalább egy hónapig hagyja ki, és utána is nagyon óvatosan mozogjon!Ne erőlködjön!-,orvos

-Rendben, vigyázni fogunk rá.-,Karl

-A gipszet  karjáról mikor veszik le?-,én

-Ha minden rendben megy, akkor 2-2 és fél hét.Nem olyan vészes a repedés, viszont most nagyon meg van rémülve, úgyhogy szerintem menjenek be hozzá, de ne zaklassák fel!-,orvos

-Rendben.-,Karl

-Itt vagyok.-,Jött vissza Bill.

-Azt monta az orvos, hogy menjünk be hozzá, és nyugtassuk meg.-,Fogtam meg Bill kezét.

-Menjek én is, vagy csak ti szeretnétek?-,Bill

-Gyere te is!-,Karl

-Ok!-,Mentünk be Beckyhez.

-Sziasztok!-,Köszönt egy halvány mosollyal az arcán.

-Szia!Hogy vagy?-,Mentünk oda hozzá.

-Már jobban, csak nagyon megijedtem.-,Becky

-Annyira féltettelek!-,Ölelte át szorosan Karl.

-Nincs semmi bajom, ne aggódj!:)-,Ölelt vissza.

-Nem fáj semmid?-,Nézett rá aggódva Karl.

-Kicsit a karom, meg az oldalam, de nem vészes!:)-,Becky

-Anyukád nemsokára itt lesz, csak most elég vacak a közlekedés.-,én

-Marhára csúsznak az utak, de biztos mindjárt megjön.-,Bill

-Nagyon nincs kedvem még napokig itt lenni...-,Húzta a száját.

-Nyugi, Karácsonykor már otthon leszel!-,Mosolyogtam rá.

-Még csak az kéne, hogy itt punnyadjak Szenteste is!-,Becky

-3-4 nap és vége, azt meg kibírod! :)-,.Bill

-Aha...Uncsi lesz, de mindegy.-,Becky

-Ha akarod, nem megyünk suliba, és veled maradunk.-,Karl

-Megtennéd?-,Nézett rá csillogó szemekkel Becky.

-Pesze!:)-,Csókolta meg.

-Bill, nem akarunk inni egy kávét?-,Néztem rá jelentőségteljesen.XD

-De, negyed óra és jövünk, ok?-,Bill

-Ok!:)-,Karl és Becky.

-Anyukádat felívtad már, hogy mi történt?-,Kérdezte, mikor kiléptünk a kórteremből, ahol Becky volt.

-Nem, elfelejtettem.Jó, hogy szólsz!:)-,Vettem elő a telefonom és hívtam anyut.

-Szia Kicsim, te nem vagy órán?-,anyu

-Nem, mert Bekyt elütötte egy auto, és itt vagyunk a kórházban Billel, meg Becky párjával, Karllal.-,én

-Te jó ég!Dehát mi történt?-,anyu

-Azt mi se tudjuk pontosan, csak azt, hogy amikor épp kiszálltunk a kocsiból, megláttunk valakit az iskola kapujánál ájultan feküdni közvetlen egy auto előtt.Mikor közelebb mentünk, megláttam, hogy Becky az.-,én

-És mi van vele?Nem lett komolyabb baja?-,Kérdezte aggódva.

-Elrepedt a csuklója, van néhány zúzódása és egy enyhe agyrászkódása, de az orvos szerint nagy szerencséje volt, hogy ennyivel megúszta.-,én

-Egek!A szülei tudnak róla?-,anyu

-Igen, már szólt Karl a mamájának, elvileg nemsokára jön, csak gondolom a rossz közlekedés miatt nincs még itt.-,Ekkor  folyosó végén megláttunk egy nőt.

-Itt az anyukája.Leteszem, jó?-,én

-Menj csak, majd szólj, hogy mikor jössz.-,anyu

-Rendben, szia!-,én

-Szia!-,Tettük le.

-Hol van Becky?-,Kérdezte ijedten.

-Itt bent, de tessék megnyugodni, nincs komoly baja!-,én

-Van bent nála valaki?-,Becky anyukája

-Csak Karl.-,én

-Köszönöm!-,Ment be, mi pedig elindultunk a kávé automata felé.

-Tessék!:)-,Adta a kezembe a kávémat Bill.

-Köszi!:)-,Vettem el.

-Talán nem a legmegfelelőbb pillanat, de te gondolkodtál már azon, hogy hogy legyünk együtt Karácsonykor?-,Bill...