Erre csak elmosolyodtam, és átöleltem...Másnap már iskolába is kellett mennem, bár kicsit fáradt voltam.Az első két hét nem volt túl izgalmas, arról szólt, hogy visszarázódjunk a sulis életbe.Pénteken elkezdtem megírni a matek leckém, de annyira fáradt voltam, hogy elaludtam az íróasztalomon.XD

-Emma!Ébren vagy?-,Simogatta meg Bill a hátamat.

-Aha...-,Mondtam csukott szemekkel.XD

-Látom tanultál.:)-,Emelt fel, és az ágyra fektetett.

-Ühüm...-,Válaszoltam álmosan.

-Fáradt vagy?-,Simogatta meg az arcom.

-Igen...Kicsit elszoktam a sulitól.Nyáron jobb volt.Akkor többet lehettünk ketten.-,Nyújtózkodtam.

-Hát, most is ketten vagyunk...-,Mosolygott Bill, és közel hajolt az arcomhoz.

-Aha.:)-,Öleltem át  a nyakát, aztán megcsókoltuk egymást.

-Bocsi, hogy nem mentem érted a suliba, csak sok dolgunk volt.-,Bill

-Semmi baj, Beckyvel végigdumáltuk az utat.:)-,én

-Szóval pótolt?:)-,Bill

-Nem, mert te pótolhatatlan vagy!:)-,Csókoltam meg.

-Komolyan?-,Döntötte mosolyogva a homlokát az enyémnek.

-Aha.:)-,én

-Te ma mindenre azt mondod, hogy: aha?-,Bill felhúzott szemöldökkel.

-Aha.-,Vigyorogtam kicsit szemtelenül.

-Gyere ide, te boszorkány!-,Nevetett halkan, magához húzott, és megcsókolt.

-Nem vagyok boszorkány!-,Fontam össze a karjaimat.

-Most nem akarok ezen vitatkozni!Annál sokkal jobb ötletem van!:)-,Húzta magunkra a takarót...Este 10 fele épp egy filmet néztünk, mikor Lucky elkezdett nyöszörögni, hogy engedjük fel az ágyra.

-Szegény, fel akar jönni!-,Néztem a kutyusra.

-Gyere Lucky!-,Szólt neki Bill, mire felugrott az ágyra, és befészkelte magát közénk.

-Olyan aranyos!:)-,Simogattam meg.

-Ühüm.:)-,Puszilta meg a fejem.

-Még nem is kérdeztem:hogy tetszenek az új számaink?:)-,Bill

-Hm...Szerintem nagyon jók!:)-,Pusziltam meg az arcát.

-Hé, nem oda kérek!:)-,Mondta, mire kuncogva a szájához hajoltam, és megpusziltam.

-Ez már jobban tetszett!:)-,Csókolt meg.

-Holnap mit csináljunk?-,Ölelt magához.

-Mondjuk, kelhetnénk későn, pihenhetnénk, meg ilyenek.-,én

-Jó ötlet!...Kicsit sokat hajtottunk most az album miatt...Hétfőn és kedden nem leszek itthon...Megint el kell mennem.-,Hajtotta le a fejét.

-Nem baj, túl fogom élni!-,Simogattam meg az arcát.

-Tényleg nem gond?-Bill

-Nem, ne aggódj!:)-,Bújtam hozzá.

-Szeretlek!:)-,Bill

-Én is téged!:)-,én...

-Jó reggelt!:)-,Csókolt meg.

-Neked is!:)-,Fordultam a hátamra, és nyújtózkodtam egyet.

-Mennyi az idő?-,Kérdeztem csukott szemmel.

-Még csak 10...-Puszilta meg a nyakam.-Szóval maradhatunk még egy kicsit.-,Bill

-Hm...Szerintem is!-,Öleltem át a derekát.

Pénteken Beckyékkel ebédeltem a suliban.:

-Sziasztok!Ideülhetek?-,Vonszoltam magam az asztalukhoz.

-Persze, gyere!Mi a baj?-,Becky

-Bill nincs itthon...Kedden este kellett volna hazajönnie, és még mindig nincs, és nem tudom utólérni.-,én

-Biztos sok a dolga.-,Becky

-Kicsit kezdek aggódni...Idegesít, hogy nem tudom mit csinál...Annyi más lány veszi körül, és egyre jobban kezdek félni, hogy valamelyiknek sikerül elcsavarnia a fejét...-,Mondtam letörten.

-Biztos, hogy nem!Volt, hogy egy hétre mentek koncertezni, és mégsem volt semmi.Hazajöttek, és éltétek ugyanúgy az életeteket tovább.-,Becky

-Ok, de mi van, ha mégis...-,én

-Ennyire nem bízol benne?-,Becky

-Nem az, csak...-,Ekkor Karl közbeszólt.

-Öm, mint az egyetlen férfi köztünk, mondanék valamit:ha egy férfi nem szerelmes, akkor fix, hogy nem jár valakivel több, mit egy évet.De ha szerelmes, akkor  fix, hogy nem csalja meg minden előzmény nélkül, legfeljebb, ha a sárgaföldig issza magát, de Billt  nem így ismerjük.-, Karl

-Igazad van, rémeket látok.De nem értem, hoy miért nem szólt, hogy maradnak még.-,én

-Nézd, biztos totál elfoglalt, ami azt hiszem érthető.-,Becky

-Igen, biztos ez a gond, csak kicsit rosszul esik.-,én

-Szerintem ha hazajön, nem győz majd kárpótolni meg bocsánatot kérni.-,Becky

-Igen, biztos ez lesz.Szerintem menjünk, mindjárt becsöngetnek!-,Álltam fel, ők pedig követték a példámat...A maradék két óra szerencsére gyorsan eltelt, aztán mentünk haza.Miután tanultam, kimentem a kertbe játszani Luckyval.Délután 5 körül Hannah is átjött egy kicsit, hogy játszon.Fél 6 fele épp a labdát dobáltuk Luckynak, mikor megállt a házunk előtt Bill autója.

-Sziasztok!-,Jött Bill a kertbe, mivel a kapu nyitva volt.

-Szia!-,Hannah és én.

-Hannah, bemennél megetetni Luckyt?-,Bill

-Igen!-,Szaladt be a házba.

-Nagyon haragszol?-,Jött hozzám közelebb, és átölelte a derekam, de egy picit elhúzódtam tőle.

-Nagyon haragszol...Ne haragudj, baromi sok dolgom volt.Kb. egy órája értünk csak haza.Lezuhanyoztam, és rohantam hozzád.-,Nézett a szemembe, de elfordítottam a fejem.

-Akkor legalább egy sms-t küldhettél volna.-,Mondtam hűvösen.

-Tényleg nem volt időm.Lefoglalt a...- ,Közbeszóltam.

-munka?...Vagy valaki más?-,Még mindig nem néztem a szemébe.

-Mi?Te most féltékenykedsz?-,Mosolyodott el halványan.

-...-,én

-Szóval igen!De nincs rá semmi okod!-,Húzott magához, és magafelé fordította az arcom.

-Akkor is sz*rul esett, hogy nem szóltál, hogy tovább maradsz!-,Suttogtam.

-Tudom, nem akartalak megbántani.-,Ölelt át, és a vállamra hajtotta a fejét.

-Tudod, hogy sose bántanálak.-,Mondta halkan, és megpuszilta a nyakam.

-Tudom...De akkor is!-,én

-Ne haragudj!-,Nézett a szemembe.

-Aludj itt!-,én

-Rendben!:)-,Mondta, és megcsókolt...Szombat reggel arra ébredtünk, hogy valaki kivágja a szobám ajtaját.Ijedten ültünk fel.

-Mi a...?-,Bill, de aztán észrevettük, hogy Lisa megkövülten áll az ajtóban.

-Lis, mi a baj?-,Kérdeztem, ekkor végigfolyt az arcán egy könnycsepp.

-Mi történt?-,Kérdeztem aggódva, és odarohantunk hozzá.

-Nagyi kórházban van...