Megfogta a kezem és bementünk a szobájába.

-Állj ide és csukd be a szemed!:)-,Mondta és odaállított a tükör elé, aztán elővett valamit a fiókjából.

-Szemeket becsukni!:)-,Bill

-Igenis!:)-,És becsuktam a szemem.Éreztem , hogy egy nyakláncot akaszt a nyakamba.

-Kinyithatod!:)-,Bill, mire kinyitottam a szemem.

-Wow, ez gyönyörű!-,Néztem csillogó szemekkel a nyakláncot.

-Tetszik?-,Kérdezte és átfonta a karjait a derekamon.

-Igen, nagyon!Köszönöm!-,Mondtam és átöleltem.

-Szívesen!:)-,És egy puszit nyomott a számra.

-Annyira szeretlek!-,És csókolódzni kezdtünk.Lassan az ágy felé vettük az irányt és óvatosan ledőltünk arra.Ő rámmászott és úgy folytattuk.

-Bill, most nem lehet!...-,Toltam el egy picit magamtól.

-Pár csókba nem halunk bele, nem?:)-,Mondta a szemembe nézve.

-Nem, abba tényleg nem.:)-,És megint megcsókoltuk egymást.Egy idő után felszisszentem:

-Áh!-,Én halkan.

-Fáj?-,Bill

-Aha...-,De nem néztem a szemébe.Szónélkül lefeküdt mellém és átölelt.

-Nagyon fáj?-,Kérdezte szelíd hangon.

-Kicsit...-,Én picit szégyenkezve.

-Igyál, hátha attól jobb lesz!...-,És rácsúsztatta a kezét a hasamra.A nyakamba fúrta a fejét és a hasam kezdte simogatni.

-Ok!-,És óvatosan felálltam, aztán kisétáltam a konyhába és ittam egy kis kólát.Lassan Bill is kijött, mögém állt és megpuszilta a nyakam.

-Kaphatok én is?-,Kérdezte mosolyogva.

-Persze!:)-,Odaadtam neki a poharam.

-Köszi!:)-,Adta vissza.

-Átmegyünk hozzánk?-,Majd felé fordultam.

-Miért nem akarsz velem kettesben lenni?-,Húzta fel az egyik szemöldökét.

-Akarok, csak most nem lehet...-,Nem hagyta, hogy befejezzem.

-Tudom, tudom, tudom!És nem is akarok semmi olyat, hidd már el!-,Bill picit inkább szomorúan, mint mérgesen.

-Ok, én elhiszem, csak...-,Megint a szavamba vágott.

-Csak?-,És közelebb lépett.

-Csak nem akarok az idegeidre menni...-,Én lehajtott fejjel.

-Nem mész az idegeimre azzal, hogy most nem lehet...Felfogtam és elfogadom, ok?-,És felemelte a fejem, hogy a szemembe nézhessen.

-Ok.-,Én és egy halvány mosoly futott át az arcomon, ahogy Billnek is, utána hosszan megpuszilta a számat.

-Na megyünk?:)-,Bill

-Hm...Nem!:)-,És megcsókoltam, aztán nemsokára átmentünk hozzánk, ahol a többiek egy hatalmas tortával vártak minket.:)Miután megkaptam az ajándékaimat, leültünk DVD-zni.A nap elég gyorsan eltelt.Az idő csak úgy pepült...Billéknek el kellett menniük koncertezni, úgyhogy hétfőn és kedden nem voltak otthon.Épp csütörtök reggel volt, amikor arra ébredtem, hogy valaki leül az ágyamra.Kicsit megijedtem.Amikor felnéztem, megláttam, hogy ki ébresztett fel.

-Szia!:)-,Köszönt halkan.

-Szia!:)-,Én álmosan és felültem, hogy egy puszit nyomhassak a szájára.

-Mikor jöttetek meg?-,én

-Este 11 körül, csak akkor már nem akartalak felkelteni, mert ma suli van.-,Magyarázta Bill édesen.

-Hogy te milyen figyelmes vagy!:)-,És nyújtózkodtam egyet.

-Elvigyelek?:)-,Bill

-Megtennéd?:)-,én

-Persze!Na gyere!:)-,És kihúzott az ágyamból, aztán megvárta míg lezuhanyzom, felöltözöm és összeszedem magam.

-Nem reggelizel?-,Bill furcsán nézve, mikor az ajtó felé vettem az irányt.

-Nem vagyok éhes...Te ettél?-,én

-Igen, nem azért mondtam, csak nehogy rosszul légy!-,Bill

-Nem leszek, de a biztonság kedvéért viszek egy almát.-,én

-Ok.:)-,Bill, és kb. 5 perc múlva már a kocsijában ültünk.10 perc alatt a sulihoz értünk.

-Jó légy!:)-,Bill és megcsókolt.

-Ok, te is!:)-,Én picit puirulva, aztán besétáltam a kapun.Mikor a szekrényemhez értem, megpillantottam Karlt és Beckyt (mivel kb. két szekrénnyel odébb álltak).Épp beszélgettek és megcsókolták egymást.

-Ezek a mai fiatalok!:)-,Én a fejemet csóválva és odamentem hozzájuk.

-Haha, mintha te nem ezt csinálnád a tiéddel!:)-,Becky és magához húzta Karlt.

-Ok, ok!Meg se szólalok!:)-,Én, és amint kimondtam, megszólalt a csengő.

-Aki kitalálta a csengőt, megkéne ölni!...-,Nyafogott Becky.

-Nyugi, bepótoljuk!-,Súgta a fülébe Karl, de én meghallottam.

-Khm!Tanár a láthatáron!-,Mondtam és gyorsan bespuriztunk a terembe.

-Jó reggelt mindenkinek!...