Bill meg Viky végül is 10 óra tájt mentek el.

-Annyira fáradt vagyok! –ásított Lena

-Én is! Gyere Kicsim, elmegyünk aludni. –öleltem meg, és elindultunk fel a lépcsőn

-Anya! Ez a ház mindig a tiéd volt?

-Igen!

-És vannak benne titkos járatok is?

-Nem, azok nincsenek! –mosolyogtam

-Bill bácsi nagyon jófej! –mondta Lena

-Igen!

-Szereted őt?

-A legjobb barátom!

-Akkor jó! Mert nekem is! Képzeld még barbizni is tud. Davis papa viszont nem. Miért?

-Mert Bill bácsi… fiatalabb, és ő tud barbizni is.

-Értem. –mondta elgondolkodva a lány

Bementem a szobájába.

-Anya, nem lehetne, hogy ma veled aludjak még? Kérlek! –nézett rám aranyosan

-Szeretnél?

-Igen, nagyon!

-Csak nem félsz, nagylány?

-Pff… anya! Én? Félni? Ugyan már. –forgatta a szemeit

-Na jól van, hozd a macidat, és gyere!

-OK!

Beszaladt a maciért, és jött is velem az én régi szobámba. Gyorsan letusoltunk mind a ketten, és egyből le is feküdtünk.

-Anya! Megfogod a kezemet?

-Igen! –és parányi mancsára tettem az én kezemet

-Apát mikor fogom látni?

-Holnap…

-Én már várom nagyon! Szerinted ő is várja?

-Biztosan! –mondtam biztatóan

-Akkor jó!

-Na most már alvás van Lena!

-OK!

-Jó éjt!

-Jó éjt Anya, szeretlek!

-Én is téged!

Majd becsuktuk a szemünket. Mind a ketten hamar álomba szenderültünk. Másnap reggel én már előbb felébredtem, mint Lena. Betakartam, majd lementem reggelit csinálni.

Körül belül 20 perc telhetett el, és Lena is letotyogott kócosan, félig aludva, mackóval a kezében.

-Jó reggelt!

-Szia! –köszönt rekedtes hangon

-Jól aludtál?

-Ühüm… -válaszolt ásítással fűszerezve

-Akkor jó! Örülök neki. Kérsz reggelit?

Lena csak bólogatott. Olyan, mint az apja. Őt délnél előbb ne akarja senki kiszedni az ágyból…

Elétettem a kakaót, meg a fonott kalácsot, és elkezdte eszegetni.

-Mikor jön Apa?

-Nem tudom.

-Hívd fel!

-Nem akarom.

-Miért?

-Lena! Egyél inkább, ok?

Innentől nem is szólt semmit, csak tovább kortyolta a kakaót. Majd felmentünk, Lena felöltözött, fogat mosott, és folytatta a játékot, amit tegnap Billel elkezdett.

Én pedig egy kicsit pakolásztam, rendezgettem a cuccokat.

-Hallod Viky, ez a Lena nem egyszerű! Totál olyan, mint mi Tommal, csak lányba.

-Miért?

-Mert ez a kiscsaj nagyon kedves, barátságos, aranyos, szép, okos, értelmes, szeretnivaló, eleven…

-Ezzel most magadat is dicséred?

-Jól van na!

-Meg szerény is, mint ti! Igaz, drágám? –simogatta meg Viky Bill arcát

-Hahaha… -nevetett fel keserűen, és direkt Bill.

-Egyébként hívtad már Tomot?

-Nem! Tényleg, szólnom is kell neki, hogy Esther megjött.

-Ezzel már lekéstél.

-Mert? Szóltál neki te?

-Nem! Már tegnap összefutottak.

-Komoly? Hol?

-Mit tudom én. Valami üzletnél…

-És tudja, hogy…

-Nem! Lenaról nem tud.

-És mikor akarja Esther elmondani neki?

-Ma áthívta magához Tomot. Szerintem akkor.

-Nem akarok beleszólni, de ritka rossz időzítés.

-Miért mondod?

-Mert Tom esküvő előtt van. És szerintem, szereti azt a Saraht. Viszont most a mi drága Estherünk idejön, bekavar neki a gyerekkel… nem lesz ez jó így.

-Te félted Tomot?

-Nem! Csak nem akarom, hogy megint koppanjon.

-Nem értelek Bill. Igazán nem! Mi lehet a baj azzal, hogy megint összejönnek, és mint egy család élnek tovább, mintha semmi sem történt volna?

-Félreértesz szívem! Nekem nem ezzel lenne bajom. De mi van, ha Tomban megint fellángol a szerelem. És Esther megint otthagyja őt, mint ahogy a múltkor. És közben eldobja magától a lányt, a boldogságot, az esélyt. Ezt nem akarom. Hogy megint egyedül maradjon.

-De miért maradna egyedül? És miért félsz ettől?

-Drágám nem igaz, hogy nem érted! 27 éves Tom… -kezdett volna bele Bill

-Ennek semmi köze az életévhez. Valaki 60 évesen találja meg az igazit. És ne legyél már a bátyád apja, mert az neki se jó. Tudni fogja, hogy mit kell csinálni, nem hülye. És egyébként meg nem koppanna, ha próbálkozna! Hidd el nekem!

-Miért mondod ezt? Szereti még Esther őt?

-Igen. A barátnője vagyok, tudom, ami tudnom kell. És hidd el, én tudom az igazat. Ellentétben veled. Te sok mindent nem tudsz. Figyelj! Ha Tom szereti még őt, és próbálkozni fog, akkor ne merj vele beszélni! Hagyd, hogy azt csinálja, amit jónak lát. Nem fogja megégetni magát. A fejemet merném rá tenni.

-Most ne értsd félre, amit mondani fogok. Nagyon szeretem Esthert, a legjobb barátom. De soha nem tudja, hogy mit is akar csinálni. Elvetessem a gyereket, vagy nem? Szeressem Tomot vagy nem? Elmenjek vagy nem? Hazajöjjek, vagy nem? Megszüljem a lányomat vagy nem? Szóljak erről a többieknek, vagy nem? Egyszerűen nem tudja, hogy mit akar.

-Ne mondd ezt! Igenis tudja, hogy mi akar. És hagy tudja ő a legjobban, hogy mit akar! Ebbe már igazán nem kéne beleszólnod, még neked se!

-Jól van! Én elismerem… de mi ne vesszünk már össze ezen e két lököttön! –húzta magához Bill Vikyt.

-Szerintem se!

-Szeretlek!

-Én is! –mosolygott Viky, és megcsókolták egymást.

Igaza van Billnek? Talán… Lehet, hogy magam sem tudom mit akarok? Nem is olyan jó ötlet Tomot idehívni. Mi lesz, ha megint? Ha újra kezdődik minden? Nem tudom, hogy akarom-e?! Igaza van… Billnek teljesen igaza van! Ezt sem tudom! Hogy akarok-e Tommal találkozni…